Beszélgetés tiboldi beával, a Csíki Anyák Egyesülete elnökével

A járvány idején is igyekeztek segíteni

Kilencéves a csíkszeredai Csíki Anyák Egyesülete, amely az élet számos területén igyekszik segíteni a kismamákat, az édesanyákat. Az egyesület alakulásáról, tevékenységeiről és a járvány ideje alatti működéséről Tiboldi Beával, az egyesület elnökével beszélgettünk.

– Mi hívta létre a Csíki Anyák Egyesületét?

– Személyes érintettség, bátorság, talán. 2009 októberében született meg a gondolat, hogy hiánypótló lenne egy olyan közösség biztosítása, amely az édesanyákat segíti, ahol tapasztalatokat oszthatunk meg, miközben barátkoznának a gyerekeink. Hová fordulhatna hát segítségért az ember elsősorban, ha nem a közvetlen érintettekhez, az egy hajóban utazó ismerősökhöz!? Egyértelmű volt, hogy saját baráti társaságomból kerültek ki az első anyukák, felvettem őket egy levelezőlistára, és így alakultak először a virtuális beszélgetések, majd találkozások, közös ünneplések. 2011 januárjában az angyal nagylelkű volt hozzánk. Böjte Csaba testvértől kaptunk egy találkozóhelyet a Müller utcában, amely a néhai Bartók Barabás, P. Albert OFM szerzetesről kapta a nevét, és Albert atya-házként emlegetjük. Itt szervezettebben, könnyebben tarthattuk a találkozókat, kisebb csoportos programokat, és a másfél éve tartó vándorlásunk révbe ért, elindultunk a függetlenedés útján, fejlődtünk. Jött a next level, az egyesület bejegyzése (március idusán). Szükség volt meglépnünk ezt a lépést, mivel akkoriban nem volt egy kiforrott hivatalos szervezet (legalábbis nem volt tudomásunk ilyenről), aki a kismamákat, édesanyákat, családokat a gyereknevelési kérdésekben érdekelt képviselet volna. Aztán sorban érkeztek a megkeresések, hogy hallassuk a hangunkat, javasoljunk bébiszitter-tervezetet, családközpontú események támogatására projektleírásokat, szóval ez következett. A kisebb találkozások eseményekké nőtték ki magukat, nemzetközi programokba csatlakoztunk helyi szinten, külföldi meghívottjaink is voltak. Szóval, indokolt volt a hivatalos bejegyzés.

– Milyen programokat szerveztek az első években?

– A bejegyzés után nagyon sok programunk volt, mert nagyon hiánypótló volt akkor az anyukaközösségnek ez a lehetőség, hogy eljárhatnak a gyermeknevelési, oktatási témában szervezett előadásainkra. Kialakult egy állandó programkínálat is, mind a csíkszeredaiaknak, mind a Csíki-medencében élőknek. Az előadásaink, a gyermekkoncertek mindig ingyenesek és nyitottak voltak. Az évek során több szervezettel rengeteg partnerségi projektet valósítottunk meg. Például a Múzeumok Éjszakáján, a Dob-Ban ritmusfesztiválon önkénteskedtünk, a Régizene Fesztiválon, városnapokon főztünk és jótékonykodtunk, gyermeksarkot biztosítottunk, de fontos megemlítenem a Szeretetmorzsa akciónkat is, amit már 2012 decemberétől szervezünk másik 13 helyi civil szervezettel. A Családok Adventje egész napos rendezvény a Mozgássérültek szervezetével és a Csíkszeredai Nagycsaládosok Egyesületével közösen, de mondhatnám a Csíki Vállalkozók Egyesületét és a konzulátust is, akikkel közösen a jótékonysági Katalin-bál szervezésében segédkeztük. 2012 májusában valósult meg az első szülészeti látogatás is az Édesanyák Hete rendezvénysorozat részeként. Az volt a célunk, hogy a kismamák, a családok betekintést nyerjenek a szülészetre, megismerjék az ottani körülményeket. A kórházban dolgozók pedig megismerjék az aggodalmaskodó, félelemmel teli anyukákat. Ezek mind beváltak, mára már határozottan úgy érzem, hogy megvalósult a havi program jótékony hatása mindkét fél számára. Mindenki tanult, hunyászkodott, alakult a lehetőségekhez mérten. A város és az intézmények arra kellene figyeljenek, hogy a civil szervezeteknek mindig szélesebb a törvény adta mozgásterük, olyan kapcsolati tőkéjük van, amit bizonyára örömmel tudnak felajánlani helyi szinten a térség fejlesztésére, mindannyiunk érdekében, további erőforrásokat tudnának biztosítani akár a város, akár a megye életében. De mindig tiszteletben tartva, hogy ezek a szervezetek pártfüggetlenek, alapszabályzataik értelmében.

– Említette az Édesanyák Hete rendezvénysorozatot. Azt láttam, hogy a korábbi években ez egy fontos program volt az édesanyák számára. Idén is május elején kellett volna megszervezni, de a járvány miatt elmaradt. A későbbiekben megtartják?

– Az Édesanyák Hetének az a története, hogy Születés Heteként indult 2011-ben. Magyarországi mintára szerveztük, végül azt tapasztaltuk, hogy öt napon keresztül folyamatosan a szülésről, születésről beszélni szűkíti a témákat, és akkor javasoltam, hogy nevezzük át Édesanyák Hetére, mert az sokkal szélesebb körben érintené az anyukákat, családokat, így nemcsak egy spéci életszakaszról szólna, hanem beszélhetünk más, a családokat, édesanyákat érintő témákról is. Ez nagyon jó ötletnek bizonyult. Akárcsak az egyesület, az Édesanyák Hete is kilencéves, és igen, a járvány miatt elmaradt a találkozás előadóinkkal, az érdeklődőkkel. Sosem volt kérdés egyesületi berkekben, hogy ezt az éves szintű rendezvényünket elhalasztanánk bármi okból. De, sose mondd, hogy soha! Nyilván, számunkra is fájó pont volt, múlt éves tapasztalataink alapján idénre rövidített programmal jelentkeztünk volna, hogy ismételten ne ütközzenek a kulturális programok, ne tevékenykedjünk egymás munkásságának rovására. Ki is emelném, hogy mennyire időszerű lenne egy komolyan megszerkesztett, vezetett virtuális kulturális kalendáriumot fenntartani a városunknak, hogy legalább a nagyobb terjedelmű programok ne ütközzenek egymással, hogy mindenki eljuthasson azokra az eseményekre, amelyek érdeklik. Többen kérdeztek, hogy mi a szándékunk, lesz-e rendezvény, és mivel még az év elején pályáztunk erre a kiemelt programunkra, bár az elbírálások még nem mindenhol történtek meg, jelen helyzetre való tekintettel, úgy vélem, mindenképp tartozunk azzal a néhány előadással, meghívottal a város édesanyái számára, akik igazán várták ezt a találkozást. Meg fogjuk tartani a programot szeptemberben, ha a járványügyi előírások megengedik. Nem véletlen az esemény kezdeti időpontja, hisz május első vasárnapja a magyarok körében az anyák napja, így az azt követő héten kezdtünk eddig. Mondjuk azt, hogy az idei ősz lesz az elmúlt tavaszunk, találjuk meg mindenben a szépet, a felemelőt, töltekezzünk a megújulásban akkor is, amikor a természet megpihenni készül. Bizakodó vagyok, hogy a megyeháza tágas, meleg termeiben ősszel is elő fognak bukkanni a karantén előtt, alatt megfogant bentlakók a formás gömbölyödő pocakokban, vagy éppenséggel békésen anyukájukon vagy babakocsikban szundikáló babák lesznek a legifjabb résztvevői a pár napos rendezvényünknek. Adja Isten!

– A szükségállapot mennyire változtatta meg az egyesület mindennapjait? Tudták tartani a kapcsolatot az egyesületi tagokkal és az édesanyákkal?

– Az egyesületi tagokkal e-mailen, telefonon, meg az egyik közösségi oldalon folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Voltak vasárnapok, amikor videóhívásban is találkoztunk. Járvány előtt, januárban meg tudtuk tartani a 85. szülészeti látogatást, az idei elsőt, aztán februártól elmaradtak ezek az alkalmak. Aztán volt a Szülők iskolája különkiadás programunk Brouwer Pálhegyi Krisztával, voltak babás foglalkozásaink, anyukás találkozásaink a Müller utcában. Március 11-én szűkebb körben, de nagy örömmel ünnepeltük a szülinapot, sokat kacagtunk, és igazán jó érzés volt viszontlátni minden egyes tagot, szimpatizánst, a hosszú ősz végi, téli időszak után. Már azt hittük, hogy tavaszodunk, és újraindul minden. Március 15-én csendben, békésen koszorúztunk a Vár téren, aztán ennyi. Az édesanyákkal az egyesület által működtetett közösségi oldalon, csoportban tudtunk megosztani közérdekű információkat. Ami nagyon fontos, és szeretném kiemelni, hogy szinte az elsők között reagáltuk le a járványhelyzetet, legalábbis nyilvánosan széles kört elérve. Sikerült egy közösségi összefogást elindítani, majd lebonyolítani néhány szükséges eszköz beszerzését a megyei kórház és a helyi SMURD egység számára. Jó érzés volt tapasztalni napi szinten az ügyért egy szívként dobbanó emberek adakozását, rövid idő alatt 
26 059,37 lej gyűlt 60 magán- és 5 jogi személytől, és akárcsak más gyűjtések során is, hasznos eszközöket, szükséges készleteket beszerezni a két említett félnek. Ezekről magyar és román nyelven folyamatosan tudósítottunk a honlapunkon, a közösségi oldalon. Az idők folyamán nagyon sok beteg kisgyermeknek, édesanyának, rászoruló családnak gyűjtöttünk, de ez más volt mégis. Más réteg fogott össze, mindenki igyekezett úgy segíteni, annyival, amennyivel tudott. Az elmúlt hetekben sikerült átadni a 2 darab infrahőmérőt is a tűzoltóság épületében működő SMURD egység vezetőségének. A másik nagy megvalósításunk a járvány ideje alatt, hogy létrehoztunk egy Facebook-csoportot azon várandós kismamák részére, akik a COVID-19 miatt más városokból, vagy akár környékünkről is, de szülés előtt álltak, állnak, a csíki szülészetre készültek, és szerettünk volna segíteni nekik minden hasznos, pontos, naprakész információval. Fenntartások nélkül elmondhatom, hogy őket nagyon érintette ez a kialakult helyzet, az összes kiközölt szabályozással együtt, mellett. Nem részletezem, de aki már volt várandós életében, tudja, hogy milyen fokozott lelki és fizikai állapotban vannak az amúgy is „nagy ismeretlen” előtt álló édesanyák. Az empátia, a törődés a minimum, amit bárki biztosíthat ilyenkor számukra, és szerencsére ilyen szempontból pozitívak voltak a tapasztalatok, higgadtságot és szakmaiságot érezhettek az anyukák azokban a kezdeti megfeszített időkben. De szükséges volt a kezdeti megnyugtatásuk is. Tehát, fontosnak tartom az intézmények közti korrekt kapcsolatot. A csoportba lehet jelentkezni (Várandósok Covid-19 idején – csíkszeredai szülés), már 520-as létszámmal számolunk, tapasztalatok, tanácsok hangzanak el, infókat olvashatnak a szülés előtti, alatti, utáni tudnivalókról, Covid-19 idején és nemcsak. Örülünk, ha segíthettünk.

– Hogyan tekint az egyesület jövőjére?

– Pozitívan tekintek a jövőbe. Szívből örülnék, ha jövő márciusban lenne egy szép tízéves szülinapunk. Továbbá boldog lennék, ha visszatérnének a valódi találkozások, és a virtuális-kütyüvilágon túl megerősödnének az emberi kapcsolatok, visszatalálnánk egymáshoz, keresnénk egymás és gyerekeink társaságát, minőségi időt tölthetnénk együtt itthon, vagy otthon, ahol a legjobb nekünk. Nem beszéltem több, visszatérő programunkról ugyan, melyek egyelőre halasztásra vannak ítélve, de, amint vannak előrelépések, úgy azokat folyamatosan kiközöljük a működő felületeinken. Most június végéig a 2–3,5%-os jövedelemadó utáni támogatási lehetőséggel vagyunk elfoglalva. Nagyon fontos ezt megemlíteni, hogy ne feledjék az emberek, minden apró összeggel segíthetik valaki önzetlen munkáját, törődjenek a civilekkel, tartsák bennük a szikrát, döntsenek felelősen, segítsenek. Azt gondolom, hogyha tart bennünk ez a lelkesedés és megmaradnak a barátaink, kül- és belföldi partnereink, továbbra is lesznek pályázati lehetőségeink, akkor a jövőben is értékes programokkal tudjuk szolgálni közösségünket.

Biró István 

Kapcsolódó cikkek