A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vándorrendezvényének új sorozata a tizedik állomásához érkezett idén. A korábbi programok még László Judit szervezésében zajlottak, amikor néhány találkozót a Homoródmentén tartottak meg. A kényszerű szünet után ez a műkedvelőknek szánt seregszemle népszerűbb, mint valaha. Hargita megye különböző településeiről összesen tizenhét társulat jelent meg szombaton a Siklódon tartott találkozón. [caption id="attachment_60435" align="aligncenter" width="1000"] Színpadon a homoródújfalusi műkedvelők. Várva várt hétvége Fotó: Simó Márton[/caption] Szőcs László, Etéd község polgármestere nem sorolhatta a Siklód életében bekövetkezett pozitív változásokat, hiszen pár éve sikerült a település utcahálózatának egy részét leaszfaltozni, de a falu bekötőútja még javításra vár. Igaz a mondás, hogy ez a település „a világ végén túl, s onnan is hat kilométerre található”. Nincs helyben elemi iskola, a lakosság elöregedőben és nagyon fogyatkozóban, hiszen kétszáz lélek alatti az állandó lakosok száma. Pozitívum, hogy a helyi közbirtokosság és a község felújíttatta a kultúrotthont, rendezték az előtte levő kertet, székely kaput is állítottak eléje, és szintén megújult az első és a második világháborúban elesettek emlékműve. Megmaradt a falu hagyományos településképe, talán épp az elzártságnak köszönhetően, az elszármazottak pedig rendszeresen hazajárnak karbantartják ingatlanjaikat, s ha renoválásra kerül sor, akkor igyekeznek megőrizni a hagyományos formákat. Alig látni olyan épületet, amelyhez szakszerűtlenül nyúltak az utóbbi években az ácsok és a pallérok. Talán ez a tudatosan megőrzött építészeti érték válik majd a település megtartó vonzerejévé. – Ötven év alatt jutott ilyen szintre Siklód, bízzunk abban, hogy a következő ötven esztendőben ismét gyarapodni és fejlődni fog – mondta a polgármester. Vannak apró jelek, amelyek reményre jogosítanak. Lőrincz Ildikó, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója rövid beszédében elmondta, hogy az ilyen találkozások felhívják a figyelmet arra, hogy a kis és látszólag szétesett közösségeket a műkedvelő mozgalom révén össze lehet kovácsolni. Minden településen, amelyet bevontak az „ekhós szekeres mozgalomba”, megmaradt a színjátszás szeretete. Nemcsak az ilyen fesztivál jellegű találkozások miatt tanulnak színdarabokat, hanem megteremtik azokat az alkalmakat maguk a civilek, amikor játszani lehet, és kell is, hiszen minden kis amatőr társulat a közösség kovácsa is egyben. Jó hangulatú és igen színes volt a délelőttől késő délutánig tartó előadássorozat. A helyiek bizonyították, hogy a vendéglátáshoz is kiválóan értenek, hiszen jól befűtött terem, étel és ital várta az érkezőket, akik zsúfolásig megtöltötték a hajdani község szebb napokat látott kultúrotthonának nagytermét. A programot a székelyudvarhelyi Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztárának tánccsoportja zárta, majd díjakat, emléklapokat osztottak ki, közebéd és zenés mulatság következett. Biztos, hogy ez a szombat egyike volt a várva várt jobb napoknak. Simó Márton