Kutya-macska barátság

Az állatbarátok előszeretettel kategorizálják magukat és embertársaikat egyes állatok tulajdonságai alapján, ugyanakkor a köztudatban él a kutyaszemélyiség és a macskaszemélyiség kifejezés is, ami arra is vonatkozik, hogy valaki kutyát vagy macskát tart szívesebben, illetve melyikkel azonosul jobban.
Nálunk a családban egyértelműen a kutyának van nagyobb becsülete, és ez az összhang egészen addig meg is volt, amíg a kislányunk akkorára nem cseperedett, hogy mindenféle pozitív családi minta ellenére macskaszemélyiség lett – legalábbis egyelőre még az. Mit csinál egy szülő, ha a gyermeke rajongásig szereti a macskákat? Hát persze, hogy beszerez egyet, gondolva arra, hogy legalább hasznot is hajt majd, elkapja a rágcsálókat és egyéb kis kártevőket a környéken. Beszereztük tehát Guszti cicát még kölyökként.
Az udvaron cseperedő macskában hamar megmutatkoztak a vadászösztönök, és tulajdonképpen minden, ami egy macskával jár. A kislányunk ugyan nem értékeli, amikor Guszti – nem ismerve a határait – az ő bőrén is hagy némi nyomot a karmaival, fogaival, de percek alatt megbocsát neki. Guszti a hétvégén azonban minden határon túlment.
Van a szomszédunkban egy kutya, amely láncon éli élete egy részét, időnként lehet csak szabadon engedni, mert könnyen kiszökik a kertből és hajlamos magában is kárt tenni. Egy nap éktelen ugatással jelezte órákon át, hogy valami nem tetszik neki. Figyeltük is a környéket, hogy milyen idegenekre haragudhat ennyire a kutya, de nem jöttünk rá a nyitjára. Már délután volt, amikor feltűnt nekünk, hogy a macskát egy jó ideje nem láttuk az udvaron. A férjem gyanakodni kezdett, ezért a kutyához sietett, aki a tőle egy  méterre nyugodtan heverésző macskánkat ugatta nagy hévvel. Na, ekkor veszítette el a macska a becsületét a férjem szemében. Képes volt órákon keresztül a lánchoz kötött kutya közelében feküdni egyértelműen és kizárólag azzal a céllal, hogy őt hergelje. Megértem a férjem felháborodását, de azzal vigasztalom őt, nincs mit tenni, a macskák természetüknél fogva ilyenek. Nem tudhatjuk, hogy emberi léptékkel mérve kijelenthető-e a macskákról, hogy szánt szándékkal szemétkednek, vagy ez ösztönös bennük. Abban azonban biztos vagyok, hogy állati természetünk gyakran bennünk, emberekben is felülkerekedik, függetlenül attól, hogy a macskát vagy a szomszédot ítéljük meg.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés