Az unitárius vallás megalapításának 448. évfordulóján Orbán Balázs földjén 18. alkalommal gyűlt össze Dávid Ferenc népe, hogy hitét megerősítse, együtt adjon hálát az egy Istennek. [caption id="attachment_34133" align="aligncenter" width="2048"] Népes közönség követte figyelemmel a Szejkefürdői Unitárius Találkozó eseményeit. Aktív részvétel Fotók: Barcsa István[/caption] A szeretet a világ éltető lelke – az egyházalapító Dávid Ferenc örökérvényű gondolata volt a mottója az augusztus 13-i Szejkefürdői Unitárius Találkozónak. A legnagyobb székely, Orbán Balázs egykori birtokára 18. alkalommal hívta össze augusztus második szombatján híveit a Magyar Unitárius Egyház. Határon innen és túlról, de még az Újvilágból is érkeztek zarándokok az ünnepre – több százan sereglettek össze, hogy hálát adjanak az ünnepért, és hitben megerősödve merítsenek erőt a hétköznapokhoz. A szándék célba talált Az istentiszteletet az ünnepélyes zászlóátadás előzte meg. A nemzeti színű lobogót a homoródalmási hagyományőrző lovasok a rezesbanda kíséretében hordozták körbe a domboldalon. Az ünneplőket és a találkozót jelenlétükkel megtisztelő egyházfőket, közéleti személyiségeket az esemény kezdeményezője, főszervezője, házigazdája, a Székelyudvarhelyi Belvárosi Unitárius Egyházközség lelkipásztora, Nt. Kedei Mózes köszöntötte. Beszédének nyitányaként arra kérte a jelenlevőket: egyperces néma főhajtással tisztelegjenek az augusztus elsején elhunyt, a találkozó napján örök nyugalomba helyezett Anna román királyné emléke előtt. A lelkész üdvözölte lelkésztársait, a találkozót személyes jelenlétével megtisztelő Jakab Istvánt, a Magyar Országgyűlés alelnökét, valamint Székelyudvarhely polgármesterét és alpolgármesterét, Gálfi Árpádot és Orbán Árpádot. Nt. Kedei Mózes felelevenítette a keblitanács javaslatával és az egyházi főhatóság beleegyezésével 1999. augusztus 14-én első alkalommal megszervezett unitárius találkozó történetét, mondván, ma is benne él „az indulásnak, szervezésnek boldog izgalma.” – Visszanézve a megtett útra, és felidézve a találkozók sorát, örömmel mondhatjuk, hogy szándékunk célba talált. A találkozók erősítették közösségünkben a nemzeti és vallási öntudatot – mondta a lelkész, hozzátéve, hogy a kezdetekre a szabadtéri színpad mellett álló Unitáriusok kopjafája emlékeztet, de mementó az Orbán Balázs síremlékéhez vezető kapusorban a millennium évében, 2000-ben felavatott székely kapu is. – Egyház- és nemzetszolgálatom fénypontját képezik a szejkei találkozók – fogalmazott Kedei Mózes. Közölte: jövőben már nem ő lesz a házigazdák képviselője, de bízik abban, hogy utódja is örömmel és szeretettel viseli gondját az eseménynek. Ember emberrel, égi a földivel – Köszönöm Székelyud­var­hely­nek, hogy ezt a nagyszerű kezdeményezést, aminek a gyökere visszanyúlik még a második világháború időben jólélekkel és bátor szívvel felújították – köszöntőjét a szervezők iránti tiszteletét kifejezve indította a Magyar Unitárius egyház püspöke, Ft. Bálint Benczédi Ferenc. Hangsúlyozta, az unitáriusok találkozójának helyszíne testi és lelki erőt adó szent hely, ahol az égi és a földi világ találkozik, és amely mindenkor megállásra és egyben továbbindulásra késztet. – Együtt imádkozunk ezen a domboldalon és zsoltárt énekelünk, hogy jobban meg tudjuk tapasztalni a két világ, a látható és a láthatatlan, az anyagi és a szellemi világ metszésében rejtőző isteni erőt. Ennek az erőnek a megtapasztalása, ezzel az erővel való feltöltődési vágy hoz bennünket össze évről évre, hogy együtt, közösen tegyünk vallomást, hogy mi együvé tartozunk – fogalmazta meg az egymástól földrajzilag távol, de hitük révén mégis közel élő unitáriusok találkozójának lényegét a püspök. Kifejtette: a találkozó is megerősítése annak, hogy imádkozni nem csak a templomok hűvös falai között lehet, „hanem mindenütt és minden téren, mert a vallás, az Istenben való hit nem kellék, nem díszlet, hanem eleven és élő valóság”. A szejkefürdői találkozó örömteli esemény, alkalmat és lehetőséget ad arra, hogy az ember emberrel, ember Istennel találkozzon, megerősíti a kapcsolatokat, az egymásra való odafigyelést, és arra tanít, hogy az egyéni vágyak csak akkor visznek igazán előre, ha azok nem a személyes ambíciókat szolgálják, hanem egybesimulnak a közösségével – figyelmeztette a jelenlevőket a püspök. Beszédét áldással és a közismert szentének utolsó soraival zárta: „Virágozzék szent vallásunk, lelki testi szabadságunk, nekünk drága kisegyházunk!” Jelentős a Szejkefürdői Unitárius Találkozó, amiképpen fontosak az anyavárosnak a határ- és értékőrző kis települések is, amelyeket közös kötelesség megtartani, hogy „ne adódjanak el, ne adódjanak fel” – a székelyudvarhelyi önkormányzat nevében Orbán Árpád alpolgármester rövid, de tartalmas beszédben méltatta az eseményt és az egyházi, világi vezetők, a civil társadalom közös feladatát, küldetését is megfogalmazta. – Két lehetséges utunk van: megerősödni és gyarapodni, vagy feladni és elvándorolni. Ez a közösség Isten segítségével csak a megerősödést és a gyarapodást szolgálhatja. Ezért hívjuk cselekvésre az elkötelezett lelkészeinket, hisz mi nem csak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg – jelentette ki az alpolgármester. [caption id="attachment_34134" align="aligncenter" width="2048"] Hitük őrzésére kérték fel a találkozó résztvevőit[/caption] „Ti vagytok a föld sója” Máté evangéliuma 5. része 13. és 14. versének sorait választotta ünnepi igehirdetésének vezérfonalául Szabó Előd ürmösi lelkész. Személyes vallomással, az istentiszteletre készülődés közepette akaratlanul is vissza-visszatérő világi ének ébresztette gondolatsor kibontásával indította beszédét. Mint mondta, a népszerű sláger, bár nem zsoltár, mégis szinte pontosan megfogalmazta azt az üzenetet, amit jelképes útravalóként kívánt átadni a szabadtéri istentiszteletet hallgató gyülekezetnek. „Annyi mindent kéne még elmondanom, / de ha nem teszem, talán nem is lesz rá alkalom / Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk, / S mint a régi jó barátok, egyet mondunk és egyet gondolunk” – idézte a modern ének négy sorát a lelkész, aki arra is választ adott, hogy miért találta ezt az alkalomhoz illőnek. – Milyen jó, hogy itt vagyunk! Milyen jó, hogy jó barátokként köszönthetjük egymást, és milyen jó az, hogy bár a mi közösségeink, a mi társadalmunk nagyon sokfelé van szabdalva és darabolva, mégis néha arra ébredünk rá, egymás szemébe nézve egy-egy ilyen találkozás alkalmával, hogy tudunk egyet mondani, és még gondolni is tudunk ugyanarra. Talán az egyetlen hiányérzetem, amiért majdnem zsoltár ez az idézet, mert úgy érzem ma, hogy a sokféle elválasztófal ellenére tudunk egy dologért együtt imádkozni is – fogalmazott a lelkipásztor. Másfelől az idézett sorok azért passzolnak, mert arról a jelen időről, az itt és most jelentőségéről szólnak, amelyeket Jézus örökérvényű, mindig a jelennek és a jelenlevőknek intézett tanításainak centrumában álltak. A lelkész arra hívta fel a figyelmet: a múltat, a gyökereket ismerni kell, de nem szabad feledni, hogy lombot csak a jelen hajt és gyümölcsöt is az terem. Hinni kell, hogy az Istennek üzenete van, terve van velünk, és az, hogy megmarad-e a hitközösség vagy véglegesen elsüllyed, a híveken múlik. – Van olyan üzenet, amelyet sóként mi kell a világba belevigyünk, van olyan ragyogó üzenet, amelyet a világba mi kell fényként és világosságként szórjunk. Erre képesek vagyunk, ezt helyettünk senki más nem fogja és nem tudja megcselekedni – mondta a szónok, hozzáfűzve: – Mit szeretném, ha magunkkal vinnénk a mai találkozásból, hogy a mi magyar unitárius közösségünknek a pusztulása vagy megmaradása nem történelmi folyamatok külső hatalmától, nem a számadatok parancsoló szavától függ, nem a hátunk mögött összesúgó, az ellenünk összeesküvő titokzatos másoknak lesz a hatalma, hanem egyedül mi fogunk erről dönteni. Itt és most fogunk erről dönteni. Mint mondta, ha elsüllyedünk, „azért fog megtörténni, mert lemondunk az üzenetről, beleolvadunk a környezetbe, mert nem merjük felvállalni saját arcunkat, azt, amit egyet gondolunk és egyet mondunk”. – Én hiszem azt, hogy Istennek van velünk terve – hangsúlyozta. – Hiszem azt, hogy mi vagyunk a só, és csak mi adhatunk olyan ízt a világnak, mint amilyenről Jézus beszél Isten országában. Hiszem azt, hogyha erről lemondunk, olyanok leszünk, mint az ízét vesztett só, és hiszem azt, hogy olyanok leszünk, mint a fényt nem adó fényforrás – fogalmazott Szabó Előd. Zárszavában arra biztatta a hitgyülekezetet, hogy a találkozó után, a mindennapokban is őrizzék meg hitüket, szeretettel és türelemmel forduljanak egymáshoz, a befogadás erejével nyújtsanak kezet embertársainak. Legyenek, ahogy az istentisztelethez választott evangéliumi alapgondolat is hirdeti, mindig és minden körülmények közt az életnek ízet adó sója, a hit fényt sugárzó világossága. Az istentiszteletet úrvacsoraosztás követte. A domboldalon felállított hat sátorban a kenyeret és bort a találkozó társszervezője, a Maros Megyei Unitárius Egyházkör szolgáltatta és az egyházközség lelkészei osztották a híveknek. A 18. Szejkefürdői Unitárius találkozót Orbán Balázs sírjának megkoszorúzása és a Maros megyei egyházközségek kulturális műsora tette még emlékezetesebbé. Lázár Emese