Huszonegy

Szilveszterkor, újévköszöntőjében azt mondta baráti társaságunk doyenje, hogy 19-re nem szokás még egy kártyát kérni, mert nagy a valószínűsége annak, hogy veszít az ember. Lévén azonban, hogy 2019 volt a járvány előtti utolsó „békebeli” esztendő, amelyet s a SARS-CoV-2 nevű koronavírus által okozott vírusos megbetegedés, a Covid-19 betegség és az ellene folytatott küzdelem által meghatározott esztendő követett – azaz kétszer is megjelenik a bűvös 19-es szám –, legyünk bátrak és húzzunk még egy lapot, lehetőleg egy alsót, hogy nyerjük meg a huszonegyet. Mert hát igaz, hogy az élethez némi szerencse is kell, no meg az ember saját szerencséjének kovácsa, de hát bátraké a szerencse!
Szilveszterünk, akárcsak az általa zárt legutóbbi esztendő, furcsa volt, másabb, mint a megszokott előző óévbúcsúztató-újévköszöntő összejöveteleink, mulatságaink. Még akkor is, ha ugyanúgy összegyűltünk, mint az előző években. Ugyanúgy, s mégsem. Ugyanúgy ünnepeltünk, mert összegyűltünk. S mégsem úgy ünnepeltünk, mint máskor, mert kevesebben voltunk. Mert sokan közülünk átestek, átestünk a bűvös kóron. Mert páran közülünk közeli ismerősöket, hozzátartozókat veszítettek el nagyon rövid idő alatt, halálukat a még mindig titokzatos és kiismerhetetlen kór okozta. Mert továbbra is élnek bennünk a kételyek és a félelmek. Mert minden gondolatunkban, cselekedetünkben ott van a bizonytalanság.
Szilveszterkor fogadalmakat tesznek az emberek: ki mértékletességre, ki szenvedélyének elhagyására, ki sportolásra, ki spórlásra szánja rá magát, és fogadalomban erősíti meg szándékát. Mi nem tettünk nagy fogadalmakat, csupán azt ígértük, hogy igyekszünk megfogadni társaságunk már említett doyenjének tanácsát, intelmét: elég idősek vagyunk már ahhoz, hogy ne használjunk ki minden alkalmat a találkozásra, az együttlétre, az egymásra való figyelésre. Még akkor is, ha olykor ugratjuk, hecceljük egymást, vagy látszólag késélre menő vitát folytatunk politikai, közegészségügyi, társadalmi és fociügyekben.
A szokatlan évet záró szokatlan, tilalmaktól terhes szilveszter azonban reményt is hozott számunkra: megvan a várva várt oltás, túl vagyunk pár választáson, az általunk választottak is kormányon vannak, így talán van remény arra, hogy mielőbb legyűrjük a kórt; hogy visszatérhessen korábbi megszokott életvitelünk; hogy a közösségi élményt ne a virtuális térben kelljen megélnünk – legyen szó iskoláról, színházi előadásról vagy munkaértekezletről –; hogy a belénk ivódott félelem átadja a helyét derűsebb érzéseknek. Meg arra, hogy hátha a politikai vezetőkben is lesz annyi bölcsesség, hogy a kór kedvezőtlen gazdasági hatásait visszafogják, és lehetőleg ellensúlyozzák, kompenzálják.
Tehát gyűrjük le félelmeinket, s merjünk húzni még egy lapot. Nem vagyunk nagyravágyók, csak egy alsó kell arra a fránya 19-re. S akkor megnyertük a huszonegyet…

Hirdetés