Ott leszünk?

Kiábrándító volt az elmúlt időszak, sokaknak megszűnt a munkahelye, számos vállalkozás csődbe ment, nem beszélve azokról, akik a koronavírus miatt hozzátartozójukat is elveszítették. Felborult a világ rendje, sok veszteség ért bennünket, és egyelőre nem látjuk ennek a semmi jóval nem kecsegtető időszaknak a végét. Fontos azonban, hogy tervezzük a jövőt, hisz nem áll, nem állhat meg az élet! 
Az elmúlt száz év a határokon kívül rekedt magyarság számára hatalmas megpróbáltatást jelentett, akik itt élünk, itt éljük mindennapjainkat, tudjuk, hogy ez mit jelent. Harcolnunk kell alapvető jogainkért, s talán rosszabb is lehetne a helyzet (nyugodtan mélyebben is belegondolhatunk), ha nem lenne képviseletünk, ha választott képviselőink nem hallatnák szavukat a parlamentben. Ha nem lennének ott, ahol az életünket meghatározó döntések születnek. Igen, elcsépelt szavak ezek, sokan kételkednek is igazában, de hinnünk kell bennük, bíznunk kell abban, hogy legjobb tudásuk szerint képviselnek bennünket. Most valóban melléjük kell állnunk, támogatásunkról kell biztosítanunk őket.
Egy egyszerű példával hozakodnék elő, amit a napokban hallottam egyik udvarhelyszéki polgármestertől, aki arról számolt be, milyen könnyedén „megjárták Bukarestet” egy hivatalos ügyben, ami a község javát szolgálta, hisz nem kellett várakozniuk a kapusszobában, hanem szenátorunk közbenjárásával már várták őket, és rögtön segítettek. Ezek a kis „semmiségek” is hatalmas lépést jelentenek egy kis falu életében. Ha nincs képviseletünk, kis és nagy településeink elöljáróit figyelembe sem vennék, elvesznének a nagy bürokrácia útvesztőiben.
Az elmúlt időszakban a közösségi oldalon számtalan érvet olvastam arról, hogy ki miért nem megy el voksolni. Sokan úgy vélik, az ő szavazatuk nem számít, mások az RMDSZ-t szidják, a többiek pedig azt hangoztatják, hogy őket nem érdekli a politika. Tehát nem érdekli őket az élet, a saját életük, hisz minden, de minden a politikán, a politikusokon múlik, az adóktól kezdve az infrastrukturális beruházásokig, de még az is, hogy kimehetünk-e a házból, vagy járhatnak-e gyermekeink iskolába. Ők hozzák a törvényeket, amint nekünk, állampolgároknak be kell tartanunk.
Tudom, hogy itthonról nagyon távolinak tűnik Bukarest, és nem minden úgy sült el, ahogyan mi itthonról, a fotelből elképzeltük. De ott kell lenniük képviselőinknek, látniuk kell Bukarestben, hogy létezünk, megkerülhetetlenek vagyunk, van képviseletünk, és kérjük, követeljük alapvető jogainkat itthon, azon a földön, ahol dédapáink is éltek és dolgoztak. Más nemzetiségű sosem fogja szívén viselni sorsunkat, sem ügyeinket képviselni a román parlamentben.
Sokan hangoztatják, hogy mit tett érdekvédelmi képviseletünk az elmúlt harminc évben? Mielőtt ítélkeznénk, tájékozódjunk, mondom, rosszabb is lehetne a helyzet. Ugyanakkor azt is vegyük figyelembe, hogy az elmúlt időszakban számos fiatal került a képviselőházba és szenátusba, akik új lendülettel próbálják képviselni a magyarság érdekeit. Aki kíváncsi, hogy mit tett az RMDSZ a családokért a parlamentben, mit tettek a telekkönyvezésért, az etnikai határok megváltoztatása ellen, a vállalkozókért, az ingázó diákokért, pedagógusokért, gazdákért stb., a szövetség honlapjára feltöltött kis videókban megtalálja a válaszokat.
Mindannyiunk kötelessége és feladata tehát december 6-án elmenni szavazni. Tegyünk félre mindenféle sérelmet, egyetlen cél lebegjen szemünk előtt: magyar képviselőink minél nagyobb számban jelen legyenek a törvényhozásban, hisz továbbra is itt szeretnénk élni szülőföldünkön, békében és háborítatlanul.

Hirdetés