kevés felhő
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
Igazolom
Studkönyv (index), igazolvány utazáshoz, Omnipass, Studcard, kuponos füzetecske (időszaktól függően hat-, tizenkét vagy huszonnégy lapos), fényképes igazolvány a bérlethez és a havi bérlet – körülbelül ez volt a csomag, amivel a mi időnkben – azaz ezelőtt 8-10 évvel – nagyjából minden kolozsvári egyetemista rendelkezett, legalábbis akkor, ha élni szeretett volna a különböző utazási kedvezményekkel a vonaton, illetve a városi buszon, villamoson, trolin. Persze ezek beszerzése sem volt mindig zökkenőmentes, és kocsmaasztaloknál sok-sok este témáját képezte a hol kell kiváltani, milyen iratok szükségesek hozzá, mennyibe kerül részletes megbeszélése, ahogy az is, hogy az egyes szakokon mikor készülnek el az igazolványok, mikor kezdik el osztani a kuponos füzetecskét (addig szigorúan csak blattolni szabadott), illetve, hogy a BBTE-n kívül tanuló más diákok, például a Sapientia hallgatói jogosultak-e a kedvezményre. Arról nem is beszélve, hogy mi történik, ha a fentiek közül csak egyet is elveszítünk…
Február elsejétől újabb mérföldkőhöz érkezett az egyetemistatársadalom: immár nemcsak a városi közlekedésen, hanem vasúton is ingyen közlekedhetnek. Az ingyenesség ellenére jegyet kell váltaniuk, de azért nem kell semmit fizetniük, hanem mindössze néhány – már a birtokukban levő igazolványt – kell bemutatniuk, igaz, csak a következő tanévig.
Február elsejére virradóan – amikor a nagy többséget az foglalkoztatta, hogy milyen sürgősségi kormányrendeletet fogadott el a kormány a Btk. módosítására az éj leple alatt, az egyetemisták által „lakott” Facebook-csoportokban inkább az tartotta lázban a fiatalokat, hogy valóban ingyenes-e az utazás, és hogy mi szükséges a jegy kiváltásához, illetve azon méltatlankodtak, hogy ha ingyenes, akkor miért kell jegyet váltani. Néhányan viszont nem lustálkodtak, a CFR adatai szerint február elsején éjfél és reggel nyolc óta között Bukarestben 65, Ploiești-en 55, Craiován 13, Galacon 15, Temesváron 48, Kolozsváron 22, Brassóban 8, Konstancán pedig 9 hallgató élt a lehetőséggel. Azóta bizonyára jóval többen. S örülök neki, mert ha már szárnyakat nem tudnak adni a fiataloknak (úgyis vesznek maguknak, ha külföldön szeretnének dolgozni), akkor legalább ingyenes vonatjegyet adjanak. Hiszen még ha szagosabb, pontatlanabb vagy lassúbb is a jármű, akkor is egy lehetőség a „világlátásra”. Arról nem is beszélve, hogy ezután jóval „fehérebb” lesz az utazás, hiszen az ingyenes jegynél sehogy sem olcsóbb a kalauznak adott bármekkora összeg.
De térjünk vissza az igazolványokhoz. Az aranyélet egyelőre őszig tart, a következő tanévtől ugyanis nem adnak már ingyen jegyet az egyetemistaigazolványra és a személyazonossági igazolványra, hanem egy újfajta igazolvány lesz szükséges a fent felsoroltak mellett, helyett. És ha még hozzáadjuk a bankkártyákat, a hűségkártyákat és más pontgyűjtő kártyákat, valamint az egészségügyi kártyát (és ha van, még az Európában érvényes egészségbiztosító kártyát is), pénztárca vagy iratgyűjtő legyen a talpán, amely mindezt magába foglalja.
Közben olvasom, hogy Lengyelországban hamarosan hivatalosan is használható lesz a telefonban tárolt, digitális formátumú személyi igazolvány, jogosítvány és forgalmi engedély, és eszembe jut, hogy Amerikában szinte mindenre a hajtási jogosítványt használják az igazoltatástól a cigarettavásárlásig. Csak nekünk kell valamiért a bürokrácia csökkentése jegyében egyre több okmány, amelyekért valahányszor lejárnak, elvesznek, órákig állhatunk sorba…
Háromszéki Eszter
