A lengyel–magyar barátság jegyében, a forradalom és szabadságharc hősei előtti tisztelgésül nyílott meg az Erdélyi panoráma. Egy elfeledett körkép című tárlat a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban. Az egykor népszerű körképeknek egyik darabja alig néhány évig volt teljes egészében látható, majd részekre szabták, és elfeledték, de a tarnowi múzeumnak köszönhetően ismét előtérbe került. A mű fennmaradt részletei témájuknál fogva egyformán értékesek lengyelnek, magyarnak: a nagyszebeni csatát, a szabadságharc és Bem szellemét idézik meg. [caption id="attachment_46306" align="aligncenter" width="1000"] Volt egyszer egy csata, volt egyszer egy körkép. Időutazás a múzeumban Fotó: Asztalos Ágnes[/caption] Kettős aktualitása is van a Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban március 15-én megnyitott rendkívüli tárlatnak: egyrészt maga a nemzeti ünnep, másrészt a héten esedékes magyar–lengyel barátság napja. Az Erdélyi Panoráma. Egy elfeledett körkép széles körű együttműködés révén kerülhetett Udvarhelyre, a tárlat létrejöttében jelentős szerepe volt a Bem szülővárosában, Tarnowban működő Regionális Múzeumnak, ahonnan a képek származnak, szakmai partnerként az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékparknak, illetve a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak, támogatóként a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, és a város polgármesteri hivatalának. Nemzeti ünnepünk délutánján tárták a nagyközönség elé az 1849. március 11-i nagyszebeni csatát megelevenítő 120 éves körkép darabjait. Az ünnepélyes megnyitón a magyarországi múzeumok képviselői mellett lengyel küldöttség is részt vett, magyarok, székelyek és lengyelek ünnepelhették hát együtt Európa tavaszának évfordulóját. Magyar–lengyel közös sors Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója mint házigazda éppen ezt a táguló kulturális horizontot emelte ki köszöntőbeszédében, amelyet mostanában felmutat az udvarhelyi kulturális intézmény. Hiszen tavaly a Budapesti Hadtörténeti múzeum kiállításának adott otthont, innen tértek nemrég haza a világhírű herendi porcelánok, és a Magyar Természetrajzi Múzeum, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításai is szerepelnek az idei kínálatban. – Megtisztelő, hogy egymást érik a rangos kiállítások – adott hangot véleményének Gálfi Árpád polgármester is, aki miután külön köszönetet mondott Bem József szülővárosának, a lengyel–magyar barátságot éltette. Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke a két nép gyakran összekapcsolódó sorsáról „festett” történelmi tablót, együtt átélt sorsfordító eseményekről, dinasztikus kapcsolatokról, Báthori István erdélyi fejedelemről és lengyel királyról, egészen máig ívelő közös pontokról, harcokról beszélt. Kiemelte, hogy március 23. a magyar–lengyel barátság napja, és most Udvarhelyen tekinthető meg az alkotás, amely ezt megszemélyesítve, Petőfi és Bem barátságát is megidézi. Andrzej Kalinowski konzul a bukaresti lengyel nagykövetségről jött el a kiállítás megnyitójára. Ő is Bem Józsefet állította beszéde középpontjába, illetve a szabadságot. Mind mondta, Bem személye máig összehozza a két nemzetet, a nagyszebeni csata pedig az egyik legfontosabb esemény volt a szabadságharc idején mindkét nemzetnek, de üzenettel bírt Európa számára is. – A képek nézegetése közben gondolkodjunk el a szabadságról, barátságról, együttműködésről, a múltról és a jövőről – fogalmazott a lengyel konzul. Festmények, tárgyak, szabadságharc A megszólalók háta mögött azt a kifeszített fekete-fehér pannót láthattuk, amely az eredetileg 15 méter magas és 120 méter kerületű körképet jeleníti meg, színes négyzetekben kiemelve azokat a részleteket, amelyek az egykori feldarabolás után megmaradtak, és ma ismertek. A tárlat megnyitóbeszédét Andrzej Szpunar, a Tarnow Regionális Múzeum igazgatója mondta, aki felvázolta a korábban Bem és Petőfi vagy A nagyszebeni csata címen ismert alkotás történetét, amelyet ma már Erdélyi panorámaként jegyeznek. A szabadságharc 50. évfordulójára rendelte meg az alkotást a magyar kormány Jan Stykától. A lengyel festő nemzetközi csapatával alig öt hónap alatt készítette el a stratégiai jelentőségű csatát megelevenítő körképet, ahol a Bem József lengyel tábornok vezette magyar honvédsereg legyőzte a várost védő osztrák–orosz haderőt. Az alkotást először Lembergben (ma Lviv), majd Budapesten mutatták be, Styka később elvitte Varsóba, utoljára 1907-ben állt teljes egészében a nézők előtt. Ma sem tudni pontosan a körkép további sorsát. Talán – mert a megrendelő nem tudta kifizetni, vagy mert már nem vonzottak annyi látogatót a panorámák – az alkotó tematikailag önállóan is „megálló” részletekre darabolta a nagy méretű csatajelenetet. Egyébként a körképeket a mozgókép, a film megjelenése szorította ki, korábban ugyanis nagyon népszerűek voltak, Európa majd minden nagyobb városában létezett egy-egy rotunda, azaz kör alakú építmény, amely helyet adott a gyakran mitológiai, történelmi témájú vagy éppen a települést ábrázoló műveknek, a művészettörténet legalább 200 ilyenről tud. Azt viszont ma sem tudják biztosan, hogy Styka hány darabra szabdalta fel ezt a körképet. Bem József szülővárosában, Tarnowban elevenen él, és őrzik is a nagy hadfi emlékét. A Regionális Múzeum vállalta fel a nagy feladatot: felkutatni és megvásárolni minél többet az Erdélyi panoráma kallódó részleteiből. Harminchat részletről tudnak jelenleg, ebből tizennyolc már a múzeumé. Volt, amelyik San Franciscoból került vissza, volt olyan is, amelyet adományba kapott a múzeum, de olyan esetet is elmesélt az igazgató, amikor a kiállítást megtekintő turista ott jött rá, hogy az egyik részlet az ő családjának a tulajdonát képezi, miközben semmit nem tudtak az alkotásról. A lengyel kulturális minisztérium továbbra is támogatja ezt a küldetést, és van még remény bővíteni a körkép részletinek sorát. Andrzej Szpunar kérdésünkre elmondta, hogy annak semmi esélye, hogy minden részlet előkerüljön, viszont elárulta egy nagy álmát: számítógépes technikával a meglévő részletek alapján és felhasználásával szeretnék rekonstruálni az egykori panorámaképet, és egy neki épített rotundában projektoros megoldással a nagyközönség elé tárni. A Haberstumpf-villában június 15-ig látogatható tárlaton az egykori körkép kisebb-nagyobb darabjai tekinthetők meg, vannak köztük majdnem az egész falat beborító festmények is, láthatjuk a hátráló orosz katonákat, Bem futárát, elesett honvéd katonát a kora tavaszi tájban. Az élményt a szegedi Móra Ferenc Múzeumtól kölcsönkapott tárgyak mélyítik el, Villányi István, Görgey Artúr főparancsnok segédtisztjének atilláját, zászlótöredékeket, szablyákat, csappantyús és gyutacsos puskákat, egy teljes pisztolykészletet tokban, de osztrák császári dobot is szemrevételezhet a látogató. [box type="shadow" ]Ajándékot is hozott a lengyel múzeumigazgató Az első világháborúról szóló háromkötetes művet hozta el Udvarhelyre Andrzej Szpunar. A mű lengyelül van, de mégis szolgálhat fontos információkkal Székelyföld lakosainak is. Ugyanis Nyugat-Galícia, Tarnow régió számos véres csatának volt helyszíne az első világégés idején, a térségben kb. 200, a háború idejéből származó temetkezési hely ismert, ahol különféle nemzetiségű katonák nyugszanak. Az ajándékba kapott könyv az elesettek teljes listáját tartalmazza, így a lengyel földben nyugvó székely katonákét is. Érdekes egybeesés, hogy a Haberstumpf családnak (akiknek egykori villájában székel ma a múzeum) két fia is a lengyel fronton veszett oda.[/box] Asztalos Ágnes