Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. A kászonújfalvi Szent Miklós tájház anyagát a 80-as években kezdték gyűjteni. Az egyházi épületben – amely egykor kántori laknak épült – működött óvoda, majd a 80-as évek elején azokat a tányérokat és evőeszközöket raktározták benne, amelyeket kölcsönkérhettek a közösségi összejövetelekre a település lakói. 1983-ban Fábián Dénes, Kászonújfalu akkori plébánosa új rendeltetést szeretett volna az épületnek, ezért a pedagógusok és a diákok segítségével elkezdték a falu tárgyi kultúrájának gyűjtését – tudtuk meg András Ignác helytörténésztől, Kászon község iskolaigazgatójától. – A 90-es évek közepén megnyílt ez a tájház, vagyis a jelenlegi formáját akkor öltötte fel. Négy helyiségbe van kiállítva Kászon tárgyi kultúrája. Külön érdeme Fábián pap bácsinak, hogy itt a tájház szomszédságában létrejött egy emlékpark, ahol az első és második világháborúban elesett hősök nevei fel vannak tüntetve, és ezért is vannak kiállítva itt a tájház egyik termében a világháborúkhoz kötődő dolgok, többek között vitézi képek és egy-egy levél a frontról, így létesült ez a tájház – mondta el András Ignác. A tájház egyik kiállítótermében petróleumlámpák, mozsarak, túrósdézsák, stelázsik (állványszerű egyszerű polcok – szerk. megj.) és sulykok, a tisztaszobában többek között vetett ágy, írott falvédők, régi bútorok, kakukkos órák és ma is népszerű kászoni viseletek, illetve 1876-ból származó szövőszék is emlékezteti a látogatókat elődeink hétköznapi életére. [caption id="attachment_134039" align="alignnone" width="2560"] Konyhai eszközök. A tárgyak gyűjtését a 80-as évek elején kezdték
Fotók: László F. Csaba[/caption] – A ház ipara mindig is híres volt, mert a téli időszakban az asszonyok elő kellett állítsák az egész családnak azt a ruhát, amit egy éven át viseltek, és fennmaradt az, hogy a férfiak csak aratáskor fogták be az addigi ünnepi székely harisnyát, és karácsonyig el kellett készüljön az új ünnepi harisnya – részletezte a helytörténész. A tájházban fellelhető a régmúlt idők egyik igencsak népszerű hangszere is, egy régi citera. András Ignáctól azt is megtudtuk, napjainkban Kászonújfaluban – akárcsak más székelyföldi településen – a citera inkább tárgyi emlék, mint hangszer. – Fábián pap bácsi idején itt kántorkodott Nagy Lajos bácsi, aki nagyon jó zenészember volt, és ő hozta létre az újfalvi híres népi zenekart, amelyben főként vonós hangszerrel játszottak, de volt egy cimbalmos is közöttük. ’79-től ’84-ig itt tanítottam ebben az iskolában, és a kultúrotthon akkori takarítója kitűnően citerázott. Akkoriban divat volt, hogy minden ünnepre kulturális műsort készítettünk, és a próbák után a takarító citerazenéjére jókat mulattunk. Sós Laji bácsi volt az utolsó citerás, akit én ismertem – emlékezett vissza az iskolaigazgató. Megjegyezte: a Szent Miklós tájház anyaga szerényen, de folyamatosan bővül, hiszen ha a gyerekek a múltból származó érdekes és értékes tárgyat találnak, akkor azt a tájház működtetői szívesen kiállítják.

Biró István