Fél évtizedes múltra tekinthet vissza a székelyudvarhelyi könyvtár olvasóklubja. A tagok közösen választanak ki olvasásra egy könyvet, és havonta egyszer összeülnek, hogy megbeszéljék élményeiket. Kritika, megrázó érzések, a témához kapcsolódó életélmények, humoros meglátások röppennek fel – a klubtagok ki nem hagynák a találkozót. Nemrég születésnapot ünnepeltek, tortával, jó könyvekkel. [caption id="attachment_59901" align="aligncenter" width="960"] A jó könyv közösségi öröm is lehet. Valós találkozások az olvasóklubban Fotó: Városi Könyvtár[/caption] Másfél éve jár az olvasóklubba Bokor Barna nemzetközi fuvarszervező. Bevallotta, hogy csatlakozásakor egy kis cinizmus volt benne, arra gondolván, hogy a zömében női társaság sok beszéddel jár majd, ahogy ő fogalmazott: sok lesz az összekötő szöveg. De kellemesen csalódott. – Tartalmas beszélgetések zajlanak az olvasóklubban. Ha elolvasunk egy könyvet, és beszélünk róla, megosztjuk élményeinket, az önmagában is jó tud lenni. De nagyon jó rálátni mások szemével is az olvasmányra, egészen más képet kaphatok, mint ami bennem kialakult. Egyféleképpen „körülálljuk” a témát, és ez érdekes dolgokat képes kihozni egy könyvből. Ugyanakkor, ha elolvasol egy könyvet, de nem beszélsz róla, nagyon sok minden, amit a könyv nyújt, megmarad az érzések szintjén. Azt gondolom, hogy sokkal jobban el lehet mélyülni egy olvasmányban, sőt hosszabb lehet a könyv „utóélete” abban az esetben, ha megpróbálod szavakba önteni az élményeidet – osztotta meg velünk véleményét Bokor Barna. Olvasóklub születik Gálovits Rózsa könyvtáros 2012 októberében hozta létre az olvasóklubot a székelyudvarhelyi könyvtárban, és azóta töretlen lendülettel, havonta egyszer találkoznak a tagok. Ő az ötletgazda és moderátor, ugyanakkor egyenrangú klubtagnak számít. – Rég dédelgetett álmom volt a klub, abból a késztetésből keletkezett, hogy milyen jó volna olvasás közben megbeszélni azokat az érzéseket, amiket a könyv kivált belőlem. Aztán megjelent előbb könyvben, majd filmen a Jane Austen könyvklub című regény, ami ugyan más jellegű, mert abban konkrétan az angol írónő által írt regényeket vesézik ki a szereplők, de a hangulata, a családias jellege azonnal megfogott, hogy ilyesmit szeretnék én is. Volt próbálkozásom a baráti körben, de nem igazán volt mindenki vevő rá, ezért pár alkalom után feladtuk. Aztán 2012-ben részt vettem egy egy hónapos, könyvtárosoknak szervezett ösztöndíj-programon Budapesten, ami rendkívüli motiváló erővel bírt. Szeptember végén jöttem haza onnan, és októberben megtartottuk az első találkozót – eleveníti fel a kezdeteket Rózsa, aki először Facebookon hirdette meg az olvasóklubot, amire többen is jelentkeztek, és vannak közülük, akik máig tagok. Voltak, akik kimaradtak, azok helyébe leginkább az alaptagok hoztak barátokat, kedves ismerősöket, és így kialakult egy erős mag, ami mostanában változatlan létszámban meg is jelenik, ez 13 tagot jelent. – Egy idő után a csoportot zártnak nyilvánítottam, mivel úgy vettem észre, hogy könnyebben megnyílunk egymás előtt, jobban át tudjuk adni érzéseinket, és merészebben ki tudjuk nyilvánítani a véleményünket, ha ugyanazok az arcok néznek vissza ránk – tudtuk meg Rózsától. Fókusz a kortárs magyar irodalomra (is) Iskolázottságban, szakmai szempontból nagyon sokszínű a társaság – tudjuk meg Rózsától, és azt is, hogy előre mindig megbeszélik a következő témát is, közösen választanak olvasmányt a tagok ajánlásai alapján. Többnyire több könyv is felmerül, és a legtöbb esetben Rózsa mondja ki a végszót, hogy melyik legyen, mert nehéz dönteni. – Néhány éve bevezettük azt a szabályt, hogy minden második hónapban magyar szerzőtől választunk könyvet, abból a megfontolásból, hogy fontos megismernünk a kortárs magyar irodalmat is. Bevallom, hogy a nagy kedvencek leginkább ezekből kerülnek ki. Az utóbbi időben szárnyal a kortárs magyar irodalom, és fantasztikus felfedezni a jobbnál jobb műveket – meséli lelkesen Gálovits Rózsa. Nyitás a sokszínű világra – Számomra rendkívüli lehető­ség, hogy tíz-tizenöt emberrel beszélgethetek egy könyvről. Ez ugyanennyi véleményt, meglátást jelent, olyan részletekre, összefüggésekre láthatok rá így egy-egy könyv kapcsán, amelyekre egyedül nem figyeltem volna fel. Amióta olvasóklubba járok, sokkal tudatosabban olvasok, könyvjelzőzök, jegyzetelek. A beszélgetéseink teljesen szubjektívek, néha elidőzünk egy-egy részletnél, saját élményeket hozunk be. Az évek folyamán csapattá kovácsolódtunk, saját szokásokkal, ünnepekkel – ezt Dimén-Varga Tünde pszichológus, terapeuta mondja, aki első perctől az olvasóklub lelkes tagja. – Lényeges, hogy mivel heterogén csoportról van szó, változatos tapasztalatok, szempontok mentén tudunk beszélgetni. Az együtt elolvasott több mint 60 könyvvel a hátunk mögött már van rálátásunk arra, hogy milyen könyveket érdemes együtt megbeszélni. A könyvekben felmerülő témák mentén sokszor beszélgetünk társadalmi kérdésekről, vagy éppen történelemről, pszichológiáról – osztotta meg meglátásait Tünde, majd kiemelte annak fontosságát, hogy az egyre inkább kütyük uralta világunkban ők rendszeresen időt szakítanak a könyvekre és a találkozásokra. – Olvasni egyedül is öröm, de megosztani egymással az olvasmányélményeinket duplán az, ezért évek óta az olvasóklub az egyik legfontosabb alkalom az életemben – összegzett végül a pszichológus klubtag. Kemény volt az Újjászületés Gálovits Rózsával beszélgetve, kiderül az is, hogy a forró tea ősztől tavaszig, nyáron pedig az üdítő szörpök képezik az összejövetelek „alapját”, és ritkán fordul elő, hogy valaki ne sütne egy tál süteményt, vagy ne vinne valami nassolnivalót, amitől hangulatosabb lesz az egész találkozó. De közben komoly szellemi tréning is folyik, Rózsa megfogalmazása szerint egyfajta fejlődésen mentek át, ami a lelkiséget, szellemi aktivitást illeti. – Már nem érjük be középszerű művekkel, az adott könyvnek nagyot kell szólnia, egyre magasabb a mérce, amit meg kell ugornia, és ez nagyon pozitív hatása a rendszeres találkozóknak – mondja mosolyogva az Olvasóklub létrehozója. Kíváncsiak voltunk, hogy volt-e olyan mű, ami nagyon „megdolgozta” a csapatot. Mar­garet Mazzantini Újjászületését nevezte meg Rózsa, amely – mint mondta – komoly dráma, és több olyan témát is felvet, ami főleg női szemszögből rendkívül felkavaró. – Mivel csupán három pasink van, ezért gyakran előfordul, hogy nőiesebb műveket választunk, de szerencsére nem róják fel ezt nekünk. Egy másik ilyen mű Péterfy-Novák Éva Egyasszony című önéletrajzi írása, szintén női témájú, és ugyancsak alapproblémája a nők ellen elkövetett erőszak. Előbbiben háborús környezetben zajlik ez az abúzus, utóbbiban házasságon belüli erőszakról van szó. Kemény témák, nem tudtuk száraz szemmel olvasni ezeket a műveket – vallotta be az Olvasóklub moderátora. Asztalos Ágnes