Hirdetés


Újraépíteni a múltat

József főherceg kútja az Úz-völgyében

Nagy Ödön a dombormű készítése közben —   Fotó: Vitos József

Kevesen tudják, hogy hol található az Úz-völgyében a József főherceg kútja, és még kevesebben ismerik a forrás történetét. Vitos József csíkszentmártoni lakos és Gergely József, a csík­szentmártoni Közbirtokosság er­désze azon kevesek közé tartoznak, akik szívükön viselik a völgy sorsát, és igyekeznek felfedni ennek a történelmi emlékhelynek minden titkát. A József főherceg-kútról ők meséltek lapunknak.

Gergely József elmondása szerint a József főherceg-kút mondhatni eldugott helyen van, ha az ember nem tudja, hol keresse.
– Aki nem tudja, hogy egyáltalán létezik ez a hely, az úgy el tud menni mellette, hogy észre sem veszi, pedig ott van az út mellett. A Csíkszentmárton felől hátrafelé vezető út mellett, azon a részen található, ahol a völgy szűk, és a patak közvetlenül az út mellett folyik balról. Úz pataka van a bal oldalon, a kút a jobb oldalon, egy magas, sziklás oldal aljában, a fák és bokrok között, épp egy kanyar előtt. A kanyar után már szélesedik ki a völgy, tehát viszonylag közel van a határhoz. Van, aki tévesen Ferenc Jóska-kútként ismeri, de József főherceghez kapcsolódik a kút elnevezése. Az első világháború idején, 1917. augusztus 9-én József főherceg katonai díszszemlét tartott az Úz-völgyében, ekkor a főherceg számára a forrásnál készítettek főhadiszállást, mert a sziklás, meredek domb aljában ez biztonságos hely volt, viszonylag távol az ellenségtől, védett helyen.

Egy kis történelem
Vitos József szerint Habsburg‒Lotaringiai József Ágost királyi hercegről van szó, akit leginkább József főhercegként emlegetnek. Népszerű volt a katonák körében, hiszen gyakran tett katonai díszszemlét, amely során személyesen figyelte meg, hogy milyen körülmények között élnek a fronton a katonák. Egy ilyen díszszemle során látogatott el az Úz-völgyébe is, ekkor építettek az ő számára a tiszta, jó vizű forrás mellé főhadiszállást, ahol a főherceg biztonságban lehetett. A forrást kúttá építették ki, az ő tiszteletére nevezték el József főherceg kútjának, viszont a régi kút ma már nem létezik.

Helyreállítani a múlt darabjait
– Az Etele Egyesület tevékenységéhez kapcsolódik, hogy 2008-ban kiépítettük az egykori kút helyét, akkor még a szegedi Meritum Egyesülettel együtt dolgoztunk. A kút egykori létezéséről tudtunk, amiben biztosak voltunk, az volt, hogy József főherceg kútjának nevezték. Illésfalvi Péter hadtörténész segített kideríteni, hogy pontosan mikor járt az Úz-völgyében a főherceg, később egy fénykép is előkerült, amelyen látszik, hogy nézett ki a kút a főherceg látogatása után. Ki akartuk építeni az egykori kút helyét, akkor még csak egy forrás volt. Itthon nyilvánosan bemutattuk, hogy mit tervezünk, bárki segíthetett volna, de végül önerőből, saját költségen készült el a mostani kút. Szerettünk volna egy emlékművet készíttetni, és egyedül Nagy Ödön volt az, aki vállalta, hogy ingyen elkészíti a domborművet egy szikladarabon. Amíg Ödi dolgozott, korláttal körbevettük a kút helyét, a csorgót mi vezettük el úgy, hogy használható legyen, és járdát raktunk ki kövekből. A dombormű József főherceget ábrázolja, ahogyan a felirat is mutatja, de az eredeti tervnek csak egy részlete látható most.

Megrongálva
Ugyanabban az évben, 2008-ban, egy kis idővel azután, hogy elkészült a dombormű, valaki megrongálta. Letörték a faragott arc orrát és bajuszát, a birodalmi kereszt és az alak keze viszont most is jól kivehető. Mára moha lepte be a sziklát, és a korlát is eltűnt. A sziklába vésett felirat és a csorgó az, ami arról árulkodik, hogy több minden van itt, mint amit az ember első látásra észrevesz. Gergely József beszámolt arról, amikor észrevették a rongálás nyomait.
– November tizenkilencedike volt, Szent Erzsébet napja, a kápolnához mentünk, búcsú napja volt. Az odaúton, délelőtt megálltam a forrásnál, akkor nem volt semmi baja a domborműnek. Időközben havazott, és amikor mentünk haza, akkor láttuk, hogy valaki letörte az orrát az odafaragott arcnak. Nyomokat nem láttunk a hóban, nem tudtuk, hogy ki tehette, de az biztos, hogy aznap délelőtt még ép volt a dombormű, de délutánra már megrongálták.
Azóta is ebben a formában látható a Nagy Ödön által készített emlékmű, félig megrongálva. Érthető, hogy miért fontos a helyiek számára mindez. A helyi történelem kis darabja ez az emlékhely. Van, aki így teszi tiszteletét a régmúlt idők előtt, és van, aki koszorúzással tiszteleg. Mindenképp figyelemreméltó az a magatartás, amely az ünnepélyes felvonulás helyett megőrzi a múlt eltűnő részleteit. 
 

Hirdetés