Negyedik alkalommal rendeztek be az atyhai Kakasülő Galériában tematikus tárlatot, a galériát Vinczeffy László Munkácsy-díjas képzőművész kezdeményezésére hívták életre az alapítók. [caption id="attachment_52092" align="aligncenter" width="1000"] A művészeti térré alakított Vinczeffy-porta. Részben az egész Fotó: Simó Márton[/caption] Hét, egymással baráti viszonyt ápoló képzőművész hívott meg idén hét olyan művész barátot, ismerőst, akikről sejtette, hogy képes és tud is illeszkedni a megadott tematikához. Az alapötlet a szovátai Kuti Dénes festőművészé, aki elmondta, elsősorban a tavaly szeptemberben Atyhában bekövetkezett sajnálatos tűzvész motiválta, hiszen a leégett templom helyett újat kell építenie az egyházközségnek, a példásan összefogó Kárpát-medencei magyarság támogatásával. A művész úgy gondolta, ehhez ők is hozzájárulhatnak, ha felmutatják az itteni teret és életet, s közvetve segítik az embereket a tér további élettel való kitöltésében. Nyilvánvaló, az üzenetet olyan színvonalas és dekódolható művészi eszközökkel fogalmazták meg, amelyek univerzálisak, bárhol érvényesek. A kiállítást Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese nyitotta meg. Mivel nem véletlenül, nem alkalomszerűen volt jelen, szavai mély empátiáról, a környezet és a kiállító művészek ismeretéről győzték meg a hallgatóságot, Atyhát, az ihlettel és helyszínnel szolgáló falut elhelyezve a nagyvilágban, a teljes egészben. – A személyes életbe való beavatkozó, agresszív külvilágtól való elkülönülés, a kivonulás vágya mindannyiunkban ott munkál. Nem lehet minden percet a világmindenség távlatában megélni: a műteremtéshez egy talpalatnyi hely is elég, de annyi viszont szükséges – mondta. A jelenlevők egypercnyi néma csenddel emlékeztek a közelmúltban elhunyt Siklódi Zsoltra, aki művészként és tipográfusként, sőt a támogatók felkutatása terén is igen fontos tagja volt a Kakasülő Galéria alkotóközösségének. Ezt követően Vágási Albert korondi községmenedzser beszélt. A gyakorlati ember párhuzamot vont, kihelyezte a művészi koncepciót a valóságba, hiszen épül a templom, halad az útépítés, úgyhogy több tényező is segítheti az atyhaikat abban, hogy megőrizzék azt az autentikus élet-teret, amelyben falujuk található. A hely emberétől, az elszármazottaktól is nagyban függ, hogy felelősen gondolkodnak és cselekednek ezek után is. Vinczeffy László – megköszönve a jelenlétet és a segítséget – rátért az új kiállítótér, a pajtából kialakított Homloktörő Galéria történetére. Unokája, Csáki Apor biztatta, hogy jó lenne ott is rendet rakni, s használni lehetne kiállítások alkalmával. A nagyapa, aki ugyan soha nem befolyásolta, nem tanította az unokát festeni, rajzolni, azt mondta a tizennégy éves fiúnak, hogy felújítja a helyiséget, de csak akkor, ha megtölti a falakat munkákkal. Csáki Apor rajzolni kezdett, majd pasztell-ceruzákkal kísérletezett is, hogy színeket varázsoljon a papírra. És kiderült, hogy a próbálkozások egyáltalán nem eredménytelenek! A pajtához meg kell alázkodni, mert alacsony a szemöldökfa, ezért lett Homloktörő Galéria a neve. Úgyhogy a kiállítási lehetőség idéntől bővült egy újabb, szépen felújított és professzionálisan felszerelt helyiséggel. Az Élet/Tér kiállítás augusztus 7-ig látogatható, naponta 10 és 18 óra között, az Atyha, 101 szám alatti galériában. Simó Márton