Nem számít...

A koronavírus-járvány kitörése után nem sokkal egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy be vagyunk zárva. Nyilatkozattal hagyhattuk el otthonainkat, „búvóhelyeinket”. Az emberek többsége kétségbeesetten próbált alkalmazkodni a helyzethez. Egymást érték az online kezdeményezések, javaslatok, ötletek. Mindenki önmegvalósításba fogott: alkotni, sportolni, kertészkedni, filmezni kezdtünk, és még Isten tudja, hányféle (kényszer)cselekvésre késztetett a bezártság. Naponta válogathattunk online programokból, a könnyűzenétől a színházig széles kínálat vonzotta a tekinteteket a képernyők elé. Ebben a felfokozott hangulatban hozta elém a Facebook az egész koronavírus-járvány legjózanabb bejegyzését. Mélyen egyetértettem a fiatal magyarországi pszichológus, irodalomterapeuta mondataival. Mert arról írt, hogy nem baj, ha a karantén idején nem fogtunk bele a rettenetesen nagy önmegvalósításba. Nem baj, ha nem jógáztunk és hallgattunk naponta irodalmi podcasteket. Nem baj, ha nem online-osítottuk két hét alatt a vállalkozásunkat. Nem baj, ha nem tanultunk meg egy új hangszeren játszani. Egyáltalán nem baj, ha nem hoztuk ki „a legtöbbet magunkból”. Apró sikereket kellett és kell megélnünk nap mint nap. Számomra például az volt a siker, hogy egyáltalán valamiféle napirendet tudtam tartani, és azóta is megpróbálok így tenni. A hómofisz még (itthon)tart, de azzal a biztos tudattal ülök le reggel a gép elé és állok fel onnan délután, hogy nem számít, ha nem váltottam meg ma sem a világot. Nem számít, ha este csak tíz sor olvasásra futotta az erőmből. Nem számít, ha nem készült el a napi ötödik cikk is. Nem számít, ha nem csináltam meg bármilyen mozgásfajtából huszonötöt, és egyáltalán, lehet, hogy meg sem mozdultam. Csak egy dolog számít: egymásra figyelve, egészségesen legyünk túl ezen az időszakon. Hogy a bizonytalanságok ellenére is biztosak legyünk abban, ami igazán fontos számunkra, egyáltalán meg tudjuk őrizni a józan eszünket és ítélőképességünket. A többi nem számít.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés