A Bocskor Pékség a 90-es évek elejétől egészen napjainkig különböző ízű és formájú, ínycsiklandó illatú péktermékeket készít. A pékség tulajdonosával, Bocskor Istvánnal beszélgettünk az „utólagos szerelemként” emlegetett szakmájáról és kézműves finomságairól. A pékség családi vállalkozásként indult, melyet István édesapja alapított 1995-ben, és innen adta tovább tudását fiának. Szülei szakma iránti szeretetét és odaadását látva idővel egyértelművé vált István számára, hogy pékként szeretne dolgozni. – Anno a szüleim szerettették meg ezt a szakmát velem, tudatosan szerintem. Tehát nem az a „szerelem első látásra” pillanat volt, hanem inkább az utólagos szerelem, az évek lefolyása alatt alakult ki – mondta Bocskor István. Gyerekkorában még nem volt konkrét válasza a ,,mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre. Azt azonban már akkor tudta, hogy – szülei példáját követve – számára is a kereskedelem az az irány, ami leginkább csábítja és gondolatban legközelebb áll hozzá. Változó igények A Bocskor Pékség már a kezdetekben is kézműves pékségként rajtolt, két nagy fatüzelésű téglakemencével, amelyekben legelső kenyereik világot láttak. Az évek leforgása alatt a pékségben dolgozók törekedtek a kézműves termékek minőségi kivitelezésére, azonban a vásárlói szokások és igények szeszélyes változásokon mentek keresztül. Az 1990-es évek végétől egészen a 2000-es évek elejéig leginkább a lazább szerkezetű termékekre volt igény. – A 2000-es évek elején ismét reneszánszát élte a házikenyér és a kézműves kenyerek. Ezt a vállalkozást is így kezdtük, kézműves kenyerekkel, és abból is főként a pityókás házikenyérrel, hiszen ez volt az a termék, amit a pékség indulásakor is sütöttünk. Bár voltak idők, amikor a kézműves termékeink picit elvesztették értéküket, büszkén mondhatom, hogy 2010 után szépen, látványosan, újra fejlődni kezdett ez a szegmens – idézte fel István. Biztatás a fogyasztóktól A pékség rengeteg olyan eseményen részt vett, ami emlékezetessé tette fejlődésük folyamatát, különböző versenyeken neveztek szép eredményekkel. Legtöbbször csak kisebb vásárokon vettek részt, ugyanis még nem szolgáltak olyan nagy felhozatallal, mint napjainkban. A legelső nagyobb esemény, melyen kézműves pék- áruikkal álltak a nyilvánosság elé, a 2012-es Pityókafesztivál volt, amely mérföldkövet jelentett számukra a vásárlókkal való kapcsolatalakításban. – Nagyon mély nyomot hagyott bennünk, hogy milyen sokan szeretik a termékeinket. A legjobb része ennek az eseménynek az volt, hogy mindezt mi magunk élhettük át, szemtől szemben a vevőkkel. Mondhatni, ez volt a legelső nagyobb horderejű találkozásunk a vásárlóinkkal, ahol közelebbi kapcsolatba kerülhettünk velük. Akkor nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, amelyek megerősítettek minket, a pékséget és a pékségben dolgozó kis közösséget abban, hogy jó úton járunk, és hogy ez az út, ez a kis utazás csak most kezdődik, mert a pékségnek tovább kell mennie. [caption id="attachment_122671" align="aligncenter" width="2560"] Az 1995-től működő vállalkozást István édesapjától vette át Fotók: László F. Csaba[/caption] Mindenkinek megvan a saját kedvence Legújabb készítményük a 100%-os rozskenyér. István szerint ennek a terméknek Székelyföldön nincs meg a kellő kultúrája, hiszen a fogyasztók elvárása az, hogy ez egy laza szerkezetű, vékony héjú kenyér legyen, míg a rozskenyérnek pont az a jellegzetessége, hogy tömör a belseje, héja pedig vastagabbra sütött. – Ha a pékségen belül a kedvenc termékemről kellene beszéljek – bármennyire is mondanám, hogy mindegyik kedvencem –, akkor legelőször a legújabb, a 100%-os rozskenyér jut eszembe, most az a legnagyobb kedvencem. Azt gondolom, hogy ezt ízben, aromában nagyon jól eltaláltuk, és most ez az új sláger. Számomra legalábbis ez az új kedvenc, hiszen a családommal is ezt fogyasztjuk nap mint nap – tudtuk meg. A kedvencek kapcsán István azt is kifejtette, hogy nincs olyan kézműves péktermékük, ami elsőként fogy el a vásárokon: – Mindegyik kézműves terméknek megvan a saját vásárlója. Azt gondolom, hogy egyformán kelnek el a termékek, nem lehet azt mondani, hogy valamelyikből kimondottan sokat, míg a többiből kevesebbet vásárolnának, hanem egyformán talál gazdára a diós és mákos bejgli, a pozsonyi kifli, a mandulás Erzsébet-kalács, a tönkölyös-szilvalekváros croissant és a különböző kézműves pogácsáink, kenyereink. Igazából ezek már mind prémium termékek, és tényleg csak azok vásárolják meg, akik hisznek ezekben a termékekben és egészséges péksüteményt szeretnének vásárolni. A versenyek inspirálnak és szinten tartanak A kézműves finomságaik megálmodásában és megalkotásában nagy szerepet játszott a különféle versenyeken való részvétel és az ott tapasztaltak kamatoztatása. A vetélkedők segítettek felmérni a pékség vetélytársainak sorát, azok termékeit, illetve a legfontosabbat, azaz a konkurens cégek gondolkodásmódját. – A verseny abban is segít, hogy folyamatosan a legjobbnak kell lenni. Versenyre készülve nagyon sok olyan technikát és olyan meredek elképzelést valósítunk meg, amit talán egy verseny nélküli életben nem tudnánk. Ezeknek a későbbi termékfejlesztésekkor mindig hasznát vesszük. Egy versenyterméket elkészíteni igazán nagy munka, hát még egy jó versenyterméket, viszont ez hozzásegít a napi fejlődéshez, hiszen ezáltal a készítményt is jobban megismerjük, és kifinomultabb lesz a termék iránti elvárásunk is – fejti ki István. Hagyományos vagy innovatív Mint mondta, a kézműves pékáruk esetében nemcsak a hagyományokra való hagyatkozás a fontos, hiszen napirenden kell lenni a vásárlók folyton változó igényeivel és a kor szellemével is. – Számunkra a hagyományos termékeknél az a fontos, hogy hagyományos módszerrel készüljenek és a hagyományokat tisztelve maradjanak meg. A másik kategória az innovatív termékek: itt figyelünk arra, hogy mit diktál a piac, mit diktálnak az új trendek, és mik a vásárlói szokások. István arról is beszélt, hogy mi, illetve ki az, aki inspirálja a rendre újuló kézműves sütemények megalkotásánál. – Nagyon érdekes, hiszen széles a paletta. Van eset, amikor vásárokon, kiállításokon megtetszik egy forma, egy ízpárosítás, és az marad meg az ember lelkében. Ugyanakkor van olyan is, hogy képzéseken olyan szakemberektől tanulunk és kapunk információt, hogy azok tetszenek meg. Tehát, ha az ember nyitott szemmel jár, akkor mindenhol kap olyan információt és ötletet, amiből tovább tud lépni. Nem az a fontos, hogy egy terméket valahol meglátunk és azt lemásoljuk, de ötletet meríteni kell és lehet is. Ez még egy nyaralás alatt is megtörténik, és meg is történt szinte mindig. Erről szól az élet, így tanul az ember.

Beke Bőjte Anna