A legszebb helyre teremtett minket az Isten

Lófő Lovasudvar: lovukat, tudásukat, lelküket adják!

fotók: Nagyálmos Ildikó

A Kalonda alatt, a Firtos lábához közel, ahol a legenda szerint a vár tündére és szerelmese a mélybe zuhant és a legény lova a sziklán fennakadva kővé vált, alapította meg Demény Elemér és családja a Lófő Lovasudvart. Itt nemcsak lovagolni tanítják a gyerekeket: olyan életformát sajátíthatnak el, amely az élet alapjaira tanítja őket.
 

Mindig rácsodálkozom az itthoni tájra, és örömmel nyugtázom: valóban a világ legszebb helyét tudhatjuk szülőföldünknek. Ezzel nemcsak én vagyok így, Demény Elemér is azt vallja: a legszebb helyre teremtett minket a Fennvaló. A Kalonda alatti lovas farmról a messzi völgyben rálátni Farkaslaka község falvaira, oldalt a Gordon magaslatára, amelyet a természet körülölel minden bájával együtt. A végtelen szabadság érzését tapasztalhatja meg az, aki kiáll ide a dombtetőre és kémleli a végeláthatatlan tájat. Hát még az, aki lóháton járja be ezt a vidéket!
A Lófő Lovasudvar alapítói 2015 óta foglalkoznak lovas oktatással és turizmussal. Elemér, akit Öcsinek szólít kicsi és nagy, régóta dédelgetett álma vált valóra: ebből élni és tartani fenn a családot! Édesapja farkaslaki, édesanyja a hegyen túlról, Oroszhegyről származik, ő pedig Udvarhelyen nőtt fel és jelenleg Kecsetben él családjával.
– Minden székely-magyar emberben benne van a ló iránti szeretet, ezt nálam még az is tetőzi, hogy mindkét felmenőm lófő volt. Fontosnak tartom átadni a fiataloknak ezt a fajta gondolkodást – mondja.

A lovas táborban egyszerűek a szabályok: hétfőn mindenki kap egy lovat, aminek péntekig gondját kell viselnie

 

Mátyás királyhoz köthető a lófő titulus

A lófő a feudalizmus idején létezett társadalmi rang volt a székelyek között. A lófők közvetlenül a főszékelyek (primorok) után következtek a hierarchiában. A székelyek – mint eredendően határőrizeti feladatokat ellátó, kiváltságokat élvező katonanép – körében kezdetben nem alakult ki rendi jellegű tagolódás. Jelentősebb vagyoni különbségek is csak a 14. századtól mutathatók ki közöttük. Kezdetben mindannyian lovas katonákként teljesítettek szolgálatot, majd később már csak egyesek közülük. A lófői tisztség kialakítása Mátyás királyhoz köthető, aki meghagyta a vajdaispánnak, hogy a székelyeket vegyék lajstromba, ezen belül pedig a lovasokat, akik ősei ilyenektől származtak, külön névsorba írják, és ezentúl a lófő névvel illessék őket. Nekik nagyobb zsákmány, a 16. századtól pedig a közös használatú nemzetségi földből nagyobb nyílföld jutott részükül. Elsősorban közülük kerültek ki a székely hadnagyok, a székely székek tisztségviselői. 1554-től kezdődően a lófők, a főszékelyekhez, valamint a magyar nemesekhez hasonlóan, mentesültek a hadiadó fizetése alól. A 18. századra a lófők már kisnemeseknek tekintendők és legtöbbször 1-2 jobbágyteleknyi földdel rendelkeztek. A székelység körében számuk 8-10 százalékra tehető, mely idővel csökkenő tendenciát mutatott. A lófői kiváltságok gyakorlatilag 1848-ban szűntek meg, a jobbágyfelszabadítás következtében. A rangot az 1947. évi IV. törvény törölte el.

 


Székely rendek, amiket betartunk és betartatunk

– Nagyon kevesen foglalkozunk a lófőkkel, elég kevés írott emlék maradt fenn, még kevesebb képes emlék, bele kellett jól ásnunk magunkat, hogy információkat szerezzünk ennek kapcsán, hogy milyen rendszer szerint is működött. Egy véletlennek köszönhetően sikerült Csíkszéken használatos székely lófőruhát rekonstruálnunk. Fontos a lófők viselete is, de még fontosabb a gondolkodás, a dolgokhoz való hozzáállás, ami messzemenően eltér a mostani mentalitástól. Én csak úgy nevezem, hogy székely rendek, amiket betartunk és betartatunk a családban, a gyerekekkel. Ennek az egyik alapköve a ló, a másik pedig az ember, és a kettő harmóniája – mondja a lovas udvar vezetője.
A lovas udvarban örömlovaglás zajlik, ami azt jelenti, hogy aki idejön, szabad akaratából és jó kedvvel ül a ló hátára. Aki felkeresi őket, szem előtt kell tartania a belső rendszabályokat, ami szerint lovagolni csak az fog megtanulni, akiben tehetség mellett van ló iránti szeretet, alázat, belső késztetés, komoly elhatározás és kitartás. A kényelmet és félelmet le kell tudni küzdeni. Ugyanakkor azt tanácsolják, hogy aki a lovaglást minden más dolga mögé helyezi, és csak akkor gyakorolná, ha egyéb elfoglaltsága nincs, az hozzá se kezdjen. Ennél az istállónál az adott szónak ugyanolyan súlya van, mint a pecsétes aláírásnak, akinek ez nem természetes, az most nem a számára megfelelő istállónál tartózkodik – írja többek közt az istálló falára kifüggesztett táblán.
Aki lovagolni vagy táborozni megy a Lófő Lovastanyára, be kell tartania néhány alapvető szabályt, ami talán a mai fiataloknak keménynek tűnhet, de egyáltalán nem az. Az itteni táborok intenzívebbek, mint máshol, már csak azért is, mert hétfőn reggel minden résztvevő kap egy lovat, ami péntek estig az övé, emellett pedig napi négy-öt órát lovagolnak.

Demény Elemér, a hagyományos lófő viseletben. Büszke örökségére

 

Megérteni a lovak beszédét

– Legtöbbet terepen lovaglunk, lovas túrákat szervezünk, az egyórástól a háromhetes lovaglásig mindent meg lehet nálunk találni. De emellett nagyon sokat tanulunk, táborokat szervezünk, ahol lovas oktatás zajlik különböző meghívott oktatók segítségével, hogy ne mindig egyfajta stílust lássanak és tapasztaljanak a gyerekek, hanem kóstoljanak bele többfélébe: díjugratásba, díjlovaglásba, lovas harcba. Mi a lovas harcot, a hagyományosabb részét képviseljük a lovazásnak, de teret engedünk a modernebb lovassportoknak is. Felnőttek is, de főképp gyerekek járnak hozzánk hetente negyvenen-negyvenöten Farkaslaka község vonzáskörzetéből, Udvarhelyről, Szovátáról, Parajdról, Korondról, de rendszeresen megfordulnak nálunk budapestiek, kolozsváriak, temesváriak is. Szálláshelyet is biztosítunk, jó kapcsolatban vagyunk a helyi panziósokkal. A vendégeknek, igény szerint, két-három napos lovas túrákat szervezünk – hívja fel a figyelmet a lovas gazda. Majd hozzáteszi: a világon ennél jobb helyen nem lehetnénk: akármerre indulunk, északra, keletre, délre vagy nyugatra, mindenhol gyönyörű táj vesz körül bennünket: egyik irányban Énlaka, Kőrispatak, Etéd, másik irányban Korond, Parajd, harmadik irányban Szencsed, Pálpataka, Fenyőkút, Oroszhegy, Zetelaka, Kápolnásfalu, aztán mehetünk a Szarkakőn át a Homoródmentére, vagy le Agyagfalva irányába. Maximum keresztezik a fő útvonalakat, hegyen-völgyön baktatnak igen jól képzett, mentálisan és fizikálisan is jól felkészült tereplovakkal.
– Sok időt fordítottam arra, hogy többé-kevésbé megtanuljak kommunikálni a lovakkal. Néhány hónapig a legelőn laktam velük csak azért, hogy megértsem a beszédüket. Elég, ha odafigyel az ember a csendre, és máris megérti. Mindegyik külön temperamentumú, habitusú, mindegyikkel másképp kell bánni: egyikkel szigorúan, a másikkal finomabban, a harmadikkal köztesen. Mindegyiknek megvan a maga egyénisége, és e szerint kell foglalkozni velük. Mi a lovakhoz leereszkedünk, nem várjuk el, hogy a ló fölemelkedjen hozzánk. Ehhez pedig nagyon sok alázat, türelem, fegyelem szükségeltetik – magyarázza Elemér.

 

A jelmondat: szabadság, szerelem

Öcsiéknek huszonkét lovuk van, ebből néhány bértartott, a többi saját. A családi vállalkozásba besegít két fia és lánya, illetve a vendégoktatók is kiveszik részüket a munkából.
A Kalonda alatti ötven hektárt bérlik, szakaszosan legeltetnek, a lovak szabadtartásban vannak télen is. Szabadság, szerelem a jelmondatuk – mondja meggyőződéssel.
Többfajta ló megtalálható az állományukban: hucul, angol telivér, furioso, lipicai, félvér lipicai, félvér gidrán. A tereplovaglásra a legalkalmasabb a félvér, amely fejben és fizikálisan is jól viseli a helyi viszonyokat.
– Fontosnak tartom, hogy az a ló, amivel dolgozunk, itt szülessen, itt nőjön fel, szokjon hozzá az itteni klímához, talajviszonyokhoz, takarmányhoz. Elkövettük azt a hibát, hogy külföldről hoztunk be lovakat, és nem találták a helyüket. Hosszú időbe telik, amíg egy ló hozzászokik egy számára idegen környezethez.
Nyáron legelnek az állatok, de abrakot – két-három liternyi zabot –, illetve vizet és sót mindennap kapnak.
– A családunkban – mint ahogy más rendes családoknál is előfordul – az egyik generáció gyűjtöget, a másik meg elkártyázza. Én épp az a generáció vagyok, amikor mindent nekem kell előteremtenem. Lófő címet örököltünk csak – mondja kacagva Öcsi, amikor arról kérdezem, örökölt-e földeket, majd hozzáteszi: de arra nagyon büszke. A semmiből próbálnak felépíteni egy világot, és úgy tűnik, működik.
– Mi ebben az évben sem panaszkodunk, rengeteg vendég érkezik az ország minden szegletéből, Bukaresttől kezdve Jászvásárig, Kolozsvártól Temesvárig. Leginkább a harmincas korosztályúak érdeklődnek – mondja.

Szeretet, bizalom és összhang ló és lovas között. Ezt nem lehet kierőszakolni

 

Lovas zarándoklat a megmaradásunkért

Minden évben két hetet lovas zarándokútra indul a csapat. Tavalyelőtt a vallásszabadság 450 éves évfordulóján Székelyderzsből elindulva tizenhat lovassal kerülték meg két hét alatt Erdélyt: Marosvásárhely, Torda, Enyed, Gyulafehérvár, a Fogarasok érintésével és Oklándra való érkezéssel. Tavaly szintén Székelyderzsből indulva Dévára mentek át egy hét alatt hét lovassal. Idén Trianon 100 éves évfordulójára emlékezve több csapattal – ki-ki saját lakhelyén – körbelovagolják Nagy-Magyarországot.
– Mi Úzvölgyéből indultunk, egyik csapatunkkal északra, a másikkal délre. A déli részt, amely időben három hét lenne, felosztottuk három csapatra. Az első hét a székelyderzsi tiszteletes, Demeter Sándor Loránd vezetésével zajlik, a második hetet a székelyudvarhelyi hagyományőrző huszárok viszik, a harmadik héten majd mi, a Lófő Lovasudvar csapata következik: egy hét alatt kilenc gyerekkel Hátszeg környékéről indulva a szerb határig lovagolunk közel háromszáz kilométeren. Fontos a megmaradásunk, a nemzetünk, ezért dolgozunk a gyerekekkel, hogy hátha fel tudjuk gyújtani azt a kicsi lángot, amit ezelőtt száz évvel kioltottak – summázza Demény Elemér.

 

Lófőviseletekre pályáztak

A Lófő Lovasudvar egyesülete lófőruhákra pályázott Hargita Megye Tanácsánál, és a 4200 lejből öt felnőtt korhű, vörös posztóból készült ruhát varrattak Szentléleken, amelyet csíkszéki lófőviselet után rekonstruáltak. Lovasaik kilencven százaléka lány, ők szintén vörös posztóviseletet hordanak.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés