Csak gyógyszer legyen…

Valamennyien lázasok vagyunk. Utolért a kor egyik szinte elkerülhetetlen betegsége. Nem, nem a hónapok óta tomboló koronavírusra gondolok, hanem arra a vásárlási lázra, amely évek óta csillapíthatatlan a karácsonyt megelőző időszakban. Nálunk, Székelyföldön is egyre gyakoribb látvány október végén a bevásárlóközpontok polcain a mikuláscsoki (aminek a belseje igazából húsvéti nyuszi), az adventi koszorú, a műfenyő, illetve (giccses) fényfüzérektől világos egy-egy kirakat. De valamennyi eléri a célját, és már az ünnep előtti egy-két hónapban kisebb tömegeket mozgat meg. Aztán a karácsony előtti néhány napról ne is beszéljünk, hiszen ilyenkor alakulnak ki az év legnagyobb közlekedési dugói a kisvárosainkban, szinte egyórás a várakozási idő a bevásárlóközpontok kasszáinál, és ki tudja, hogy hányszorosára növekszik a játék- és ajándéküzletek forgalma. Az apokaliptikus állapotot szemléltető néhány hétben, napban mindenkit a jó szándék vezérel, hiszen egy-egy aprócska ajándékkal szeretnénk kifejezni szeretetünket a családtagunk, kedvesünk, barátunk, kollégánk és szomszédunk iránt. Mégis úgy tűnik, hogy a nagy igyekezetünkben olykor melléfogunk, mert sok esetben hiábavaló a frappáns ajándék. Legtöbbjük néhány hét múlva valamelyik polcunkon porosodik, míg a hasznosabbak néhány évig többek között az egészségünket, otthonunkat szolgálják. Úgy gondolom, vásárolhatunk és kaphatunk méregdrága porszívót, vasalót, laptopot, telefont, sálat, cipőt vagy bármi mást, ha az ingyen osztható ajándékokból nem adakozunk. Mindannyian tudjuk, tapasztaltuk, ha egy-egy karácsonyi meglepetés nem párosul az igazi ajándékokkal, mint például a tisztelet, kedvesség, türelem, megértés, egymásra való odafigyelés, akkor nem sokat ér a nagy vásárlási lázban szerzett „trófea”. Azt tapasztalom, napjaink forgatagában egyre többen vannak azok, akik számára a legszebb és legnagyobb ajándék az igazi szeretet lenne. (Lehet, hogy már túlcsépelt a téma, de valóban így van.) Kíváncsi volnék, milyen lenne az e-mag forgalma, ha szeretet, békét, türelmet, kedvességet, tiszteletet, humort, meghitt kapcsolatot, igazi családi együttlétet lehetne vásárolni. Azt gondolom, a csomagokat szállító futárok naponta két pár cipőt koptatnának el, és valamennyien nem másnak vásárolnák az ajándékokat, hanem saját maguknak. Az ünnepig még egy hónapunk van. Legyünk résen, a vásárlási lázra a józanság legyen a gyógyszerünk, keressük az ingyen „kapható” ajándékokat is, így dugóba sem keveredünk, maszkot sem kell hordanunk, az ajándék becsomagolása sem okoz komolyabb fejtörést, és a megmaradt pénzből a borús januári napokon is varázsolhatunk egy kisebb családi, baráti ünnepet. 

Hirdetés