Ábrahám Lajos nyugalmazott testnevelő tanár, szakmai pályája kapcsán készítettem riportot róla, most azonban teljesen más cél vezérelt otthonukba. Mégpedig a kisállattsereg, mely már első látogatásomkor is feltűnt. Falun megszokott látvány az állatok jelenléte, azonban itt többről van szó, mindegyikük szemet kápráztató, és mint kiderült, némelyik közülük díjnyertes is. Ábrahám Lajoséknál nem a falun megszokott állatok járkálnak fel-alá a háztájékon. Röviddel érkezésem után megpillantottam néhány érdekes, peckesen járó kacsát. – Indiai futókacsák – mondta Lajos mosolyogva, látván fürkésző tekintetemet –, nagyon hasznos állatok, a csigákon kívül semmit nem rágnak meg az udvaron. Az unokám Sepsiszentgyörgyön sokat tart, nagyon hasznos állatfaj. Nekem itt az udvaron összesen 17-féle tollas állatom van, azon belül hatféle tyúk, liba, ruca, futókacsa, galambok. Nyulakból pedig székely, kosorrú és holicsi kéknyulak. Itthon még nincs értéke Lajos, vagy ahogyan ismerősei és egykori diákjai ismerik, Lajcsi bácsi gyermekkorától foglalkozik hobbiállattartással, bár akkor nem olyan szinten művelte, mint most. – A hobbi-kisállattartás rendkívül költséges elfoglaltság. Sajnos nagy problémánk nekünk, kisállattartóknak, hogy a székelység körében a kisállatnak nincs értéke, hogyha beteg, akkor a kés a megoldás. De nálunk, akik tenyésztjük és szeretjük, mégsem működik ilyen egyszerűen, ráadásul drága állatfajokról beszélünk. Meg kellene gyógyítani, még talán a macskák és kutyák is jobb helyzetben vannak ilyen értelemben, mint ezek az úgynevezett kis haszonállatkák – hívta fel a figyelmem egy komoly problémára Ábrahám Lajos. – Aczél Lajost kell megemlítenem, a megyei Hobby Kisállattartók Egyesületének alapítóját és elnökét, aki nálam is többet tudna mondani ezekről a dolgokról, vagy Rákossy Zsigmondot, a székely nyúl tenyésztőjét. Fontos, hogy tudjanak az emberek ezekről az állatfajokról is, bár az előbb említett nyúlfajta, mondjuk, a belga nyúllal szemben például nemzetközi szinten nincs elfogadva. Mint azt Ábrahám Lajos elmondta, Magyarország elismerte ugyan a székely nyúlfajtát, és Dániában kiállításon is volt, ott azonban nem fogadták el, mert három országból kellett volna negyven-negyven példányt kiállítani belőlük, azonban ezek csak Erdélyből és Magyarországról származtak. Megtudtuk, nehéz hosszú útra vinni a nyulakat, nem bírják az úttal járó stresszt. [caption id="attachment_124450" align="aligncenter" width="2560"] A sokféle tollas kisállat mellett székely, kosorrú és holicsi kéknyulak is lakói az udvarnak
Fotók: Vlaicu Lajos[/caption] Nem egyszerű feladat – Bármilyen állatról legyen szó, a beltenyészet nem megengedett, ki kell küszöbölni ezt, még hogyha tyúkokról is van szó, külföldről vagy más környékről kell fedeztetni. Hogyha szaporításról van szó, és éppen ötfajta tyúkom van, akkor azoknak öt ketrec kell, mindegyikben külön-külön kakassal. Nagyvárad mellől vettem tojást, és a negyvenből kikelt négy, nem mindig kifizetendő a dolog. Azonban szeretem, hogyha az udvaron szép állatok vannak, bár hozzáteszem, ugyanabból a fajból húszból egy, ha szép, és az már jó arány. Lajos a kisunokája miatt kezdett komolyabban foglalkozni az állattartással, ugyanis unokája nagyon szerette azokat, sőt mint mondta, még most is szereti és ért is hozzá. – Annak idején beírattam a kisállattenyésztők egyesületébe Sepsiszentgyörgyön, első osztályos volt. Gondoltam magamban, hogyha az unokám be van iratkozva, akkor én is beiratkozom Csíkban. Elkezdett sírni, hogy ellenségek leszünk, én miért iratkoztam be? – emlékezett vissza Lajcsi bácsi. – Az unokám az első kiállításain összesen öt érmet nyert, hiába versenyzett az én állataimmal, mert mindig sorsot húztunk, hogy ki melyik állattal megy a soron következő kiállításra. A kiállításokon nagyon sok mindent figyelembe vesznek – ápoltság, testsúly, szőrzet stb. –, a jószágnak ezeknek mind meg kell felelnie, különben nem kap maximális pontot. Lajos sajnálatosnak tartja, hogy vannak olyan falusi gyermekek, akik az állatokhoz hozzá sem érnek, bár elmondása szerint ez csak addig tart, amíg el nem látogatnak hozzá állatsimogatásra. – Darabszámra közel 400 állatom van, és még néhány Sepsiszentgyörgyön az unokámnál. Van, amivel eltöltsem az időt, etetem őket. Sajnos tenyészet és kiállítás szempontjából a jelenlegi helyzet rossz, mert nem mehetünk sehová, ez fenyegeti a tenyészetet is, de talán az a legrosszabb, hogy a környéken sehová nem akarnak beengedni a kisállatokkal, hogy kiállítást tudjunk szervezni – zárta beszélgetésünket Ábrahám Lajos.

Vlaicu Lajos