Milyen múzeumok találhatók vidékünkön, kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk? A tájházakról szóló sorozatunkban választ adunk ezekre a kérdésekre. Hogyha vizekről, vagy éppen ezekhez kapcsolódó témákról esett szó, Jánosi Csaba geológus, a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) elnöke mindig készséggel és legjobb tudása szerint adott útbaigazítást. A Tusnádfalu központjában, a borvízforrás szomszédságában található Borvízmúzeum rendeltetéséről, ásványvizeinket illetően történelmi jelentőséggel bíró szerepéről folytattunk beszélgetést a geológussal. A tusnádi Borvímúzeum egy olyan jelenleg is működő múzeum, amelyet akár a község látogatása alkalmával, vagy borvíztöltéssel egybekötve is felkereshetünk. Működtetését a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) vállalta magára, a tájház, illetve az ott látható kiállítás tervezése és kivitelezése pedig az egyesület, valamint az Ars Topia Alapítvány közös munkájának az eredménye, melybe – főleg a kiállított anyagokban – a Csíki Székely Múzeum is besegített. Létrehozásában továbbá magyarországi és erdélyi iparművészek, diákok, valamint a helybéli lakosok, mesteremberek is közreműködtek. Különleges formatervezés A 2000-es évek beköszöntével megkezdték a jurtára emlékeztető épület tervezését, később pedig az építését is. A forma nem a véletlen műve: – Hérodotosz leírása alapján a szkíta sámánok összedugják a sámánbotot, leterítik nemezzel, beülnek alá, forró kövekre tört kendermagot, illetve vizet locsolnak és transzba esnek, innen származtatható a gőzfürdőzés, a fürdőzés elődje. Tehát a történelmi hűséghez ragaszkodva döntöttünk a kör alakú jurtaépület mellett – mondta el Jánosi Csaba. Kevés pénzből, több lépésben, a csíkszeredai székhelyű Polgár-Társ Alapítvány támogatásával sikerült előbb megépíteni, majd a berendezésre is előteremteni az anyagiakat, ebben segített az Ars Topia Alapítvány is. A múzeumot két év alatt építették meg és 2005-ben, a Föld napján adták át. A kiállítási anyagokban a Csíki Székely Múzeum nagyon sokat segített: plakátokat adományozott, a kászonjakabfalvi Salutaris-borvíz címkéit is ők készíttették, üvegekkel, valamint néhány, a palackozóban használatos eszközzel is hozzájárult a tusnádi múzeum berendezéséhez. Ez az ország az első borvízmúzeuma, később, a rá következő évben nyílt Szejkefürdőn a második, melyet a sorban a borszéki követett. A Tusnádon található tájház nem rendelkezik állandó nyitvatartási programmal, nincs akkora látogatottsága, azonban bárki, aki szeretne betekinteni, az ajtóra kifüggesztett telefonszám segítségével rövid időn belül megteheti. [caption id="attachment_128187" align="aligncenter" width="2560"] Plakátok, üvegek, palackozóban használt eszközök FOTÓK: VLAICU LAJOS[/caption] A vízben rejlő történelem – Az épület egy nyolc méter átmérőjű helyiségből áll. Az ablakok magasan helyezkednek el, hogy a beszűrődő fények ne zavarják a kiállítást, vagyis hogy a fény ne tükröződjön a kiállított anyagon – tette hozzá Jánosi Csaba, majd folytatta. – Kezdetben csak magyar nyelvű feliratok tájékoztatták a látogatókat a kiállítottakkal kapcsolatban, azonban mivel emiatt számos kritika érte a tájházat, mára ezek mellett román és angol felirat is olvasható. Az ajtón belépve egy köszöntő, valamint a múzeum vázlatos leírása található, ezt egy úgynevezett „Székelyek földje” poszterbemutató követi, melyen Székelyföld geológiájának ismertetőjét tekithetik meg a betérők. Főleg a borvizekben előforduló, és az általuk lerakódott ásványi anyagokat és kőzeteket fedezhetjük fel rajta, többek között a limonitot, a jellegzetes borvízsárga kőzetet is – hozta fel példaként a geológus. A helyiségben továbbhaladva Kristó András emlékkiállítása látható, hisz ő rengeteget foglalkozott a borvizek kutatásával. Az érdeklődők előtt megelevenedik a székelyföldi fürdőélet reklám- és tárgyi anyaga is, majd egy, főleg a Bányai János munkásságára támaszkodó kutatástörténettel foglalkozó tárlat következik. A jurta alakú tájházban egy palackozástörténettel foglalkozó, üvegekből, régi címkékből, mosógépekből álló részleget is megtalálunk, ugyancsak itt nézhetjük meg a borvíz szállítására, palackozására használt eszközöket, a „falégelytől” a „csobánig,” minkettő egyfajta dézsaként szolgált. A kiállításon látható még néhány korsó, porcelándugókkal ellátott régi üvegpalackok, eredeti címkés pillepalackok és számos magyarul, németül, szerbül és románul feliratozott múlt századbeli reklámanyag is.

Vlaicu Lajos