Székely falukép, porta, ház. Mit is jelentenek ezek a fogalmak pontosan? Mit jelentett régen, és miként értelmezzük manapság? Hogyan lehet napjainkban hagyománytisztelő modern házat építeni Székelyföldön, amely eleget tesz a 21. századi ember igényeinek? Sorozatunkban olyan hagyományos építményeket mutatunk be, amelyek követendő példaként szolgálhatnak bárki számára, aki megbecsüli a helyi, hagyományos népi építészet értékeit. Ezúttal a Madéfalván élő Ványolós család lakóházát mutatjuk be, hiszen a hatfős család nem mindennapi életet él, egy nem mindennapi házban. Ványolós András és felesége, Orsolya zenetanárként és kórusvezetőként dolgoznak, emellett tagjai az Ars Pro Toto régizenei énekegyüttesnek. Úgy gondolták, hogy jobb visszatérni elődeink életmódjához, ezért olyan házat építettek, amelyhez az építőelemeket egy régi, lebontott házból és csűrből szerezték, és vidékre költöztek, mintegy tíz évvel ezelőtt. Csűrből és parasztházból lett lakás Házuk – amelynek építőelemeit Marosfőről hozták Madéfalvára – a falu szélén, a mezőben található. Mint Ványolós András elmondta, amikor a faluba költöztek, az ottaniak hamar befogadták őket, és segítettek is a családnak, amiben kellett. Macalik Arnold műépítész javaslatára választották Madéfalvát, és a polgármester ajánlotta nekik azt a területet, amelyen most a házuk áll. Hozzátette, a polgármester örült annak, hogy két zenetanár költözik a faluba, és meg is kérte őket, hogy vegyék kézbe a helyiek zeneoktatását. András elmondása szerint a házuk egy régi lakóház és egy csűr elemeiből épült, és mivel hatan vannak a családban, nagy házra van szükségük. A csűrös istállót kettévágták, és a csűr egyik részét építették hozzá a régi ház oldalához. A kétosztatú tornácos parasztházat így bővítették, hogy elég hely legyen mindannyiuk számára. Mint közölte, a lakásban nincs áram – a világítást évekig gyertyával oldották meg, most azonban napelemet használnak erre a célra –, és víz sincs bevezetve, az udvaron levő kútról hordanak be annyi vizet, amennyire szükségük van. Ványolós András szerint szükség volt a napelemre, hiszen biztonságosabb így, mint nyílt lánggal világítani. Idővel azt is megoldották, hogy az elhasznált vizet kivezessék a lakásból, víztisztító rendszert építettek ki a fürdő- és mosogatóvíznek. Komposztvécéjük van a kertben, így oldották meg, hogy minél természetbarátabb otthonuk legyen. – Úgy gondolom, hogy az az örökség, amit a szüleinktől és nagyszüleinktől kaptunk, a tudás és az a fajta életmód, ami szerint ők éltek, tud lenni számunkra a jövő. Az a fajta életmód, gondolkodásmód és anyaghasználat hosszú távon megtartó erő lehet számunkra. Szerintem vissza kell fordulnunk a technikai fejlődésből abba az irányba, ami megmutatja, hogy mit miért és mire használunk – vélekedett a családapa. Amikor elkezdték építeni a házat, olyan mesterembereket kértek fel dolgozni, akik értettek a hagyományos anyagokhoz és a régi építési technikákhoz, ugyanakkor volt, hogy a család kalákát hívott össze, hogy minél gyorsabban haladjanak az építéssel. András szerint ma már sokkal nehezebben lehet olyan mesterembert kapni, aki ért a hagyományos vidéki építészethez, mint tíz évvel ezelőtt. A ház berendezésekor céljuk volt megtartani azokat a bútorokat, amelyek eredetileg is a régi parasztházban voltak, de nem hagyhatták figyelmen kívül a bútorok funkcionalitását, így – hiába, hogy elődeink nem készítettek ilyent – van két emeletes ágy a lakásban. Le kellett mondaniuk a kényelemről Hozzátette, mindez azzal járt, hogy lemondtak a kényelmes életmódról. Mint mondta, amit ők választottak, arról szól, hogy amit elő tudnak állítani saját maguk, azt meg is teszik. Többféle háziállatot tartanak, és van veteményesük is az udvaron. Az állatokat folyamatosan rendezni kell, de amikor elutaznak, a szomszéd család segít be a munkába. Ványolós András úgy véli, nem tudna tökéletességre törekedni egy ilyen háztartás működtetésében, önmagát ilyen szempontból felületesnek tartja, és ha lassan is, de haladnak afelé, hogy mindent kialakítsanak a portán. Szerinte a gyermekeknek sem egyszerű így élni, hiszen a hideg reggeleken be kell gyújtani a kályhákba, a fát be kell hordani a házba, ugyanúgy a vizet is. – A gyerekek már megszokták ezt. Odafigyelést és erőt is kíván ez a munka, a mozgás így biztosított számukra. Sokszor nehézséget jelent ez, mert ha későn, este tizenegy órakor érünk is haza, még el kell végezni a teendőket, a kecskét meg kell fejni, és el kell látni az összes állatot. A mozgás és a természetes környezet viszont feltölt. Többet kapok én mindebből, mint amennyit tennem kell érte – mondta végül András.

Péter Ágnes