tiszta égbolt
Látó-est Székelyudvarhelyen
A G. Egyesület szervezésében érkezett Székelyudvarhelyre hétfő este a marosvásárhelyi irodalmi folyóirat, a Látó három szerkesztője – Vida Gábor, Demény Péter és Varga László Edgár –, akik legfrissebb írásaikat hozták el az irodalomkedvelőknek.
[caption id="attachment_79157" align="aligncenter" width="1000"]
Közel az olvasókhoz. Útba ejtették Udvarhelyt Fotó: Nagyálmos Ildikó[/caption]
Hangulatos irodalmi estet teremtettek a Gondűző pinceklubjában a Látó szerkesztői, akik brassói útjukról hazafelé álltak meg Székelyudvarhelyen, hogy felolvassanak műveikből.
Vida Gábor író és szerkesztő elöljáróban arról beszélt, hogy egy nappal korábban irodalomtörténetet írtak, ugyanis a lap 28 éves fennállása óta először jártak szerkesztőségként Brassóban. Ezúttal nem előre megbeszélt irodalmi témákat boncolgattak, hanem a felolvasásé volt a főszerep: az alkotások beszéltek helyettük.
Vida Gábor úgy véli, a remekművek felolvasását nem kell elsietni, annál inkább a fércművekét, hiszen a remekművek majd úgyis megtalálják helyüket az örökkévalóságban.
– Megírtam egy kötetre való novellát, de most nem vágyom arra, hogy kötetet adjak ki. Ezek olyan írások, amelyek közbe-közbe születnek, de kellene még tíz történet, amely kiegészítené – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy mi lesz a felolvasott kézirat sorsa. A lap kapcsán elmondta, terjesztési gondokkal küzdenek, nincs költségkeret, és különben is, írókként, költőkként nem lehet menedzselni irodalmi lapot. De ha meghívást kapnak, szívesen elmennek bárhová.
Demény Péter naponta posztol verseket közösségi oldalán, így az esten felolvasott versei már sokak számára ismerősen csengtek.
– Gyors vagyok, az ujjamban van sok minden, könnyen írok. Kovács András Ferenccel voltak vitáim erről, hogy miért „teszek ki” mindent a Facebookra. Mondtam, hogy nem kiteszem, hanem ott írom. Verseimben törekszem a játékosságra, próbálok ilyenkor olyan verseket felolvasni, ami feldobja a közönséget – mondta Demény Péter. Azt is bevallotta: gyakran ír verset rendelésre – akár gyerekverset is –, ami szintén vita tárgyát képezi, hogy egy költőnek szabad-e vagy nem tudatosan verset fabrikálni.
Varga László Edgár Bejárónőm: isten című kötetéből olvasott fel néhány verset, majd a Rimbaud-ihlette verseiből hallhattunk ízelítőt.
– Reményeim szerint jövőre, vagy azután megjelenik kötetben is. Attól függ, mennyire tudok visszahangolódni a szövegre, amellyel két éve kezdtem el foglalkozni. Először azt hittem, egy ciklus lesz a második verseskötetemben, de aztán egyre jobban kinőtte magát és sehogy sem passzolt a többihez, másrészt pedig nagyobb terjedelmet kíván. Félretettem, hogy befejezhessem a kötetem, és most azért olvasom fel, hogy ismét közelebb kerüljek a szöveghez és felmelegítsem, ami kissé kihűlt, kialudt bennem. Az anyag 70 százaléka megvan, csak kellene két-három ihletett hónap – árulta el Varga László Edgár, aki az irodalmi lap népszerűsítése mellett fontosnak tartja a személyes találkozást az olvasóval, hogy megmutathassák, ők is hús-vér emberek, és nem valami elvont, elefántcsonttoronyban élő figurák.
Nagyálmos Ildikó
Közel az olvasókhoz. Útba ejtették Udvarhelyt Fotó: Nagyálmos Ildikó[/caption]
Hangulatos irodalmi estet teremtettek a Gondűző pinceklubjában a Látó szerkesztői, akik brassói útjukról hazafelé álltak meg Székelyudvarhelyen, hogy felolvassanak műveikből.
Vida Gábor író és szerkesztő elöljáróban arról beszélt, hogy egy nappal korábban irodalomtörténetet írtak, ugyanis a lap 28 éves fennállása óta először jártak szerkesztőségként Brassóban. Ezúttal nem előre megbeszélt irodalmi témákat boncolgattak, hanem a felolvasásé volt a főszerep: az alkotások beszéltek helyettük.
Vida Gábor úgy véli, a remekművek felolvasását nem kell elsietni, annál inkább a fércművekét, hiszen a remekművek majd úgyis megtalálják helyüket az örökkévalóságban.
– Megírtam egy kötetre való novellát, de most nem vágyom arra, hogy kötetet adjak ki. Ezek olyan írások, amelyek közbe-közbe születnek, de kellene még tíz történet, amely kiegészítené – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy mi lesz a felolvasott kézirat sorsa. A lap kapcsán elmondta, terjesztési gondokkal küzdenek, nincs költségkeret, és különben is, írókként, költőkként nem lehet menedzselni irodalmi lapot. De ha meghívást kapnak, szívesen elmennek bárhová.
Demény Péter naponta posztol verseket közösségi oldalán, így az esten felolvasott versei már sokak számára ismerősen csengtek.
– Gyors vagyok, az ujjamban van sok minden, könnyen írok. Kovács András Ferenccel voltak vitáim erről, hogy miért „teszek ki” mindent a Facebookra. Mondtam, hogy nem kiteszem, hanem ott írom. Verseimben törekszem a játékosságra, próbálok ilyenkor olyan verseket felolvasni, ami feldobja a közönséget – mondta Demény Péter. Azt is bevallotta: gyakran ír verset rendelésre – akár gyerekverset is –, ami szintén vita tárgyát képezi, hogy egy költőnek szabad-e vagy nem tudatosan verset fabrikálni.
Varga László Edgár Bejárónőm: isten című kötetéből olvasott fel néhány verset, majd a Rimbaud-ihlette verseiből hallhattunk ízelítőt.
– Reményeim szerint jövőre, vagy azután megjelenik kötetben is. Attól függ, mennyire tudok visszahangolódni a szövegre, amellyel két éve kezdtem el foglalkozni. Először azt hittem, egy ciklus lesz a második verseskötetemben, de aztán egyre jobban kinőtte magát és sehogy sem passzolt a többihez, másrészt pedig nagyobb terjedelmet kíván. Félretettem, hogy befejezhessem a kötetem, és most azért olvasom fel, hogy ismét közelebb kerüljek a szöveghez és felmelegítsem, ami kissé kihűlt, kialudt bennem. Az anyag 70 százaléka megvan, csak kellene két-három ihletett hónap – árulta el Varga László Edgár, aki az irodalmi lap népszerűsítése mellett fontosnak tartja a személyes találkozást az olvasóval, hogy megmutathassák, ők is hús-vér emberek, és nem valami elvont, elefántcsonttoronyban élő figurák.
Nagyálmos Ildikó
.jpg)