Székely falukép, porta, ház. Mit is jelentenek ezek a fogalmak pontosan? Mit jelentett régen, és miként értelmezzük manapság? Hogyan lehet napjainkban hagyománytisztelő modern házat építeni Székelyföldön, amely eleget tesz a 21. századi ember igényeinek? Sorozatunkban olyan hagyományos építményeket mutatunk be, amelyek követendő példaként szolgálhatnak bárki számára, aki megbecsüli a helyi, hagyományos népi építészet értékeit. Sokan úgy gondolnak a hagyományra, mintha fő jellemzője a változatlanság lenne. Köllő Miklós műépítész szerint azonban a hagyomány állandóan változó, így a vidéki építészet is folyamatosan alakult az évszázadok során. Úgy véli, az utóbbi háromszáz évben az egyetlen, a közelmúltig nagyjából változatlan dolog a táj, amelyben vagyunk, és emiatt Székelyföldön lehetetlen önmagában az épületekre figyelni, hiszen a minket körülvevő – és a háttérben mindig jelen levő – táj nagy esztétikai értéket nyújt. Az építész szerint szükségtelen tájidegen megoldásokat izomból erőltetve, költségesen építkezni, hiszen egyszerű, szabatos építészettel, minden mást a tájra bízva is lehet szépet alkotni. Alkalmazkodnunk kell a tájhoz Az építész elmondta, azért kell kitekinteni a tájba, illetve szétnézni a környezetünkben, mert ott látjuk meg azokat a referenciapontokat, amelyeket figyelembe kell venni építéskor. Példával is szemléltetve: ha egy közösségbe bekerül egy ember, aki nem alkalmazkodik annak a közösségnek a tagjaihoz, akkor csak feszültséget generál, és Köllő Miklós szerint ugyanez történhet egy lakóház építésekor is. – A faluképet nagyjából feléltük, és nehéz folyamat lesz, amíg ezt visszaalakítjuk. A településeinken sok ház üresen áll, az épített örökségünk a szemünk elől tűnik el – vélekedett az építész. Mint mondta, az új, építész nélküli építészet semmibe veszi a faluképet, ezáltal felbomlik az összefüggés a táj, a falukép és az épületek között, így Székelyföld elveszítheti az esélyét, hogy kultúrtájnak minősíthető legyen. Elmondása szerint ugyanis a műemlékvédelem egyre bővülő chartái, ajánlásai szerint nemcsak különálló épületek, történelmi településrészek, hanem maga a táj is védett lehet. Az építész szerint Székelyföld azért lehet(ne) kultúrtáj, mert lenyomataiban a táj megőrizte a székelység történelmét, és árulkodik az egykori gazdasági életről is. Tehát a kultúrtáj az épített környezet és a táji örökség, amelynek három típusa van: az első az ember által tudatosan megalkotott táj, például egy kastély és a kertje. A második a mezőgazdasági használat által alakított táj, amely lehet folyamatosan művelt táj, illetve tanútáj. Az utóbbi esetében már nem úgy használják a területet, ahogyan azt régen tették, de még mindig jól kivehetően látszik az eredeti használat nyoma: ilyenek a domboldalakon látható teraszok, amelyek mutatják, hogy régen szántóföld volt ott, ahol ma kaszáló van. A folyamatos táj még ma is olyan mezőgazdasági terület – képileg szinte land art –, mint régen. A harmadik az asszociatív táj, amely arra utal, hogy valamilyen kulturális tevékenység köthető össze az adott hellyel: ilyen például Csíksomlyó, hiszen a hely – ez esetben Csíksomlyó – akkor is az oda kötődő eseményekről beszél – ez esetben például a pünkösdi búcsúról –, amikor már nincsenek ott emberek. – Ezek közül mindegyik jelen van Székelyföldön, élő voltában. Csak éppen most alakul át – tette hozzá az építész. Elmondása szerint táji szempontból ennek a biodiverzitás az eredménye, ami élővé teszi mindezt. A települések szerkezetében azonban sokkal árnyaltabb a helyzet: van, ahol tudatosan irányítható ennek alakulása, de olyan is van, ahol már teljesen felbomlott az egységes településkép. A házak esetében pedig már az látható, hogy száz évvel ezelőtti épületek már alig vannak. – Nem tudjuk kronologikusan felmutatni a változást, mert bizonyos láncszemek elvesztek a valóságból. Rekonstruálni lehet, hiszen vannak archív felvételek, de nem olyan, mint az eredeti. Ráadásul ez szakmailag erősen vitatott kérdés, könnyű melléfogni – mondta. Meg kell látnunk a táj értékét A csíksomlyói példánál maradva az építész rámutatott, hogy a Gyergyó felől érkezők, amikor megpillantják Somlyó hegyét, illetve a kegytemplomot, akkor építkezési lerakatot, magasfeszültségű villanytelepet is látnak az előtérben. A Gyimesek felől érkezőket az egykori szeméttelep fogadja, és mindez megakadályozza, hogy a szemlélődő Csíksomlyót saját méltóságában lássa meg. – Szürke eminenciás a templom, fölötte a kápolnával. A megépült lakóparkban, illetve az új somlyói házakon azonban nagyon sok szín megjelent, és a tájból nézve ezek a színek elterelik a figyelmet arról, amit igazából Somlyó jelent, és ez tulajdonképpen a kegyhelynek és a hozzá tartozó kultúrtájnak a csonkolása, vizuális szennyezése – magyarázta. Hozzátette: ha azok a létesítmények, épületek, amelyek mára „belelógnak a képbe”, az út másik oldalára kerültek volna, akkor még közvetlenül, beépítetlenül érzékelhető lenne a táj. Köllő Miklós szerint olyan építészekre és tájépítészekre lenne szükség, akik tudják kezelni ezt a tájat, amiben vagyunk, ugyanakkor szükség lenne a táji kataszter létrehozására is, amíg még esélyünk van tovább éltetni a táji értékeket.

Péter Ágnes