Nyoma sem volt tegnap a télnek Alsósófalván, vakító napsütésben hordozták meg a falu között Illyést, a telet jelképező szalmabábut, méltóképpen elbúcsúztatták, végül a lángok martalékává vált. A néphagyomány harmincnégy éve nem szakadt meg: ha hamvazószerda, akkor farsangtemetés. Idén sem úszta meg Illyés. Kezdődhet a tavaszvárás, az új élet                                          Fotó: Nagyálmos Ildikó A farsangtemetés a település legvidámabb hagyománya. Előző este maszkurabálban mulatnak az ifjak, s reggel ugyan fáradtan, mámorosan, de annál jobb kedvvel járják be a falu utcáit, ahol a főszerep Illyésé, a szalmabábué, a jó férjé és szomszédé, aki ugyan italos, de jó ember volt. Ezért kellőképpen meg is siratják, s hosszú, órákig tartó felvonulás végén pedig elégetik a falu központjában, majd a kultúrházban „eltorozzák”. Ez a farsang farka is egyben, innen kezdődik a böjti időszak. A felvonulás és nagy csinnadratta közepette a zenészek csárdást és szökőt húznak, a helyiek körbetáncolják a szalmabábut és táncba hívják a bámészkodókat is. A tánc után a szereplőket főtt pityókával, pánkóval, csörögével, főtt kukoricával, puliszkával, savanyú káposztával, kakassal, süteménnyel, borral és pálinkával kínálják meg. Mindenkit jó szívvel és gazdag terítékkel fogadnak A sófalvi farsangtemetés a múlt század elején indult, majd a két világháború ideje alatt megszakadt, viszont a harmincas években, majd a második világháborút követő­en a hatvanas években intenzíven működött. – Időközben természetesen átesett egy-egy ráncfelvarráson, miközben generációk váltották egymást. A kezdetekkor kizárólag férfiak adták elő, majd házasok, a harmincas években pedig csak nők szerepeltek, a „papon” és zenészeken kívül férfitagja nem is volt a csapatnak. A hatvanas években a farsangtemetést színpadra vitték és országos versenyen is bemutatták. Jellemzően helyi pedagógusok karolták fel a népszokás továbbéltetését. 1982-ben, több mint egy évtizedes kihagyás után dr. Barabás László kérésére a régi öregek, akik a múlt század közepén aktív résztvevői voltak a csapatnak, újra elindították. Ismét négy év kimaradás következett, majd 1986-tól napjainkig folyamatosan minden évben megszervezzük – mondta kérdésünkre Káli Árpád szervező, aki Ráduly Jolán tanítónővel közösen szervezi a rendezvényt. A forgatókönyv a nyolcvanas évektől kezdődően majdnem ugyanaz, néhány szereplő került be pluszba, de ugyanazt a szigorú rendet próbálják fenntartani mind a szövegben, mind pedig a cselekmény felépítésében. Évről évre ugyanazok a szereplők vonulnak fel, például a pap, a „feleség” és a „fősiratóasszony” évek óta ugyanaz a személy, de megtörténik, hogy betegség vagy utazás miatt kiesik valaki, így újak kerülnek helyükbe. A csapat vegyes, részt vesznek benne a fiatalok, idősebbek, nők és férfiak, tehát a faluközösségből áll össze a csapat. Minden évben csatlakoznak gyerekek, maskarások a temetési menethez a környékről, idén egy csapat apáca jelent meg a településen és vidította fel a gyászmenetet. – Helye van itt nálunk bárkinek, főleg, ha maskarát ölt magára, de azért a rendet mindenkinek be kell tartania, hogy ne legyen teljes kavarodás – mondta Káli Árpád.

Fotó: Simó Márton

Minden hatással van a farsangolókra Idén a Szász utcai boszorkák táncukkal dobták fel a hangulatot. Amint kiderült, a Szász utcában sok a fiatalasszony, és minden évben készülnek valami újdonsággal, de minden hatással van a farsangi felvonulókra: a koronavírus, a ditrói pékek, a világpolitika. A felvonulók nyolc stációnál adták elő a szokásos színdarabot, ahol a háziak mindenféle finomsággal kínálták meg a víg gyászolókat: sok évtizeden át szigorúan böjtös ételeket – pityókát, káposztalét, savanyútejet, pánkót, főtt kukoricát stb. – kínáltak, ám protestáns település lévén, mostanában annyira nem szigorú a böjt kezdete, ezért ma már a szalámis szendvics is belefér. Próbálnak kiadósabb étkeket is felkínálni, hogy ne menjenek haza éhesen a vendégek. – A harmincas években készítettek először szalmabábut a nők, előtte szalmafonatot égettek el a férfiak. A falu körbejárása után elégetik Illyést, aki a telet jelképezi, és elkezdődik a tavaszvárás, az új élet. Hatalmas közösségépítő jellege van a farsangtemetésnek, ilyenkor szabadnapot vesznek ki a helyiek, és együtt mulat az egész falu. Közel ezer embert mozgat meg, de sokan jönnek a környező falvakból, városokból is – mondta Káli Árpád, aki hangsúlyozta: visszatértek az önszerveződéshez, semmiféle anyagi hozzájárulást nem engednek meg, hogy ne veszítse el ez a szép népszokás a varázsát.

Nagyálmos Ildikó