Fura egy évünk volt

Szinte alig kezdődött el, és máris véget ért ez az év is. Legalábbis könnyen olyan benyomásunk támadhat, mintha a teljes év egyetlen pillanatba sűrűsödne össze. Pedig sok minden történt. Nyilván a sok történés közül messze a legmeghatározóbb volt a világjárvány kitörése. Februárban alig hittük el, márciusban már bevezették a kijárást korlátozó intézkedéseket. Tényleg derült égből villámcsapásként hatott, pedig jóval korábban értesültünk arról, hogy mi történt Kínában. A járvány nyomában pedig felütötte fejét a gazdasági válság is, különösen a vendéglátóipar szenvedte meg a hatásait. Ráadásul még nincs vége, a következő évben is meghatározó lesz a koronavírus elleni küzdelem. Igaz, védőoltás már van. Sőt már eljutott Hargita megyébe is, de legalább fél év – és könnyen meglehet, hogy elvetemült optimizmusnak bizonyul becslésem –, amíg a védőoltások eljutnak a széles tömegekhez. Márpedig amíg ez nem történik meg, érdemi előrelepésről csak módjával beszélhetünk.
Persze történtek velünk jó dolgok is. Én például biztosan soha nem felejtem el egyik tavasszal kezdődött és a nyár végén véget ért beszélgetésemet. Mert az bizony szép volt és jól is esett. De ezzel együtt ennek az átkozott 2020-as évnek a mérlege sehogy nem lehet pozitív. Túl sok veszteség érte a közösségünket ahhoz. Neves közéleti személyiségek, zenészek távoztak közülünk idejekorán. Sokan vesztették el hozzátartozóikat, közeli barátaikat. Gyászos év volt ez bizony, akárhogy szépítjük.
Az élet persze természeténél fogva annyira kegyetlen, hogy nem áll meg. Nincs sok időnk a sebeinket nyalogatni. Mint egy rossz GPS-en, meg kell találnunk az újratervezés gombot. Menni vagy meghalni – önkéntelenül is a Mester – számomra már örökké Rejtő Jenő marad a Mester – szavai jutnak eszembe. Már csak annak ürügyén is, hogy január elsején van éppen halálának az évfordulója. Állítólag azt mondta 1943 január elsején Voronyezsben, hogy „Na, ez az év is jól kezdődik!”. Aztán halálra fagyott.
Ha most 125 évesen még élne a Mester, szinte biztosan rám szólna, hogy azért nem kell mindent túldramatizálni. Akad gondja mindenkinek anélkül is épp elég. És ebben száz százalékig igaza is lenne. Ettől még az új év sem ígérkezik túl könnyűnek, noha magával hozza a reményt, hogy leszámolunk a koronavírussal, vagy legalábbis normálisan együtt tudunk élni vele. Szintén jó hír, hogy 2021 nem választási év, így viszonylag nyugodtabb mederben zajlik majd a közélet, talán kevesebb lesz a stressz is. Ráadásul, ha minden jól megy, akkor jövőre megtartják az labdarúgó Európa-bajnokságot és a nyári olimpiát is, csak reménykedni lehet, hogy addigra annyira lecseng a járvány, hogy lesz mód közösségi meccsnézésekre is.
Már csak azért is, mert a most éppen utolsókat rúgó évben a kijárási korlátozások éppen a közösségi élményeket, a nagy csoportos beszélgetéseket vették el tőlünk. Márpedig ez a világ legtermészetesebb emberi igénye. Ki lettünk éheztetve, és érthető, ha alig várjuk, hogy felszabadultan beszélgethessünk felebarátainkkal. Mert a baráti jó szónak igenis ereje van. Ezért, ha megtehetjük, akkor biztassuk egymást, mert ránk fér valamennyiünkre.
Boldog új évet mindenkinek! Állítólag ilyenkor helyénvaló megjegyzés, hogy „bort, búzát békességet!”.

Hirdetés