borús égbolt
Igazán összehozza a közösséget
Farsang van. Az iskolák bálokat szerveznek, ami remek alkalom arra, hogy a kicsik kedvenc mese-, film- vagy olvasmánybéli hőseik jelmezébe bújjanak, és pár órára átváltozzanak Harry Potteré, a Minyonok egyikévé, s talán a már klasszikusabbnak számító vámpírjelmezek iránt van még érdeklődés.
Közben a hagyományőrző csoportok is készülődni kezdtek, Gyergyó környékén a fiúgyermekek újra kézbe vették a karikás ostort, a pottyondiak Cibere vajdája és Konc királya is újratárgyalja konfliktusát, néprajzkutatók, fotósok készülnek a nagy megyei farsangbúcsúztató eseményre: a február 6-ra meghirdetett bábuégetésre és a csoportok vidékenként változó farsangi dramaturgiai játékaira.
A népszokás jó alkalmat kínál arra, hogy a csík-, udvarhely- és gyergyószéki települések hagyományőrző csoportjai találkozzanak egymással, megismerjék egymás falvait és megvendégeljék egymást. A hagyományőrzés mellett pedig, azt gondolom, ez a legnagyobb értéke az egész napos farsangbúcsúztatónak: azt a vendégszeretetet, jókedvet és emberi közvetlenséget, amit a kapukban előkészített, mindenféle finom étellel megrakott asztaloknál ilyenkor tapasztal az ember, sehol máshol nem érezheti át. Falubeliek és vendégek együtt tréfálkoznak, élményeikről beszélgetnek, szóba kerül állattartás, növénytermesztés, kenyérdagasztás, minden, ami a falusi élet velejárója, s közben nem feledkeznek meg arról sem, amiért összegyűltek: jó hangosan vigadnak, hogy elűzzék a telet.
A házigazda község lakói napokkal az esemény előtt együtt készülnek a csoportok fogadására, szomszédasszonyok, falurészek közösen sütik meg a farsangi csörögét, adják össze a hozzávalót. Közös ügyért mozdul meg a falu, és ha jól meggondoljuk, a megyei falvak életében ma már nagyon ritka az az esemény, ami ilyen mértékű összefogásra tudja összegyűjteni az embereket.
Pál Bíborka
