777

Ennyivel nőtt tegnap Romániában az igazolt koronavírus-fertőzöttek száma. 777 fővel egy nap leforgása alatt, ami a megelőző napok hatszáz körüli esetszámait felülmúlva újabb negatív rekordnak számít az országban a vírus tavaszi megjelenése óta. Az esetszámok bővülési dinamikája alapján nagyon félő, hogy lesz még feljebb, azaz lesz még rosszabb is. És ennek mi leszünk az oka. Helyesebben az okozója. És az elszenvedője is. Mert már nem vesszük komolyan a járványt. Nem hisszük, hogy „van a levegőben valami”, ami miatt óvatosnak kell lenni, szájmaszkot viselni és gyakran kezet mosni. Közömbössé váltunk – én is, ön is –, és közönyünkben arról is megfeledkeztünk, amitől pár hónapja még annyira féltünk és rettegtünk. A karanténban és négy fal között töltött hónapok alatt annyira meggyűlöltük a bezártságot, hogy azóta is készséggel rúgunk fel minden szabályt, csak hogy szabadon járjunk, szabadon sörözzünk és sütögessünk. Szabadon utazzunk, szabadon nyaraljunk, a tengerben lubickoljunk. Mintha ez többet érne az életnél. Mintha a társadalmi nyomásra fellazított szigorral a járvány is elpárolgott volna. Mintha az a kétezer ember nem a világjárványba, hanem a bezártság okozta D-vitamin-hiányba pusztult volna bele.
Nem ért egyet? Akkor nézzen szét az utcán, lessen be a tömött üzletekbe. Hol van már a márciusra, áprilisra jellemző lakossági megszeppenés, a meggyőződésből eredő távolságtartás, a könyökkézfogás? Érdekes, hogy pár hónapja, a járvány kitörésekor kevesebb napi esetszám is elég volt ahhoz, hogy megijedjünk a minket és családtagjainkat fenyegető ismeretlen kórtól. Ma, harmincezer igazolt fertőzött és kétezer halott sem elég, hogy tudomásul vegyük, a koronavírus nem egyszerű megfázás. Akkor sem, ha sokan tünetmentesen esnek át rajta. És ez teszi igazán alattomossá és veszélyessé a kórt.
777. Romániában tegnap ennyi új megbetegedést észleltek. Ez tény. Az összeesküvés-elmélet hívők, vagy a járványtagadók – a két halmazba tartozók tábora úgy hiszem, nagy átfedést mutat – erre is ráfoghatják, hogy az egész csak humbug, szándékos manipuláció, hatósági játék a számokkal, amely segítségével a járvány kiújulására hivatkozva az államfő és bandája gond nélkül igazolhatja ország-világ előtt a vészhelyzet meghosszabbításának szükségességét. És hozhat majd, ha akar (és ha mer), újabb korlátozó, megszorító intézkedéseket. Lám-lám milyen szép hamis állítások, belemagyarázások és féligazságok egyvelege lett a fenti fejtegetésből kikerekedett mondat, de az egyszeri hírfogyasztónak bőven elegendő mostanában ahhoz, hogy igaznak, hitelesnek, hihetőnek találja. Sajnos hajlamosak hasonló összeesküvés-elméleteket kreálni és népszerűsíteni azok is, akik közösségek gondozóiként, véleményformálóiként településeket, megyéket, intézményeket vagy egyházakat vezetnek. Még szomorúbb, ha a falcshír-gyártók a törvényhozók között ülnek. Ők – kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt – már most minden korona-történést az őszi helyhatósági és parlamenti választások tükrében szemlélnek, és sajnos ennek rendelik alá valamennyi döntésüket és cselekedetüket. Sarokba szorítások, költséges játszmák, népbutító megvezetések, ordító populizmus, az egész járványkezelést feje tetejére állító alkotmánybírósági döntések.
Már azon sem igen csodálkozok, hogy Jézus nevében ikonokkal, keresztekkel tiltakoznak a maszkviselés kötelezése ellen. Kedves felebarátom, ne kísértsd az urat, a te istenedet!

Hirdetés