erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Hová mennek a fiatalok? 2. - Égető gond
Mint már említettem, nagy érvágás a közösségek számára a fiatalok elvándorlása, a kisebbségi közösségek számára azonban egyenesen tragikus. A szórványközösségekben visszafordíthatatlan következményekkel járhat a külföldi munkavállalás, meggyorsítja az asszimilációs folyamatot, de gyengíti a tömbben élő kisebbségi közösségeket is.
Ezt a veszélyt felismerte a politikum is, megoldások keresését sürgetve az egyre égetőbb gondra. Az EU 2013–2015 közötti időszakra szóló ifjúsági stratégiája címmel készített jelentést Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője. A Fidesz–KDNP koalíció jelöltjeként mandátumot szerzett, a néppárti frakcióban tevékenykedő kárpátaljai, beregszászi politikust nemrégiben Brüsszelben volt alkalmam kérdezni jelentése tartalmáról, következtetéseiről. Hogy értő módon állt hozzá a témához, mi sem bizonyítja jobban, hogy egy olyan térségben élt és dolgozott brüsszeli mandátuma előtt, amelyet szintén sújt a fiatalok elvándorlása: a képviselő Beregszászon született, ugyanitt diplomázott a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola angol–történelem szakán, majd elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskolájának Művelődéstörténeti programját. 2002-től a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola tanársegédje, 2007-től a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, 2011-től docense, a Lehoczky Tivadar Intézet vezetője. A Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola Hallgatói Önkormányzatának első elnöke, valamint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetének külügyi titkára volt.
– Jelentésem Az európai ifjúságpolitika a 2013–2015 közötti szakaszát értékeli, de ezen túlmutatva megpróbáltam megfogalmazni azt is, hogy a jövőre, a következő értékelési ciklusra, a 2016–2018-ra mik lennének a legfőbb feladatok, melyek azok a kihívások, amelyeket meg kell oldani az ifjúságpolitika területén – vázolta Bocskor Andrea jelentésének tartalmát.
Mint mondta, az elemzett adatokból kiderül, hogy az ifjúsági stratégia olyan európai uniós keret, amely az európai uniós intézmények – a bizottság és a tanács – javaslatai alapján körvonalazódik, s amit a tagországokkal közösen kell megtöltsenek tartalommal.
– A vázolt keret a feladatokat a tagországokra rója, s hogy mit valósítanak meg ezekből a javaslatokból, s milyen szinten, milyen mértékben, ez már minden tagországnak a saját hatáskörébe tartozik – hangsúlyozta.
A képviselő fontosnak tartotta kiemelni, az európai uniós statisztikai adatok azt mutatják, hogy az ifjúságpolitikai együttműködés sikeresnek látszik, de továbbra sem elégséges.
– Kezdtek pozitívvá válni azok a mutatók, amelyek az ifjúsági munkanélküliség csökkentésében, a felsőfokú végzettséget jelző, a különböző képzési formák mutatóinak javítását jelzik – mondta –, de el kell mondanunk azt is, hogy ezek a mutatók, ha százalékokban fejezzük ki, akkor nagyon jól hangzanak. Pozitív fejlemény, ha azt mondjuk, hogy 25 százalékról 18,9-re csökkent azoknak a fiataloknak az aránya, akik nem tanulnak tovább és munkájuk sincs, de elszomorító, hogy ez a 18,9 százalék 7 millió fiatalt jelent. Tehát Európa-szerte még mindig kb. 7 millió fiatal van, akinek nincs munkája és nem is vesz részt oktatásban sem, azaz 7 millió fiatal kallódik és nem tud mit kezdeni magával, nem tudja miként álljon neki az életének – jegyezte meg.
A képviselő szerint a fiatalok csoportját nem lehet egységesen kezelni, ugyanis nagyon nagy különbségek vannak a tagországok szintjén is. Mint mondta, a fiatalok között van egy csoport, amelynek tagjai motiváltak, előre látják a jövőjüket, azt, hogy mit szeretnének elérni, ennek érdekében nyelveket tanulnak, részt vesznek Erasmus-programokban vagy különböző más mobilitási programokban, külföldi gyakornokságokat, részképzéseket vállalnak. Az ő kilátásaik sokkal pozitívabbak, jobban megtalálják azokat a lehetőségeket, hogyan lehet egy esetleges gyakornokság után tartós munkahelyre szert tenni, és megtanulják azokat a készségeket és képességeket, hogy miként kell nekifutni egy állásinterjúnak, esélyesek lesznek arra, hogy jó állást kapjanak, magas fizetéssel. Viszont vannak olyan fiatalok, akik korán kimaradnak az iskolarendszerből, esetleg nehezebb családi háttérrel rendelkeznek, netán árvák, félárvák, vagy olyan egészségügyi problémákkal, esetleg fogyatékossággal küzdenek, ami nem teszi lehetővé, hogy gördülékenyen részt vegyenek ezekben a mobilitási programokban, vagy el sem jut hozzájuk az információ, hogy léteznek ilyen programok. Bocskor Andrea hangsúlyozta, hogy ez utóbbi csoportba tartozó fiatalok kilátásai sokkal szomorúbbak, nagyobb segítségre szorulnak.
– Meggyőződésem, hogy elsősorban nem az EU, hanem a tagállamok, s azon belül is inkább regionális, helyi szinten kell kezelni ezt a kérdést, azzal, hogy már az iskolában felmérik, kik azok a fiatalok, akik nagyobb mértékben szorulnak segítségre. Ez a segítség lehet karrier-tanácsadás, pszichológiai tanácsadás, vagy a fiatalt felkaroló szociális munkás – hangsúlyozta Brüsszelben, az Európai Régiók Hete című rendezvénysorozat alkalmával folytatott beszélgetésünk során Bocskor Andrea.
Sarány István
Folytatjuk
.jpg)
 cm.jpg)