Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. A Szent Lénárd-plébániatemplom felé haladva, a Bánya utcában székely tornácos házat láthatunk, ahol néprajzi gyűjtemény és Cseres Tibor-emlékszoba repít vissza a múltba, hogy annak értékeit szemügyre vehessük. A valamikori jegyző, Laczkó Sándor házát 2002-ben vásárolta meg az Avully-Remete Alapítvány és a helyi önkormányzat, hogy a sok éve őrizgetett néprajzi gyűjtemény méltó helyre kerüljön. A tájház gondnoka, Laczkó-Szentmiklósi Endre történész, 1978-ban diákjai segítségével kezdte el gyűjteni a régi tárgyakat a településen, amelyeket a művelődési ház egyik szobájában helyeztek el, időszakos kiállításokon mutatva meg a gyűjteményt az érdeklődőknek. – A ház tatarozását követően mindhárom szobát berendeztük: a belépőt egy székely szoba fogadja, amelynek legrégebbi tárgya egy 1836-ból való sarok- almárium, ilyenben tartották elődeink a kenőcsöket, gyógyszereket, hivatalos papírokat, imakönyvet – vezet be a tájház ajtaján a gondnok, Laczkó-Szentmiklósi Endre. A szoba berendezését képező faragott, festett bútorok is az 1800-as éveket és az 1900-as évek elejét idézik: a két tulipános láda 1859-ből és 1889-ből való, az almárium feliratán 1870 áll. Az ágy, a székek, az asztal, a fogas és a tálaló mind régi történeteket őriznek. – A fogast a sarokalmárium felé tették vagy annak közelébe: ez a darab 1907-ből származik, ide tette a gazda a kalapját, kabátját. Az udvarlási napok, a „vizit” szerdán és szombaton voltak, ezeken a napokon jöhetett a legény a lányhoz. Amikor hellyel kínálták, a kalapját az asztalra vagy a térdére tette, s ahogy egyre többször jött, esély volt arra, hogy a gazda elvegye a kalapját és felakassza az ő dolgai mellé a fogasra: ez azt jelentette, hogy szívesen látják a családban – meséli a ház gondnoka, aki a gyűjtemény állagmegőrzésével is foglalkozik. [caption id="attachment_134141" align="alignnone" width="2560"] Gyergyóremetei szobabelső hajdanán
Fotók: Boncina-Székely Szidónia[/caption] A ház második szobájában használati tárgyak, régi fényképek és viseletek vannak elhelyezve. A fotókat nézegetve az erdőkitermelést, a tutajozást mint a közösség főbb megélhetési forrásainak dokumentálását láthatjuk. A gyergyóremetei lányok, asszonyok viseletét is megcsodálhatjuk: a szoknyák csíkozásában a barna szín meghatározó volt, a módosságot jelentette Gyergyóremetén. A székely harisnya pedig viselője rangjáról árulkodott: a kiállított, közel 120 éves darab tulajdonosa a zsinórozás és a combrészen lévő dísz alapján lófő székely volt. A harmadik szoba a gyergyóremetei születésű Kossuth- és József Attila-díjas, 1915-ben született Cseres Tibor író emlékét idézi: könyvei, személyes tárgyai, a róla szóló újságcikkek mellett a község központjában domborműves plakett, valamint a tér elnevezése is méltó emlékezést jelent. 1995-ben alakult meg a Cseres Tibor Közművelődési Egyesület, az EMKE fiókszervezete, amely minden év áprilisában emléknapokat szervez. A tájház tagja a Kárpát-medencei Tájházak Szövetségének, ami a népszerűsítésen túl képzéseket, előadásokat, határokon túlról érkező látogatókat is jelent, illetveGyergyóremete bekapcsolását a turisztikai körforgásba.

Boncina-Székely Szidónia