Hirdetés

Homlokra csapós

Kovács Andrea

A hétköznapokban sokszor talán bele sem gondolunk, hogy a biztosnak vélt tudásunk mennyire képlékeny és bizonytalan lehet. Az utóbbi időben több ilyen felismerésben is volt részem, de, mint kiderült, nem csak rajtam fognak ki a különféle növényes-állatos, szólás-mondásos témák, vannak olyanok, melyek mások számára sem biztos, hogy egyértelműek.

Én például nem vagyok egy nagy mezőgazdász, ez már gyermekkoromban is kiderült, amikor nagytatám kapát kért, én meg ásót vittem neki. Vannak problémáim a gereblye és földlazító, a kapa és ásó, de még az állatok megkülönböztetésével is. Például amikor néhány hónapja Gyergyószentmiklósról Csíkszeredába tartottam, és Marosfőnél kiszaladt elém az útra egy állat, melyről hirtelen fogalmam sem volt, hogy mi lehet. Persze satufék, pánik, heves szívdobogás, majd ránéztem az anyósülésen utazó kedvesemre, és megdöbbentem kérdeztem: ez milyen állat? Bevallom, elsőre muraközi lónak néztem (na, nézd, miket ismerek!), de őzike színű volt, ami teljes káoszt okozott a rendszerben. Utazótársam nevetve mondta: szarvastehén. Hogy mi? Ekkor és itt derült ki, hogy egész eddigi életemben hazugságban éltem, egyébként valószínűleg a Bambi című rajzfilmnek köszönhetően, ugyanis azt hittem, hogy az őz párja, ahogy én hívom, férje, a szarvas. És kész, vége a mesének. Hát nem. Az eszem megállt. Aztán arra gondoltam, hogy összeszedek még néhány ilyen felismerést, hátha ezzel kivezethetek másokat is a ködből.
Mint például: sokáig azt hittem, hogy a mondás, „áll, mint Katiban a gyerek”, azt jelenti, hogy a Kati nevű édesanya hasában álldogál. Utólag visszagondolva, ez elég furán fest, értelme sincs, de, gondoltam, ez van. Erre kiderült, hogy a kati az egy eszköz volt, egy lyukas szék, amibe régen belerakták a gyermeket, hogy ne kolbászoljon el. Másik kedvencem a „Csiga-biga, gyere ki” kezdetű gyermekdal, melyben azt énekeljük, hogy „ég a házad ideki”. Elképzelni sem tudtam, hogy mitől gyúlhat fel a csiga háza, és ráadásul miért énekeljük meg, miért kell a kicsiket rémisztgetni. Mire jött a felismerés: nem gyúlt meg szerencsétlen csiga háza, hanem ha kibújik, akkor az ég, égbolt lesz a tető a feje felett.
Őrület! De persze ezen felismerések után is arra jutottam, hogy újat tanulni mindig jó. Még akkor is, ha a homlokra csapás pillanatában bugyutának érezzük magunkat.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!