Néhány nappal ezelőtt sűrű ködös, borongós időben udvarhelyszéki riportútra indultunk a fotós kollégámmal. Miután elhagytuk a városból kivezető nagyobb kanyarokat, csodálatos napsütésben volt részünk. A Hargitán átvezető út mentén érdekes volt megtapasztalni, hogy szinte mind a négy évszak egyszerre volt jelen. Az árnyékos oldalon némi hó elegyedett a már lehullott és megbarnult falevelek közé, miközben a verőfényes oldalon még juhok legelésztek. Riportunk első helyszínén nem győztük hangsúlyozni, hogy mennyire jólesik a plusz öt-hat fokkal melegebb idő, és szinte már magyarázkodtunk amiatt, hogy rétegesen vagyunk felöltözve. Aztán újabb kilométerek után egy másik helyszínre érkeztünk, ahol még szebb volt az idő. S nemcsak ottjártunkkor, hanem az elmúlt hónapban is, olyannyira, hogy még a fű sem fagyott le. (Tudom-tudom, a szomszéd fűje mindig zöldebb.) Vendéglátónk meg is jegyezte, hogy vannak, akik úgy tréfálkoznak, hogy a novemberi sarjúrendek nehezebben száradnak. Gondoltam, vannak búik, miközben mi Csíkban azt sem tudjuk, hogy a köd miatt merre menjünk fel, illetve le az úton. Riportunk végén ugyancsak a ködös Csíkszeredába tértünk vissza. Jólesett a napfényben töltekezni, így kitűnő volt a hangulatunk is, már-már majdnem kacagott a szívünk, ahogyan a kollégákkal mondanánk. Aztán néhány nap elteltével egy kedves baráttal beszélgettem, aki éppen akkoriban tért haza a „nyaralásból”. Tetszett a következő kijelentése: „Időnként el kell menni innen, mert hanem azt hisszük, hogy itt van egy nagy valóság, amibe belesavanyodunk, de távolról egészen másként és sokszor tisztábban látszanak a dolgok.” Mindezekről az ugrott be, hogy van némi igaza, mert ahogyan a csíki ködben sokszor nem látunk tisztán, úgy a bajaink közepette is behomályosodhat a látásunk. Úgy gondolom, szabad, sőt kell is harapni néhányat a szomszéd legelőjén, azaz ki kell mozdulni, fel kell fedezni más országokat, más kultúrákat, mulattató és szép élményeket kell szerezni. Engedjük ki a gőzt! És nemcsak a becsavarodás előtt néhány lépéssel, hanem rendszeresen, hiszen ahogyan a testünknek is szüksége van alkalmanként a felfrissülésre, úgy a lelkünknek, szellemünknek is jót tesz a kikapcsolódás. Fontos, hogy miután a távolban kifújtuk magunkat, hazatérjünk, hiszen a szomszéd füvét sem lehet sokáig legelni. Az is lényeges, hogy hazatértünk után felfrissült erővel és becsülettel dolgozzunk. De lehet, hogy nem is kell elutazni a világ végére bármilyen lazító programért. Úgy gondolom, ha nyitott szemmel járunk szűkebb és tágabb térségünkben, már úgy is akad egy-egy látványosság, szórakoztató lehetőség. Szinte mindegy, hogy mi és hol segít hozzá az új lendülethez, csak lendítsen. Nem szabad betokosodnunk! Itt jut eszembe az Élet himnusza, amelyet bizonyára sokszor hallottunk, olvastunk, de nem árt elismételni és tettekre váltani: Az Élet egyetlen esély – vedd komolyan, Az Élet szépség – csodáld meg, Az Élet boldogság – ízleld meg, Az Élet álom – tedd valósággá, Az Élet kihívás – fogadd el, Az Élet kötelesség – teljesítsd, Az Élet játék – játszd, Az Élet érték – vigyázz rá, Az Élet vagyon – használd fel, Az Élet szeretet – add át magad, Az Élet titok – fejtsd meg, Az Élet ígéret – teljesítsd, Az Élet szomorúság – győzd le, Az Élet dal – énekeld, Az Élet küzdelem – harcold meg, Az Élet kaland – vállald, Az Élet jutalom – érdemeld ki, Az Élet élet – éljed!

Biró István