borús égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Itthon és máshol
Az év végéhez közeledve különböző statisztikák, összegzések és elemzések jelennek meg: megtudhatjuk belőlük, mennyivel vagyunk kevesebben, nőtt-e a foglalkoztatottság, az átlagbér, jobb-e az életszínvonal az előző évekhez képest. Az ilyen és hasonló elemzéseket olvasva, majd végigsétálva egy-egy településen, megláthatjuk a valóság különböző arcait, amelyeket a napi rohanásban és a teendők súlya alatt nem veszünk észre. Például, hogy az egyre jobb infrastruktúrával rendelkező falvaink elnéptelenednek, egyre kisebb létszámú óvodai csoportok és iskolai osztályok indulnak, és az érettségi előtt álló fiatalok a külföldi munkaajánlatokat böngészik. Nem most kezdődött ez a folyamat, húsz évvel ezelőtt, amikor én érettségiztem, sok velem egykorú fiatal indult szerencsét próbálni – akkor még „csak” Magyarországra, azzal a reménnyel, hogy valami jobb lesz. Valahol, valamikor. Ma azt látom, nem feltétlenül a mindennapi anyagi gondok, de még nem is a kíváncsiság, az új felfedezése hajtja azokat, akik más országban keresnek megélhetést. Nemrég egy tanulmány elkészítéséhez gyűjtve anyagot, több fiatallal beszélgettem a külföldi munkavállalás miértjeiről. A megkérdezettek a szakmai fejlődés, a nyugati országok pozitív szemlélete előtt magasan első helyre tették az anyagi jólétet és biztonságot, amit itthon elképzelhetetlennek tartottak megvalósítani. Ellenpélda is van természetesen, sokan tartják itthon is a frontot, vállalkozást működtetnek, dolgoznak, és hiszik, hogy több időt és még több energiát áldozva rá, de itthon is lehet és érdemes. Sajnos, ők vannak kevesebben, hiszen statisztikai elemzések sora mutatja: nemcsak kevesebben vagyunk, a házasodási és gyermekvállalási kedv is csökkent és későbbre tolódott, mint valaha. A társadalom elöregedése, úgy tűnik, visszafordíthatatlan folyamat, ami egész Európára jellemző. Sovány vigasz, hogy az előrejelzések szerint Románia ugyan elveszíti népességének 17 százalékát 2031-re, s habár fogy a magyarság, számarányát megőrzi továbbra is. Az elnéptelenedő falvak látványa, a kisvárosok, ahol az egyre tágasabb és modernebb tanintézményekben, fejlesztőházakban mind kevesebb és kevesebb a gyermek, azt jelzi, hogy jó lenne, ha változna valami. Például bővülnének és javulnának a munkaerőpiaci lehetőségek, hogyha egyszerűbb, gördülékenyebb lenne egy kisvállalkozás létrehozása, hogyha lenne családtámogatási rendszer, az talán a statisztikai mutatókban is enyhe változást hozhatna. Akárcsak a való életben.
Boncina-Székely Szidónia
