Hirdetés


Ferencz Béla Ervin „szolgabarát” golgotajárása (3.)

    ->
  • 2021. január 14. 10:48
  • ...
P. Boros Fortunát, Szoboszlay Aladár

Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntéssel a provincia ismét kettészakadt, majd 1945-ben újra egyesült. A szerzetesrendeket feloszlató 1949-es törvényerejű rendelet a Ferenc-rendiekre ugyan nem vonatkozott, de a rendházak többségét az állam lefoglalta. 1951. augusztus 20-ról 21-re virradó éjszaka Máriaradnára hurcolták a ferenceseket, majd 1952-ben Körösbánya, Dés és Esztelnek kolostoraiban osztották el őket. 1964-ig maradtak a kényszerlakhelyen, de ezt követően sem költözhettek vissza a kolostoraikba, az elöljárók nem helyezhették szabadon a szükséges helyekre a szerzeteseket. A román kommunista diktatúra retorziója nyomán harminchét szerzetes szenvedett súlyos börtönbüntetést. Karácsonyi István (Arad, 1908. július 10. – Luciu–Giurgeni, kényszermunkatábor, 1962. november 9.) minorita szerzetest – Rómában szerzett teológiai doktorátust – a Szoboszlay-perben huszonkét év kényszermunkára ítélték. Temesváron, Aradon, Galacon, Szamosújváron és a Brăilai Nagyszigeten raboskodott. 1962. november 9-én kukoricatörés közben érte a halál. Boros Fortunát, akinek idézett kötete fontos forrásmunka a rend történetére vonatkozóan, a börtönbüntetés után ismeretlen helyen, a Duna-csatorna megsemmisítő munkatáborában halt meg 1953-ban. A szerzetesrendeket megszüntető 1949-es törvényerejű rendeletet csak az 1989. december 22-i rendszerváltás után helyezték hatályon kívül. Ifjak jelentkeztek a rendbe, így a számuk fokozatosan növekedett. A kolostorok nagy része még mindig állami kézben van. Csak Csíksomlyó, Dés, Gyergyószárhegy, Esztelnek és Déva kolostora van a testvérek birtokában, megosztatlanul. Több kolostor az egyházmegye kezelésében van, plébániaként, tanulmányi házként, kollégiumként működik. A minorita rend Erdélyben teljesen megszűnt.
A börtönbüntetés letöltése után a szerzetesek egy része – köztük Ervin atya is – világi papként tevékenykedett. 1948 és 1979 között P. Benedek Fidél volt a miniszter provinciális, aki mindvégig összetartotta a rendet, megőrizte a fegyelmet. Ervin atya életében a fogarasi, a máriaradnai és a gyergyószárhegyi Ferenc-rendi kolostornak volt meghatározó szerepe. A „szekusdossziéja” „stációi” között is ezek a kolostorok szerepelnek a fő helyen. Ismerjük meg a rövid történetüket.

A fogarasi Ferenc-rendi kolostor
A szerzetesek 1735-ben kaptak telket Boér Józseftől, melyen 1737. április 27-én rakták le a templom alapkövét. Az épületeket 1742-re fejezték be. A zárda földszinti része 1752-re készült el. A templom és a kolostor 1760-ban leégett. Az újjáépítést 1782-re fejezték be. A kolostor és a templom a városon átvezető főút déli oldalán helyezkedik el, az építészeti remekműként számontartott reneszánsz várkastélytól keleti irányban. Az épület jó állapotban van, a templomot és a kolostort a plébánia használja, ők gondozzák, ők tartják karban. A kolostorban 2004-ben még óvoda működött. Ekkor költöztették ki az utolsó lakókat. Ferencz Béla Ervin életében 1944-ben és 1945-ben, illetve 1950-ben és 1951-ben – a „szekusdossziéja” a kétségbevonhatatlan bizonyítéka – meghatározó szerepet játszott.

A máriaradnai Ferenc-rendi kolostor
Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében Mariazell mellett a kegytemplom és a kolostor a legrangosabb búcsújáróhely. Kolostorát egykor 30 Ferenc-rendi szerzetes lakta. II. János Pál pápa 1992. augusztus 28-án a kegytemplomot basilica minor rangra emelte. A kolostor 1951. augusztus 21. után kilenc hónapon át mintegy száz szerzetes és százötven szerzetesnővér kényszerlakhelye volt. A román kommunista hatóságok megpróbálták a szerzeteseket és -nővéreket kiéheztetni, hogy „önként” hagyják el a rendet. A környező falvak népe azonban élelemmel látta el őket, így a sátáni terv nem sikerült. Máriaradnán az első ferences kolostort 1327-ben alapították. 1520-ban egy özvegyasszony emeltetett kápolnát a mai épületegyüttes helyén. A kápolnát a 17. század első harmadában felújították. 1668-ban Vriconosa György – Boszniából származó radnai lakos – egy Olaszországban nyomtatott Segítő Szűz-képet adományozott a kis templomnak. 1695-ben a törökök a templomot felgyújtották. Másnap az ide érkezett hívek a romok között megtalálták az épen maradt Szűzanya-képet. Ez a csodálatos esemény volt az azóta tartó zarándoklatok elindítója. Az 1695-ös tűzvész emlékét a kegytemplom falában egy lópata nyoma őrzi: „Ím e török lovagolva, e helyre bejutni akarván. Ménje patája nyoma megörökült e kövön.”
A gyönyörű ezüstkeret – 3,30 méter magas és 2,70 méter széles –, amelyben a kegyképet őrzik, Joseph Moser, a híres bécsi aranyműves műhelyében készült 1769 és 1771 között. A kegykép szépsége egyedülálló Európa délkeleti részén. 1820 óta aranykorona díszíti a kegyképet. Radnay Sándor hercegprímás és esztergomi érsek – előzetesen gyulafehérvári római katolikus püspök – adományozta a kegytemplomnak. Az volt a kívánsága, hogy halála után a kegytemplomban őrizzék a szívét. Erre 1821-ben került sor.
Miután a törökök a Bánságot elfoglalták, 1520-ban ferences szerzetesek az özvegyasszony által emelt kápolnában mutattak be szentmisét azoknak a híveknek, akik az iszlám uralom elől menekültek a Maros északi partjára. 1626-ban, az Oszmán Birodalom egész területén letelepedett bosnyák kereskedők kíséretében Ferenc-rendi szerzetesek érkeztek a bányavidéki Szent Keresztről elnevezett tartományból, akik a törököktől megtűrten, vállalták a hívek pasztorációját. A Bánság csak 1716-ban szabadult fel a török uralom alól. 1727-ben a nyugati szárnnyal elkezdődött a ma is álló kolostor építése. 1743 és 1747 között felépült a kolostor déli szárnya. 1750-ben egy alapos egyházi vizsgálat eredményeként a máriaradnai templomot és kegyhelyet hivatalosan zarándokhellyé nyilvánították. 1767-ben áldották meg az akkorra elkészült barokk templomot. Hossza 63 méter, 16 méter széles, 21 méter magas. A tornyok 67 méter magasak: 1911-ben a kegytemplom mindkét tornyát harminc méterrel magasították. 1767. június 9-én, pünkösd vasárnapján, Franz Anton Leopold von Engl zu Wagrain püspök személyesen vitte át a csodatevő szentképet a régi kápolnából az új barokk templomba. 1895-ben, az első máriaradnai csodatétel 200. évfordulóján a kegytemplomban carrarai márványból készült új főoltárt szentelték fel. 1905-ben felállították a temesvári Wegenstein Lipót műhelyéből származó orgonát.
2003. október 4-én az utánpótlás hiánya miatt a Ferenc-rendi szerzetesek elhagyták a radnai kolostort és kegytemplomot. A kegytemplom és kolostor fenntartása a temesvári püspökségre és az egyházmegyei papságra hárul. Ferenc Béla Ervin éveken át a kolostor lakója, éveken át a kegytemplom harangozója is volt. Szoboszlay Aladár többször felkereste, hogy dolgozataihoz könyveket kölcsönözzön. Az 1957. december 6-i kihallgatási jegyzőkönyvben részletesen beszélt Szoboszlay Aladár 1955 nyári látogatásáról, a Keresztény Dolgozók Pártja tervéről. Ervin atyát 1957. december 4-én a máriaradnai kolostorban tartóztatták le. A kötet írásakor felkerestem a kolostort és a kegytemplomot, hogy a tudatomba mintegy beégjen az impozáns épületegyüttes minden zegzuga.
 

(Folytatjuk)
Tófalvi Zoltán

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés