Erős kezdés után kénytelen volt beszüntetni tevékenységeit és bezárni kapuit a székelykeresztúri Molnár István Múzeum. Látogatóik száma drasztikusan lecsökkent, ám munkatársaik nem tétlenkedtek a karantén időszaka alatt sem, háttérmunkákat végeztek és új programokat indítottak közösségi oldalukon. Bizakodóan, tervekkel teli vágnak neki az új évnek. Sándor-Zsigmond Ibolyával, az intézmény vezetőjével beszélgettünk.

– Milyen volt az elmúlt év a múzeum életében? 

– A szokásos lendülettel kezdtünk a 2020-as évet, több rendezvényünk is volt az év elején, például könyvbemutatók, amelyekből évente többet is szoktunk szervezni. Megnyitottunk egy képzőművészeti kiállítást még februárban, és állandó partnereinkkel is tartottuk a kapcsolatot. Székelykeresztúron működik az Erdélyi Ifjúsági Egyesület, velük közösen volt egy programunk Élő múzeum néven, amely nagyon érdekes, interaktív foglalkozás volt március elején, és pont mire március 15-én szándékoztunk mi is csatlakozni a városi rendezvényekhez, akkor jött a stop, megállt az élet. Annyira azonban jó volt ez az egész nagy leállás, hogy olyan háttérmunkákat tudtunk elvégezni, amire máskor nem volt annyi időnk, amiatt, hogy nagyon kevesen dolgozunk itt, és köztudottan egy nagyon gazdag és rendkívül munkás, időigényes a keresztúri múzeum gyűjteményének gondozása, karbantartása. Ebben a csendes időszakban segítséget is kaptunk a várostól a háttérmunkák elvégzéséhez, például a városi bölcsőde alkalmazottai jöttek segíteni nekünk a munkában, és így olyan feladatokat is sikerült véghez vinnünk, amire máskor, amikor rendezvények egymás után következnek, nem igazán marad idő. Rendbe tettük többek közt a teljes textilraktárunk anyagát. Kimostuk, kivasaltuk, csomagoltuk és megfelelő helyre tettünk el több száz székely varrottast, népviseleti anyagot. Leltárt is végeztünk, ami szintén nem kevés munka, hiszen több mint százezer tárgyról beszélünk. Ez volt a jó oldala legalább a karanténnak. 

– Biztosan akadtak azért gondjaik is…

– Ami fájó, hogy közben elmaradtak rendezvényeink, voltak beütemezett kiállításaink, vagy a legfontosabb napunk, a Múzeumok éjszakája. Erre is készültünk, de sajnos nem tudtuk megtartani. A látogatók is elmaradtak teljesen, még akkor is, amikor újra megnyitottunk. Nagyon kevés látogatónk volt egész évben emiatt, de azt hiszem, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik megküzdöttek ezzel a problémával. Mindezek ellenére tartottuk a kapcsolatot az érdeklődőkkel a közösségi oldalon, igyekeztünk olyan dolgokat feltölteni, amit talán máskor nem csinálunk. Bemutattuk a gyűjteményeinket, olyan érdekességeket, amik máskor esetleg elkerülik az érdeklődők figyelmét. Ezeket most a nyilvánosság elé tártuk, és tanóraszerűen próbáltuk a néprajzi kollekciónkat is bemutatni. Végső konklúzióként elmondhatjuk, hogy volt azért jó oldala is ennek az egésznek, de az lenne az optimális, ha egymással párhuzamosan tudnánk csinálni a régi és a karantén alatt elkezdett új tevékenységeinket a jövőben. 

– Mit kell tudni a Molnár István Múzeumról? 

– Múzeumunk elsődleges vonzereje a szabadtéri néprajzi kiállítás. Van két kiállított teljes székely portánk, melléképületekkel, székelykapukkal, 1780-as lakóházzal, gazdagon, élethűen berendezve. Ez egy olyan kiállíts, ahol nyáron egy, másfél órát játszva el lehet tölteni. Ezenkívül van egy viszonylag új, négyéves agrártörténeti kiállításunk, ami a múzeum alagsorában kapott helyet, és a földművelés, állattartás, szőlészet, borászat emlékeit mutatja be. Van egy régészeti, helytörténeti, történelmi kiállításunk, továbbá van egy egészen régi természetrajzi kiállításunk, ami főként a gyermekek kedvence. Mindezek mellett mindig vannak képzőművészeti kiállításaink is. Állandó az Ipó László festészeti galéria, amely a múzeum emeleti kiállítótermében látható folyamatosan. Bárki, aki felkeresi a keresztúri múzeumot, és rászánja az időt, az nem távozik üres kézzel. A visszajelzések alapján mély nyomot hagy a látogatókban a múzeumunk.
 
 

– Jelenleg milyen szabályok érvényesek a múzeum látogatásakor?

– Jelenleg látogatható a múzeumunk az általános járványügyi előírások betartásával. Külön belső szabályzatunk nincsen a látogatók számára. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert tágas udvarunk van – a skanzenrész, a székely házak –, így akár nagyobb csoportokat is biztonságban tudunk fogadni, mert van elég terünk ahhoz, hogy be tudják tartani a távolságtartási szabályokat. Két-három épületbe is be tudnak egyszerre menni, akár 3-4 fős csoportokban, és senki nem marad látnivaló nélkül. A múzeumot egyébként munkanapokon 8–15 óra között lehet felkeresni, csoportos, előzetes bejelentkezés esetén, akár hétvégén is kinyitunk, ha van rá igény. Külföldi és belföldi turistacsoportok egyaránt keresnek, főként magyarországi vendégek, de az oktatási intézményekkel is jó kapcsolatot ápolunk.  Elég nagy hangsúlyt fektetünk a múzeumpedagógiára, hogy átadjuk a tudást és mindazt az értéket, ami a múzeumban megvan. Erre szántunk bőven időt az elmúlt években. Osztályok jöttek, órákat tartottunk, tárlatvezetést és amit csak kellett. Azt hiszem, nem nőtt fel úgy Keresztúron gyermek, hogy óvodás korától egészen, amíg kiballagott a középiskolából, évente egyszer legalább ne jusson el a múzeumba, és ez szerintem nagy dolog!

– Kik látogatják leginkább a múzeumot?

– Márciustól június közepéig, körülbelül három hónapig zárva tartottunk, ezalatt teljesen elmaradtak a látogatók. A nyitást követően, ha kevesen is, de voltak vendégeink, viszont az ilyenkor szokásos számoktól messze elmaradt a látogatottságunk. Egy átlagos évben 4-5 ezer ember keresi fel a múzeumunkat, tavaly ez a szám alig érte el a pár százat. A Petőfi-kultusz rengeteg turistát vonz a városba, ezek nagy része azonban évekig nem jött el a múzeumba, mert az elsődleges célpontjuk a Gyárfás-kúria és Petőfi körtefája volt. Az elmúlt években azonban ez pozitív irányba változott, igaz, mi is sokat tettünk érte, de az átutazó turisták körében is egyre népszerűbbé válik a múzeum, rászoktak arra, hogy egyúttal hozzánk is ellátogatnak. A 2020-as évben azonban drasztikus volt a visszaesés, reméljük, hogy idén tavasztól már nem így lesz!

– Milyen tervekkel vágnak neki az idei évnek?

– Idén, ha visszaáll minden a rendes kerékvágásba, akkor megrendeznénk júniusban a Múzeumok éjszakáját. Az év legnagyobb rendezvényét szeptemberben tartanánk, ugyanis idén 75 éves a Molnár István Múzeum. Ezt szeretnénk méltóképpen megünnepelni. 1946-ban alapította dr. Molnár István, a névadónk, akinek pont a napokban volt a halálának az évfordulója. Erről is megemlékeztünk, de csak a közösségi oldalunkon. A szeptemberi rendezvényt mindenképp közönséggel, méltóképpen szeretnénk megtartani és emléket állítani a múzeum születésnapjának. Kiállítással készülünk, ahol helyet kap a népzene, néptánc, amit az alapítónk olyan nagyon szeretett, és reméljük, hogy lesz lehetőségünk is a megvalósításra. Tervek vannak bőven, csak lehessen kivitelezni, és álljon vissza minden a rendes kerékvágásba.