borús égbolt
Ígéretek vannak, tetteken a sor...
Amint már arról hírt adtunk, a kormány múlt heti Gyulafehérváron megtartott ünnepi ülésének napirendjén szerepelt az a memorandum is, amely révén jóváhagyódott Románia Kormánya és az Építkezési Társaságok Patronátusai Föderációja (FPSC) közti egyezmény az építkezések fejlesztésére vonatkozóan. Viorica Dãncilã a kormányülést felvezető expozéjából, valamint az egyezményre vonatkozó viszonylag szűkszavú hivatalos sajtóközleményből az olvasható ki, hogy az építkezés mint gazdasági szektor az elkövetkező időszakok során prioritást fog képezni.
[caption id="attachment_80922" align="aligncenter" width="1000"]
Viorica Dãncilã és Valentin Petrescu aláírta az egyezményt...[/caption]
Most már nyugvást állíthatjuk, hogy megvoltak az egyezmény aláírásának a maga előzményei, s a kormányülés előtti napokban a szaksajtóban talán nem véletlenül láttak napvilágot az építkezési szektor egyes érdekképviseletei tisztségviselőinek elképzelései, álláspontjai és elemzései. Így például több írás révén azt próbálták bizonygatni a cikkírók, hogy az építkezési szektorban alapvető követelmény az átlagbér megemelése, illetve egy olyan garantált minimális ágazati bruttó bér kormány általi jóváhagyása, amely kvantuma 700 euró körül lehet(ne). Ugyanakkor az adózás, valamint a hozzájárulás-fizetés tekintetében is egy kedvezőbb rendszert látnának kívánatosnak. Nos, az érdekképviseletek illetékesei által megfogalmazott igényekre, elvárásokra mintegy ráfelel a múlt csütörtökön Viorica Dăncilă kormányfő és a FPSC elnöke, által aláírt egyezmény. Annak teljes szövegét furcsállandó módon az aláíró felek egyike sem hozta nyilvánosságra. (A kormány részéről, amint már arra utaltunk, arra vonatkozóan egy viszonylag szűkszavú közleményt jelentettek meg, a FPSC honlapján pedig csak az ünnepi eseményt megörökítő felvételek nyilvánosságra hozására „szorítkoztak”.) Az ígéretek tekintetében a kormány nem „krajcároskodott”, sőt bizonyos ételemben bőkezűnek bizonyult. A kormányfő többek között azt nyomatékolta, hogy az elkövetkező tíz esztendő során ezt a szektort országos jelentőségűként és elsődlegesként kezelik.
Háromezer lejes minimálbér
Ezek szerint akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy tízéves futamidejű programról van szó, s az annak során foganatosított intézkedések révén egyengetnék a hazai építőipar útját olyképpen, hogy az valóban a nemzetgazdaság egyik meghatározó jelentőségű ágazatává válhasson. (Ennek kapcsán megjegyeznénk, hogy az építőiparnak eleve és mindig is kiemelt jelentőségűnek kell bizonyulnia, hisz amennyiben az növekedik és terebélyesedik, akkor a többi iparágak is fejlődhetnek. Igen, mert az építkezések alakulása, dinamikája közvetlenül vagy közvetve kihat majd mindenik ágazatra.) A kormányfő talán nem véletlenül tartotta elsőként megemlíteni a bérezés kérdését, aminek vonatkozásában azt hangoztatta, hogy „meg fogunk állapítani egy 3000 lejes havi minimális bruttó bért, kivezetjük a munkáltatók által fizetett illetékeket, a munkavállalók számára pedig olyanképpen állapítjuk meg azokat, hogy a havi minimális nettó bér meghaladhassa az 500 eurónak megfelelő lejben kifejezett összeget. Arra viszont nem utalt, hogy mikortól is lenne, lehetne esedékes az építkezési szektorban a 3000 lejes minimálbér bevezetése, illetve az adó- és illetékrendszer kedvezőbbé tétele, mármint a személyi jövedelmek tekintetében. A kormány által kiadott közleményben továbbá utalás van arra is, hogy pótlólagos intézkedések bevezetésére kerül majd sor a feketemunka leküzdése végett. Továbbá bevezetésre kerül egy olyan szakképesítés elismerési rendszer, amelyet egy semleges szervezet végezne, akiknek tagjait az érdekképviseletek, a szakmai szervezetek és az oktatási intézetek jelölik ki. A törvénykezés terén beterjesztésre kerül az Építők Szociális Házára (CSC) vonatkozó törvény tervezete, s ugyanakkor a közbeszerzési jogszabályozás terén jobbító jellegű módosításokat eszközölnek. Egy másik intézkedés értelmében kötelezővé tennék a leszerződött munkálatok értékére vonatkozó előlegfizetést, amely 30%-os részarányt jelentene, és amely különösképp indokolt lenne az európai alapok és az országos érdekeltségű szerződések esetében. Az előleg „visszatérítésére” pedig fokozatosan kerülne sor a kifizetési számlák „szembeállítása” révén. Az építkezési szektor finanszírozásának támogatása végett létrehoznak majd egy garancialapot, amelyben az állami részesedés 80%-os lenne, az építkezési cégeké pedig 20%-os.
Lehet, hogy egyezményben az ígéretek konkrét intézkedések formájában is visszaköszönnek, s talán létezik egy időrendi program is. Mindezzel nem is lenne semmi baj, de a tízéves távlat némileg túlontúl hosszúnak tűnik, arról nem is beszélve, hogy időközben kormányok jöhetnek és mehetnek. Ugyanakkor azok a gondok, problémák, amelyekkel szembesül nap mint nap a szektor, sürgős megoldásra várnak, mert például jelenleg olyan körülmények között, amikor nagyszabású „felvonulási frontokban” ugyan nem bővelkedünk, ennek ellenére számos építkezési cég munkaerőhiánnyal küszködik.
Csökkent az állomány
A FPSC elnöke, Valentin Petrescu nemrégiben a Ziarul Financiar gazdasági napilapnak azt nyilatkozta, hogy az építkezési szektor vonzóbbá tétele, valamint a további kivándorlás megfékezése mielőbb szükségessé tenné egy 500 euró körüli nettó minimálbér megállapítását, s talán kötelezővé tételét az építkezési szektorban, egyidejűleg az adó- és illetéktehernek a jelenlegi mintegy 40%-ról 20%-ra való csökkentésével. Továbbá utalt arra is, hogy az elvándorlás megállítása, illetve megfékezése csak akkor válna lehetségessé, ha az átlagbér valahol 1000-1200 euró körül helyezkedne el. Egy másik érdekképviselet, a Romániai Építkezési Vállalkozók Egyesületének (ARACO) elnöke, Laurențiu Plosceanu pedig úgy vélekedik, hogy a szektor számára az idei esztendő igen gyengének bizonyulhat. Az első nyolc hónap során a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva mintegy 5%-kal esett vissza az építkezési munkálatok volumene, s éves viszonylatban legjobb esetben is az üzleti forgalom nem fogja meghaladni a 8 milliárd eurót, míg az a tavaly 9 milliárd euró körül volt. Amint már arra utaltunk, ennek ellenére is érződik a munkaerőhiány. Amúgy szeptember hónapban országos viszonylatban az építkezési szektorban 386 500 főt foglalkoztattak, 1700-zal kevesebbet, mint 2017 azonos hónapjában. Szakértői becslések szerint körülbelül még 300 000 alkalmazottra lenne szükség, mert – amint már arra utaltunk – az ország egyes régióiban, illetve egyes építkezési vállalkozásoknál komoly gondot jelent az építőipari szakmunkáshiány. Ami a béreket illeti, az építkezési szektorban annak átlaga mindig is elmaradt az országos átlagbértől. Így például 2008-ban az országos átlagos nettó bér míg 1309 lejes volt, az építkezési szektorban az csak 1162 lejes, 2013-ben az előbbi 1579 lejre emelkedett, az utóbbi azzal nemigen tudott lépést tartani, sőt arányaiban csökkent, abszolút számban kifejezve 1191 lej lévén. Az idei esztendő szeptemberében pedig az előbbi 2688 lej volt, az utóbbi pedig alig 1999 lej.
Hecser Zoltán
Viorica Dãncilã és Valentin Petrescu aláírta az egyezményt...[/caption]
Most már nyugvást állíthatjuk, hogy megvoltak az egyezmény aláírásának a maga előzményei, s a kormányülés előtti napokban a szaksajtóban talán nem véletlenül láttak napvilágot az építkezési szektor egyes érdekképviseletei tisztségviselőinek elképzelései, álláspontjai és elemzései. Így például több írás révén azt próbálták bizonygatni a cikkírók, hogy az építkezési szektorban alapvető követelmény az átlagbér megemelése, illetve egy olyan garantált minimális ágazati bruttó bér kormány általi jóváhagyása, amely kvantuma 700 euró körül lehet(ne). Ugyanakkor az adózás, valamint a hozzájárulás-fizetés tekintetében is egy kedvezőbb rendszert látnának kívánatosnak. Nos, az érdekképviseletek illetékesei által megfogalmazott igényekre, elvárásokra mintegy ráfelel a múlt csütörtökön Viorica Dăncilă kormányfő és a FPSC elnöke, által aláírt egyezmény. Annak teljes szövegét furcsállandó módon az aláíró felek egyike sem hozta nyilvánosságra. (A kormány részéről, amint már arra utaltunk, arra vonatkozóan egy viszonylag szűkszavú közleményt jelentettek meg, a FPSC honlapján pedig csak az ünnepi eseményt megörökítő felvételek nyilvánosságra hozására „szorítkoztak”.) Az ígéretek tekintetében a kormány nem „krajcároskodott”, sőt bizonyos ételemben bőkezűnek bizonyult. A kormányfő többek között azt nyomatékolta, hogy az elkövetkező tíz esztendő során ezt a szektort országos jelentőségűként és elsődlegesként kezelik.
Háromezer lejes minimálbér
Ezek szerint akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy tízéves futamidejű programról van szó, s az annak során foganatosított intézkedések révén egyengetnék a hazai építőipar útját olyképpen, hogy az valóban a nemzetgazdaság egyik meghatározó jelentőségű ágazatává válhasson. (Ennek kapcsán megjegyeznénk, hogy az építőiparnak eleve és mindig is kiemelt jelentőségűnek kell bizonyulnia, hisz amennyiben az növekedik és terebélyesedik, akkor a többi iparágak is fejlődhetnek. Igen, mert az építkezések alakulása, dinamikája közvetlenül vagy közvetve kihat majd mindenik ágazatra.) A kormányfő talán nem véletlenül tartotta elsőként megemlíteni a bérezés kérdését, aminek vonatkozásában azt hangoztatta, hogy „meg fogunk állapítani egy 3000 lejes havi minimális bruttó bért, kivezetjük a munkáltatók által fizetett illetékeket, a munkavállalók számára pedig olyanképpen állapítjuk meg azokat, hogy a havi minimális nettó bér meghaladhassa az 500 eurónak megfelelő lejben kifejezett összeget. Arra viszont nem utalt, hogy mikortól is lenne, lehetne esedékes az építkezési szektorban a 3000 lejes minimálbér bevezetése, illetve az adó- és illetékrendszer kedvezőbbé tétele, mármint a személyi jövedelmek tekintetében. A kormány által kiadott közleményben továbbá utalás van arra is, hogy pótlólagos intézkedések bevezetésére kerül majd sor a feketemunka leküzdése végett. Továbbá bevezetésre kerül egy olyan szakképesítés elismerési rendszer, amelyet egy semleges szervezet végezne, akiknek tagjait az érdekképviseletek, a szakmai szervezetek és az oktatási intézetek jelölik ki. A törvénykezés terén beterjesztésre kerül az Építők Szociális Házára (CSC) vonatkozó törvény tervezete, s ugyanakkor a közbeszerzési jogszabályozás terén jobbító jellegű módosításokat eszközölnek. Egy másik intézkedés értelmében kötelezővé tennék a leszerződött munkálatok értékére vonatkozó előlegfizetést, amely 30%-os részarányt jelentene, és amely különösképp indokolt lenne az európai alapok és az országos érdekeltségű szerződések esetében. Az előleg „visszatérítésére” pedig fokozatosan kerülne sor a kifizetési számlák „szembeállítása” révén. Az építkezési szektor finanszírozásának támogatása végett létrehoznak majd egy garancialapot, amelyben az állami részesedés 80%-os lenne, az építkezési cégeké pedig 20%-os.
Lehet, hogy egyezményben az ígéretek konkrét intézkedések formájában is visszaköszönnek, s talán létezik egy időrendi program is. Mindezzel nem is lenne semmi baj, de a tízéves távlat némileg túlontúl hosszúnak tűnik, arról nem is beszélve, hogy időközben kormányok jöhetnek és mehetnek. Ugyanakkor azok a gondok, problémák, amelyekkel szembesül nap mint nap a szektor, sürgős megoldásra várnak, mert például jelenleg olyan körülmények között, amikor nagyszabású „felvonulási frontokban” ugyan nem bővelkedünk, ennek ellenére számos építkezési cég munkaerőhiánnyal küszködik.
Csökkent az állomány
A FPSC elnöke, Valentin Petrescu nemrégiben a Ziarul Financiar gazdasági napilapnak azt nyilatkozta, hogy az építkezési szektor vonzóbbá tétele, valamint a további kivándorlás megfékezése mielőbb szükségessé tenné egy 500 euró körüli nettó minimálbér megállapítását, s talán kötelezővé tételét az építkezési szektorban, egyidejűleg az adó- és illetéktehernek a jelenlegi mintegy 40%-ról 20%-ra való csökkentésével. Továbbá utalt arra is, hogy az elvándorlás megállítása, illetve megfékezése csak akkor válna lehetségessé, ha az átlagbér valahol 1000-1200 euró körül helyezkedne el. Egy másik érdekképviselet, a Romániai Építkezési Vállalkozók Egyesületének (ARACO) elnöke, Laurențiu Plosceanu pedig úgy vélekedik, hogy a szektor számára az idei esztendő igen gyengének bizonyulhat. Az első nyolc hónap során a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva mintegy 5%-kal esett vissza az építkezési munkálatok volumene, s éves viszonylatban legjobb esetben is az üzleti forgalom nem fogja meghaladni a 8 milliárd eurót, míg az a tavaly 9 milliárd euró körül volt. Amint már arra utaltunk, ennek ellenére is érződik a munkaerőhiány. Amúgy szeptember hónapban országos viszonylatban az építkezési szektorban 386 500 főt foglalkoztattak, 1700-zal kevesebbet, mint 2017 azonos hónapjában. Szakértői becslések szerint körülbelül még 300 000 alkalmazottra lenne szükség, mert – amint már arra utaltunk – az ország egyes régióiban, illetve egyes építkezési vállalkozásoknál komoly gondot jelent az építőipari szakmunkáshiány. Ami a béreket illeti, az építkezési szektorban annak átlaga mindig is elmaradt az országos átlagbértől. Így például 2008-ban az országos átlagos nettó bér míg 1309 lejes volt, az építkezési szektorban az csak 1162 lejes, 2013-ben az előbbi 1579 lejre emelkedett, az utóbbi azzal nemigen tudott lépést tartani, sőt arányaiban csökkent, abszolút számban kifejezve 1191 lej lévén. Az idei esztendő szeptemberében pedig az előbbi 2688 lej volt, az utóbbi pedig alig 1999 lej.
Hecser Zoltán
_web.JPG)
