A hiedelemvilág és a valóság gyakran összemosódik az irodalomban. Egy helyszínhez például többféle történet kapcsolódhat, lehet az fiktív és történelmi tényekkel alátámasztott is (habár lehet, hogy van, aki szerint a történelmi tény is fikció). Ilyen helyszín a Hosszúaszó-patak völgye, ahol egy történelmi kisregény cselekménye is játszódik, és a székely hiedelemvilág szerint is különleges ez a völgy. Fitódtól nem messze, mintegy öt kilométerre található a ma már elnéptelenedett Hosszúaszó település. Csíkmindszentről is át lehet menni, habár ezen az úton egy kisebb dombot kell megmásznia a kirándulónak, viszont az emelkedőért cserébe ez az út rövidebb. Történelmi emlékhely Maradjunk a fitódi útnál, amely a Hosszúaszó pataka mentén halad, a néhol szűk, de egyébként tágas völgyben. Ahogy kiérünk Fitódból, jobb oldalon látható a Bükk-oldal, balról a Leányok nyíre. Látszik még a Csere-oldal, a Sáros völgy, Mátyások völgye, Vargák pusztája, és ha a kiránduló azt akarja, hogy tudja is, hogy pontosan melyik domboldalról és völgyről van szó, jobban teszi, ha idegenvezetőként magával visz egy fitódi öreget. Itt, az út mentén van a Xantus-kápolna – ezt már nem lehet eltéveszteni –, amely nemcsak az alcsíki királybíró, Xantus Keresztesnek sírja, hanem emlékhelye is az utolsó, 1694-es csíki tatárbetörésnek. Nagy Borbála A Xantus-völgyi ütközet című kisregényében idézi fel az utolsó csíki tatárjárás eseményeit, és azt is leírja, hogy hol állt egykor a királybíró kastélya: a kápolnával szemben levő dombon, a Libidári-dombon. Ma már a nyoma sem látszik ennek a kastélynak, de a kápolna jó állapotban van, bármikor megtekinthető, habár ritkán van nyitva. E ritka alkalmak közé tartozik minden év második vasárnapja, hiszen ekkor tartanak búcsút a kápolnánál. Az utóbbi években egyre többen mennek el a búcsúra, a szentmise után a legtöbben a völgyben töltik a délutánt, hiszen szép piknikhelyről van szó. Szépasszonyok a Libidári-dombon Hosszúaszó pataka mentén, az elnéptelenedett falu és Fitód közötti rész nem csak a csata miatt érdekes helyszín, hanem azért is, mert helyi történelmi regék szerint a Libidári-dombon volt a szépasszonyok otthona. Kozma Mária könyvében (Régiségek Csíkországból. Történelmi regék, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2011) meseszerűen mutatja be a völgyet a Szépasszony vászna című szövegben, s arról is ír, hogy a Libidári-domb volt a szépasszonyok otthona. „Mindenfelé elkóboroltak, de a Hosszúaszó-völgy mellett magasodó Libidári-dombon volt az igazi otthonuk. A régi magyar nyelvben az aszó patakot jelent, s a hosszú aszó nyilván azt, hogy egy hosszan kanyargó patak folyik ott” – olvasható a szövegben. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a szépasszony a magyar népi hitvilág ambivalens, hol jó, hol rosszindulatú természetfeletti lénye, akinek boszorkány- és tündérszerű tulajdonságai vannak. Veszélyes a szép­asszonyokkal találkozni, mert áldozatukat halálra táncoltatják. A szócikk szerint a székelyeknél rontó hatalmú lények ezek, és ahogyan Kozma Mária is írja: „Szépnek szépek voltak, de az emberekhez, kik erdőiket háborgatták, gonoszak.” Azt, hogy hol ér véget a valóság, és hol kezdődik a fikció, az Olvasó dönti el. Mi a helyszínre figyelünk inkább, amelyhez nem csak történelmi esemény kapcsolódik, hanem hiedelemvilágunk egy része is. A Hosszúaszó-patak völgyét bármikor érdemes meglátogatni, télen-nyáron szép látvány, és ha a kiránduló jól figyel, erdei állatokat láthat a dombokon – ha pedig jó fantáziája van, akkor a Libidári-dombon táncoló szépasszonyokat is megpillanthatja.

Péter Ágnes