Ellátogattam a B.ARTos Kézműves Műhelybe: megcsodáltam a szépen festett tárgyakat, majd lépésről lépésre megismertem Bartos Tündét, aki nem mindennapi ízléssel, ugyanakkor mérhetetlen odaadással és szerénységgel készíti el ezeket. A műhely leginkább szemet gyönyörködtető darabjai a minőségi festett bútordarabok, amelyeket népies stílusban, a hagyományos motívumok és a modern dizájn egyvelegével fabrikál össze. Bartos Tündét már gyermekkorában magukkal ragadták a kézműves alkotások. Később egy kézművestáborban nyílt lehetősége a népi festett bútorokkal ismerkedni, kipróbálni a mesterséget. Idővel a lakberendezési és a néprajzi tanulmányok alapozták meg a saját vállalkozásának kivitelezését. – Bármilyen munkakörben dolgoztam az évek során, a bútorfestés mindig ott volt mellette mint feltöltődés – osztotta meg a 2007 előtti élményeit, ami választóvonalnak számított; ezt követően saját vállalkozásba kezdett. Tünde a bútorfestés mellett lakberendezéssel is foglalkozik. Ha egy bútordarab megrendelésre készül, akkor fontos szempont megismerni a megrendelő személyt is, a családot, az életvitelével, a környezetével s az igényeivel együtt, így a bútor az otthon teljes egészével harmonizál. – Ha megismerem, hogy milyen funkciókat kell kielégítenie az adott bútornak, akkor felépül előttem, hogy hová milyen forma kerülhet, melyek azok a színek, amelyek beleillenek a képbe. A nagy bútorok elkészítése épp ezért izgalmas, mert ilyenkor együtt ötletelünk a kliensekkel – részletezte. A modern berendezés színfoltja A pácos alappal készített bútorok a modernebb kategóriába sorolhatók. A régebbi daraboknál nem látszott a fa erezete, mert festékes alapozást használtak. A festék ugyanis biztosította a fa számára azt a védőréteget, ami megóvta a bútorokat akár egy olyan házban is, ami nem volt füsttelenítve. – Mára sokat változtak a lakberendezési szempontok, de nem érzem azt, hogy hiba átvinni egy hagyományos mintát egy pácolt alapra – foglalt álláspontot a festő. Hozzátette: a bútorkészítés fő szempontja, hogy a mai kor igényeit kielégítse. – A festett bútorokat ma kell használni, nem múzeumi darabokat készítek, amelyekhez nem szabad hozzáérni, nem szabad használni. Teljesen felesleges lenne olyan berendezést készíteni, amit nem tudunk kihasználni. Egy régi parasztház esetében könnyű dolguk van a B.ARTos munkatársainak, hiszen az épület magában hordozza a népi építészet szellemiségét, illetve szerkezetileg is a népies vonalakat tükrözi. Tünde szerint az épületnek és a bútornak egységet kell képeznie, azaz a hagyományos bútorok igazodnak a ház szerkezetéhez. A népies jelleget leginkább a kontyos székek, az íves vagy a pártás megoldások képviselik. – Akármilyen bútorra nem festhetek népi motívumokat, mert korcsulhat a stílus. A szerkezetnek, a színeknek és az esztétikai tényezőknek rendszert kell teremteni – mondta. Ha egy teljesen modern épületről van szó, akkor teljesen más szempontok érvényesülnek. Tünde rögtön egy tömbházlakást említ, ahol korábban lakberendezői munkát végzett. A konyhát népies festett bútorokkal rendezte be, illetve a lakás több pontján kézműves kiegészítőket helyezett el. Egy városi környezetbe színvilágban sokkal modernebb bútorok kerülnek, de ugyanazok a virágminták, amelyeket egy parasztház esetében felhasznál, kiválóan megállják a helyüket egy tömházlakásban is. A minimál berendezések esetében a legnépszerűbb darabok a tulipános ládák, amelyeket a megrendelők kávézóasztalként használnak. Tünde elárulta: egy modern enteriőrben, a szoba közepére helyezve, a láda lehet a színfoltja a modern berendezésnek; de sorolja még a festett újságtartókat, a fogasokat, a tükörrámákat – mind apró kuriózumai egy korhűen berendezett lakásnak. Fontos a közösségi szellem A nagy bútorok mellett kisbútorok és ajándéktárgyak is készülnek a műhelyben. Ezek általában a vásárokban láthatók viszont. – Sok vásárló esetében nem az esztétikai minőség érvényesül, hanem az a tény, hogy a termékek egy székely népi értéket képviselnek – osztotta meg tapasztalatait. Tünde a hagyományos népi kultúrából építkezik. Tiszteletben tartja a régi mesterek munkáit, s bár a festett bútorok folyamatosan megújulnak, bizonyos szabályokat mégis be kell tartani. A székely festett mintázatokra sokkal jellemzőbb, hogy a virág-levél-szár hármasa mindig egy fő szárhoz kapcsolódik. Ezzel ellentétben, egyes kalotaszegi bútorok esetében, nem kötik össze a szárakat és a leveleket a fő vonallal. Kifejtette: a vidékre jellemző alapjellegzetességektől nem lehet elrugaszkodni, ugyanis nagy különbözőségek figyelhetők meg a tájegységek díszítőelemei között. Egyik monumentális gyűjtése 2014 és 2015 között készült: a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes felkérésének eleget téve, Tünde olyan öltözőszekrényeket festett, amelyekben huszonnégy székelyföldi település és régi bútorfestő műhely jellegzetes mintakincsét örökítette meg. A projektet alapos tudományos munka előzte meg – az eredmény lenyűgöző és jól mutatja, hogy miben különböznek a protestáns tájak mintái a katolikus vidék stílusjegyeitől. Tünde szemléltette is a különbséget, egymás mellé helyezve a protestáns Csernáton díszes tulipánjait és a katolikus Felcsík egyszerű vonalvezetését. Szintén a műhelyben készültek el a kazetták, amelyek jelenleg a felsőboldogfalvi református egyház tulajdonában vannak. – A legnagyobb csodája a kazettáknak a közösségi munka, emellett egy új szakterületen is kipróbálhattam magam – jegyezte meg. – A mennyezetfestés egy szakrális művészet, amihez az isteni üzenet miatt félve nyúlunk hozzá, de azt gondolom, hogy ezúttal olyat alkothattunk, ami Istennek is tetsző, és az együtt elvégzett, hittel teli munka értékteremtőnek minősül egy másik közösség számára, több nemes üzenetettel. A kiállított harminc kazetta megtekinthető, ameddig restaurálják a mennyezet régi darabjait. – Feladatomnak tekintem feltérképezni, hogy melyik településnek ki volt a nagy mestere, s milyen jellegzetességeket használt. Minden vidéknek, minden kéznek más volt a jegye. Sajnos ezek még nincsenek jól elkülönítve egymástól, nincsenek népszerűsítve, s a legnagyobb probléma, hogy a tárgyi örökség egyre elenyészőbb – vélekedett a lakberendező. Tünde műhelyében minden darab egyedi, mindegyiknek megvan a saját története. A limitált szériában készült mesés dobozok egy egész tündérországot varázsolnak elénk. A kisbútorok egy-egy mesealakot képviselnek: a nagy bajuszú öreg királyt, a csipkebogyó királykisasszonyt, a tizenkét fejű sárkányt, a gesztenyelevél úrfit, az ördögpajtást vagy az eltévedt tündért. Az ötletgazda elárulta, hogy még rengeteg elképzelése van, de nem tervez előre, mert az alkotás mindig utat tör magának. Érdekesség, hogy a műhely 2007 óta rendszeresen helyet ad különböző képzéseknek, közösségi foglalkozásoknak: például húsvéti tojásírásnak, mesterségbemutatóknak, amelyeket a jövőben szeretnének rendszerezettebbé tenni.

Miklós Dalma