Húsz kisgyermekkel indult be a város első Waldorf-módszerű csoportja a Kipi-Kopi Napközi Otthonban. A szülők és a szakképzett pedagógusok több hónapos munkája beérni látszik: bár még minden nincsen készen, október második felében már saját ünnepélyes évnyitót tarthattak. A hagyományos tanintézményektől eltérően itt sokkal bensőségesebb a közösségi élet, az újságírót is csak a délutáni pihenési időben engedték bepillantani a terembe, mert még javában zajlik az ismerkedés és a csoporttá alakulás folyamata. [caption id="attachment_59559" align="aligncenter" width="1000"] Önfeledt mozgás, önfeledt játék. A szabad fejlődés elengedhetetlen feltételei Fotók: Egyed Ufó Zoltán[/caption] Az alternatív óvodák, iskolák rendszerint világszerte a szülők összefogásával alakulnak meg. A városban is az Udvarhelyi Waldorf Kezdeményezés nevű csoportba tömörült szülők többéves szervező munkájának köszönhető, hogy ettől a tanévtől kezdődően bővülhetett az óvodai választék Székelyudvarhelyen. Lapunkban több ízben is írtunk erről, most végre az eredményt is bemutathatjuk. Akárcsak otthon A nemrég vadonatúj épületbe költözött Kipi-Kopi Napkö­zi Otthon intézményes keretet biztosít a Waldorf-csoportnak, amely az egyik korábban használt ingatlanban kapott helyet. A barátságos ház, a zárt, szép udvar ideális helyszíne a Rudolf Steiner alternatív pedagógiája alapján megszervezett tevékenységnek. A területen egy hagyományos óvodai csoporttal osztozik a Waldorf napközis csoport. A világos, halvány rózsaszínre festett termet már sajátos módon alakították ki a szülők és az „anyanapközi” segítségével a nyár és az ősz folyamán: egyazon térben jól felszerelt konyhasarok, babaház, elvonuláshoz megfelelő pihenősarok, közös étkezésre alkalmas nagy asztal is helyet kapott, van hely szabad játékra, kézműves-tevékenységekre. Mellette korszerű fürdőszoba található, és a még félkész raktártérben alakítják ki majd az öltözőt. Ott-jártunkkor a kicsik éppen pihentek. Túl sokan már nem voltak, hiszen a Waldorf-pedagógia azt tartja, hogy ebben az életkorban még a családban töltött idő a legfontosabb, ezért aki teheti, elviszi ebéd után a gyerekét. Berei Boróka Györgyi Magyarországon szerzett Waldorf óvónői képesítést, Dénes Szerénke Wal­dorf-pedagógus pedig Németországban végzett, Angliából tért haza. Még az „otthonteremtés” hangulatában találjuk őket, lelkesen válaszolnak kérdéseinkre. Egybehangzóan mondják, hogy a legfőbb szempont a kisgyerekeknek olyan meleg, biztonságos helyet biztosítani, ahol nem arra törekednek, hogy „ezt és ezt, így és így megtanítsák”, hanem az a legfontosabb, hogy szinte otthon érezzék magukat a kicsik. Megtudjuk, hogy a konyha is a családias hangulat megteremtésére szolgál, a gyerekekkel együtt készítik elő az étkezést, a csemegézéshez együtt vágják föl az almát, együtt főznek. Majd a Waldorf-pedagógia legfontosabb alapelveiről beszélgetünk. A ritmus Rendkívül fontos, hogy kialakuljon a csoportnak a ritmusa, jól működő szokásrendszere, mert abban érzi biztonságban magát a gyermek, segít az eligazodásban. Ritmusa van a napoknak, a hétnek, a hónapoknak, az évnek. – Minden napnak van központi tevékenysége: festünk, sütünk, viaszgyurmázunk, továbbá fontosak az év ünnepei, amelyeket minden esztendőben megismétlünk, az élményeket táguló körökben élheti át a gyermek, ahogy növekszik. Van idő mindenben elmélyülni – fogalmaz Dénes Szerénke. Jelenleg a Szent Mihály- és Szent Márton-nap köré szervezik a tevékenységeket, behozzák az évszak jellegzetességeit, ide illő mondókákat, játékokat. Látogatásunk napján például kukoricát fejtettek a kicsik. A Waldorf-csoportban nincsenek különálló foglalkozások, nincs matematika, környezetismeret stb., hanem minden egy nagy egészbe tagolódik be. Érkezéskor már várja a gyerekeket az előkészített művészeti sarok, ahová leülhetnek alkotni. A tevékenység mozaikszerűen zajlik: egy kisebb csapat például viaszgyurmázik, néhány gyerek segít az óvónőknek almát szeletelni, a többiek szabadon játszanak. A csoportok között kialakul egy körforgás, mindenki mindenbe belekóstolhat – szabad választás alapján. A reggeli után mindig van körjáték, aztán közös beszélgetés, miközben gyümölcsöt csemegéznek. – Utána felöltözünk, és hacsak nem szakad le az ég, mindennap kimegyünk az udvarra. Szabad a gyermeknek pocsolyában ugrálni, csak meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ezt biztonságban tehesse meg – mondja Berei Boróka. Utánzás A Waldorf-napközi a vegyes életkorú csoportot preferálja, az udvarhelyibe is 3–6 év közötti kisgyerekeket vettek fel. – A gyermek olyan, mint egyetlen, világra nyitott érzékszerv. Tanul a kicsi a nagytól, minden hat rá, és nagyon oda kell figyelnünk emiatt, hogy mit csinálunk, mit mondunk előtte. Nem azt jelenti, hogy tökéletes emberekre van szüksége, hanem olyan felnőttekre, akik maguk is fejlődni akarnak, felismerik magukban a hibát, és azt igyekeznek kijavítani – részletezi Berei Boróka. Mutatják az óvónők, hogy mennyiféle maggal dolgoznak például, ezek közös szétválogatása (például rendrakáskor) számolási készségeket, kézügyességet fejleszt. Amikor viaszgyurmáznak – ugyancsak együtt –, akkor a rengeteg kis színes golyócska melengetése, majd gyúrogatása alatt a finommozgások fejlődnek. Dénes Szerénke magyarázza el, hogy a Waldorf-oviban nincsenek feladatlapok, ezért olyan helyzetekbe kell hozni a kicsiket, ahol a szükséges tudást, készségeket el tudják sajátítani. Bevonják őket a mindennapi tevékenységbe, ezáltal formálódnak és gyűjtenek információkat a környező világról. A játék Az óvónő szerepe maga a jelenlét. A szabad játékba sosem szólnak bele, ha kissé eldurvul a helyzet, akkor esetleg finoman más irányba terelik a tevékenységet. A gyerekek rengeteget „kuckóznak”, eleve sok nagyobb kendőt használnak a Waldorf-csoportokban, ezekből birodalmakat, házakat lehet elkülöníteni. Az óvónők elmondása szerint egyre jobban formálódik a csoport, egyre szebb a közös játék, egyre inkább beengedik egymást a gyerekek a saját „házikóikba”. A teremből még néhány játékpolc hiányzik, és hiányoznak a napközik megszokott díszítőelemei is: a képek, mese- és rajzfilmfigurák stb. Megtudjuk, hogy a polcok készülnek, de kész formák, képek nem kerülnek fel a falra, mert azzal is mintegy „bezárják” a gyermekek képzelőerejét. A jellegzetes babák (amelyeket külföldi óvodáktól kaptak ajándékba) is csak jelzésértékű arcvonásokkal díszítettek, hogy a gyermekek „lássák bele” játék közben azt, amit épp szeretnének. Szülők Az alapelvek után arról beszélünk, hogy a szülőkkel való szoros kapcsolat elengedhetetlen a Waldorf-csoport életében. Együtt dolgoztak az élettér kialakításán, egy apuka javította meg minap a szekrényt, egy másik kis padot készített. Havonta tartanak szülői esteket, ahol átbeszélik az ünnepköröket, ízelítőt adnak a tevékenységből, akár úgy is, hogy a szülőkkel eljátszanak egy játékot. Fontos, hogy ők is tudják, mi történik a napköziben, részesei legyenek a történéseknek, továbbá ezeken a találkozókon nevelési kérdések is terítékre kerülnek. Az óvónőknek fogadóóráik vannak, és olyan nyitott események is, amikor a szülőkkel együtt ünnepelnek. Hamarosan együtt ülik meg például Szent Márton napját. A Waldorf-csoportban hagyományos értelemben vett szereplés nincs, de azokat a dalokat, körjátékokat, verseket, amik egyébként is a mindennapok részei, szívesen megmutatják a szülőknek. A jövő Amíg nem lépünk egyet, nem tudunk kettőt sem lépni. Ezt mondja Berei Boróka, amikor a hogyan továbbra kérdezünk rá, majd hozzáteszi: mindenképpen kellett a napközi, hogy majd legyen Waldorf-iskola is. De a pedagógusok szerint a hagyományos oktatásba való átmenet sem viselné meg a kis „waldorfosokat”, bár gyakran tartanak ettől. – Nagyon sokan vizsgálták már világszerte ezt a jelenséget. Az derült ki, hogy a Waldorf környezetből érkezett gyerekek általában a hagyományos oktatásban részt vevő kortársaiknál jobban is képesek helytállni. A biztonságot nyújtó, egyéni fejlődésükre, igényeikre alapozó nevelési légkör miatt rendben van az önbizalmuk, önállók, kreatívak, nyitottak lesznek. Könnyen bírják az „átállást” – magyarázza Dénes Szerénke. A Waldorf a fej, a kéz és a szív iskolája Gondolkodunk, érzünk és akarunk. Az akaratot, a tenni akarást tevékenységeken, kéz­mű­ves­munkán keresztül lehet alakítani. A cél a cselekvő ember formálása – jelentik ki az óvónők. Természetközeli anyagokat használnak: méhviaszt, gyapjút, magokat, fajátékokat. Mint Berei Boróka fogalmazott: igaz dolgokkal veszik körbe a gyerekeket. Például saját néphagyományainkkal, a mondókák, dalok nagyon jól harmóniába hozhatók a kimondottan Waldorf-pedagógusoktól származó alkotásokkal. A művészeti tevékenység között a zenének is hangsúlyos a szerepe. Nem kevésbé fontos a mese. Ezt is az évkörhöz kötődően választják, és elmondják, vagy az óvónők a saját maguk készítette bábokkal játsszák el. Ebéd után, alvás előtt előkerül a líra (a Waldorf-oktatásban használt húros, pengetős hangszer – szerk. megj.), fellobban a gyertya lángja, csend, biztonság, nyugalom árad szét a csoportban. Meghitt szertartás, és jöhet az édes álom… Asztalos Ágnes