Nyílt napot tartottak a régészek Homoródszentpálon
Pezsgett az élet minap Homoródszentpál központjában, narancssárga mellényes fiatalok szaladgáltak mindenhol, diákcsoportokat kalauzoltak, ha kellett forgalmat irányítottak és kedvesen válaszoltak minden kérdésre. Régész nyílt napot tartottak.
A program fő célja az volt, hogy a feltárások eredményeit megmutathassák a helyi közösségnek.
– Nagyon fontos, hogy a régészeti feltárások létjogosultságát a helyi közösség is megértse, ugyanis a régészek jönnek-mennek, a faluközösség megmarad, s bár közös örökségünk, de a helyiek kell vigyázzanak rá – fogalmazott Pánczél Szilamér, a kutatás vezetője.
Mint mondta, szerették volna felhívni a fiatalok figyelmét arra, mit jelent ez a régészeti örökség, hiszen Homoródszentpál nagy eséllyel pályázik az UNESCO világörökségi listára és ez nemcsak kötelezettségekkel, hanem lehetőségekkel is járhatna a helyi közösség számára.
Amint arról már korábban beszámoltunk, idén nyáron, az infrastrukturális beruházásoknak köszönhetően leletmentő feltárásokat végeztek Homoródszentpálon, ezek során az egykori római település egy részét és a hozzá tartozó temetőt sikerült feltárni, illetve az egykori katonai tábor területén is végeztek ásatásokat.
Pánczél Szilamér, a Maros Múzeum régésze, a kutatás vezetője elmondta, azért is izgalmas ez a feltárás, mert a legutolsó nagyobb horderejű kutatómunka a faluban az 1950-es évek elején volt. Ugyanakkor a falu egy olyan régészeti lelőhelyen fekszik, olyan régészeti potenciálja van, amire szerették volna a nyílt nap segítségével is felhívni a figyelmet.
– Nagy öröm számunkra, hogy a katonai tábor Északi falát sikerült megtalálni, amire vonatkozóan eddig csak feltételezéseink voltak. Nagyon gazdag leletanyag került elő, több kutat tártunk fel, lakóházrészletek kerültek elő, szemetesgödrök, amelyekből sok gazdag és szép leletanyagra bukkantunk. Ami a rómaiaknak szemét volt, az nekünk kincs! – jegyezte meg mosolyogva a régész.
A nyílt nap programjain elsősorban a helyi iskola diákjai vettek részt, de a falu lakói is szép számban megfordultak az eseményen. Ugyanakkor Bögözből, Székelyudvarhelyről, Brassóból is érkeztek látogatók a nyílt napra, kiknek a kutatást végző régészek biztosították az idegenvezetést. A templomkertben előadásokat hallhattak az érdeklődők a római katonák életéről, viseleteikről, fegyvereiről, de bemutatták az egykori katonai erődítményről készült rajzokat, amelyeket a feltárásokra alapozva készítettek el, valamint a régészet mint szakma rejtelmeibe is beavatták a jelenlévőket. Bemutatták továbbá a feltárások során előkerült leletanyag egy részét, és két ásatási helyszínt is meg lehetett tekinteni. Többek között az egykori katonai tábor védműveit, másrészt a katonai településen folyó feltárásokat is szemügyre lehetett venni.
A főút mentén mintegy 400 méteres szakaszon végeztek ásatásokat, amelyek a legmélyebb pontja 2,5 méter mélyen van. Itt találták meg a várfal maradványait és az előtte elhelyezkedő árkot.
– Ezt nem úgy kell elképzelni, mint a középkori várak esetében, nem vízzel voltak feltöltve, de védelmi szerepük volt – avattak be a régészek.
Ezzel a feltárással sikerült megdönteniük egy régebbi feltételezést, amely délebbre helyezte a katonai bázis peremét. A most megtalált várfal ugyanis nem ott fut, ahol eleddig gondolták. Jövőre folytatódnak a munkálatok, és remélik, hogy a katonai bázis másik falára is rátalálnak, így majd még pontosabb adatokhoz jutnak ennek méreteit, illetve elhelyezkedését illetően. Az ásatásokon a Maros Megyei Múzeum régészei dolgoztak, besegítettek a munkába a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem régészhallgatói is.
Az ásatások alatt előkerült leletek jelentős hányadát cserepek teszik ki. A nyílt napra reprezentatív darabokat válogattak össze. Nagyon változatos darabok kerültek elő, ugyanis szinte mindent kerámiából készítettek, a római konyhákban, háztartásokban nagyon kevés fémet használtak. A leletanyagban több stílus, divatelem is bemutatkozik. A vörös szín volt az egyik legkedveltebb abban a korban, de a szürke színt is szerették és használták előszeretettel, mivel a szürke a fémre hasonlított, amit csak kevesen engedhettek meg, mivel nagyon drága volt. Ez a II. század vége felé kezdett elterjedni igazán – avatták be az érdeklődőket a kiállított tárgyak rejtelmeibe. Megtudhattuk továbbá azt is, hogy a kerékdíszes edények is népszerűek voltak, sőt azt az eszközt is megtalálták és bemutatták a tegnap, amelyekkel nyomtatták az edényekre ezt a mintát. Mindezek azt bizonyítják, hogy helyben készítették használati tárgyaik nagy részét. Kancsó, pohár, tárolóedények maradványait lehetett megtekinteni.