Hiába biztosítottunk minden körülményt az álcázás során, ha a starterbe helyezve nem kapnak megfelelő gondozást, illetve ha a starter kaptárán belüli körülmények nem megfelelőek. Nem lesz jó a bölcsők fogadása, de lehet, hogy ezt az álcázás hibájának tulajdonítjuk. Ezért azt szeretnénk elérni, hogy a startercsaládban se száradjanak ki a bölcsők, egy pillanatig se maradjanak gondozás nélkül, és az anyás dajkacsaládba helyezés idejére minél több pempő kerüljön az álca alá. Ehhez pedig a következőkre van szükség:

• hely
• la szükségesnél több dajkaméh
• lfiasításra „kiéhezett” dajkaméhek
• lmegfelelő páratartalom a starter „fészkében”

Vegyük ezeket a pontokat külön-külön, és közben figyeljünk arra, hogy miként járulnak hozzá a fent említett három célunkhoz. Személyesen kizárólag nyílt startercsaládot használok, a továbbiakban ezt értem a starter szó alatt.

Hely
A startercsaládokat normál, tízkeretes fészekfiókban készítem el, mivel minden startercsalád két tenyészkeretet kap. Ez összesen hatvan bölcsőt jelent. Ezeknek a kitűnő gondozásához sok méhre van szükség, a sok méhnek pedig sok helyre. A startercsalád berendezése így történik (M – mézes / Mv – mézes virágporos / Tk – tenyészkeret / Ek – Etetőkeret):
M, Mv, Mv, Tk, Mv, Tk, Mv, M, Ek

Az etetőkeret egyben építtetőkeret is, amit előzőleg már kiépített egy másik család, így ez egy fél mézeslépnek számít. Ha nem így rendeznénk be a starter fészkét, hanem például így: Mv, Tk, Mv, Tk, Mv, Ek, akkor nem lenne elég hely a méhek számára. Ha mindenképpen bele szeretnénk gyömöszölni a szükséges méhmennyiséget, akkor az történne, hogy a legszélső keret külső oldalán fürtbe, akár 5-6 cm vastag méhrétegbe gyűlnének a méhek. Azok a létszámot növelnék, de dolgozni nem dolgoznának onnantól kezdve, hogy fürtbe tömörültek. Csak azok a méhek gondozzák a bölcsőket, amelyek a léputcákban szabadon mozognak, abból pedig ennél a starternél kevés van. Nem tudná kiválóan gondozni a bölcsőket, esetleg csak átlagosan.
Ha az első módszer alapján állítjuk össze a startert (M, Mv, Mv, Tk, Mv, Tk, Mv, M, Ek), akkor a szükséges hely rendelkezésre áll, most már jöhet a nép.

A szükségesnél több dajkaméh
Ahhoz, hogy kiválóan legyenek gondozva a bölcsők, dajkaméhekre van szükség, ezért csak fiasításos lépekről rázzunk méheket a starterbe. Akkor van elegendő méh a starterben, ha napközben, amikor a gyűjtők kint vannak, a legszélső keret külső oldalán a méhek elkezdenek fürtbe gyűlni. Ez azt mutatja, hogy a léputcákban már nincs hely. Ekkor leállhatunk a méhgyűjtéssel. A gyűjtés után egy-két órával, amikor a kijáró méhek egy része már hazarepült, ellenőrizzük le a legszélső keretet, hogy ugyanannyi méh van-e rajta. Ha időközben behúzódnak a léputcába, vagy esetleg a tájolt egyedek hazarepültek, akkor rázzunk még hozzá méheket.

Fiasításra kiéhezett dajkaméhek
Ha végeztünk a starter benépesítésével, akkor várjunk minimum három órát, hogy a méhek észleljék az anyátlanságukat. Ha a benépesítés után egyből betennénk az álcázott bölcsőket, az veszteséggel járna. Miért? Egyrészt mivel több családtól rázunk össze méheket, van egy kis feromonkavalkád, a rázással járó stressz miatt is van egy kis „fejetlenség” a starterben, ezért nem igazán törődnének a bölcsőkkel. Mire a méhek megnyugszanak, felismerik, hogy nincs anya, illetve fiasítás sincs a lépekben, addigra a bölcsőkben levő álcák nagy része a gondozás hiánya miatt károsodni fog. Ez kihat a bölcső fogadására, mivel az elpusztult vagy pusztulófélben lévő álcákat a méhek ki fogják dobni, de az anyák minőségére is hatással van. Mi akkor a legjobb eljárás?
Miután végeztünk a méhek gyűjtésével, várjunk minimum három órát, de a legjobb, ha eltelik legalább tizenkét óra. Itt viszont ki kell térni arra, hogy ha a méhek túl sokáig vannak fiasítás nélkül az anyátlanság alatt, akkor előfordulhat, hogy eltájolnak, szétszélednek. Mire odajutunk, hogy berakjuk a tenyészkereteket, jelentősen megcsappanhat a népesség (ez csak a nyílt starterre érvényes). Hogy a kecske is és a káposzta is megmaradjon, késő délután, estefelé szoktam összeállítani a startereket, és másnap reggel 8-9-kor álcázok. Ez alatt a 12-13 óra alatt a méhek felismerik, hogy nincs anya (ez már két-három óra elteltével megtörténik) és a fiasítás hiányában úgymond teljesen „kiéheznek” a fiasításra. Így amint berakjuk a frissen beálcázott tényészléceket, egyből rávetik magukat. Szemmel láthatóan beözönlenek a bölcsőhöz és mohón etetni kezdik.

Tenyészkeretek szoktatása 
A starter elkészültekor az üres tenyészkereteket az üres bölcsőkkel együtt beteszem a starterbe, a fenti fészekelrendezés szerinti helyükre. Ott másnap reggelig a méhek előkészítik az üres bölcsőket egy kis takarítással, de hozzá is szoknak, így másnap, amikor álcázás után visszatesszük, nem lesz számukra idegen. Ez is fokozza az álcák fogadásának mértékét. A tenyészkereteket csak közvetlenül az álcázás előtt veszem ki a starterből. 

Megfelelő páratartalom a starter „fészkében”
A bölcsők 24–36 órát lesznek a starterben, fiasítás hiányában a méhek teljes mértékben a bölcsőkre fognak összpontosítani. Ez idő alatt fontos a starter árnyékolása természetes vagy mesterséges módon (én ezt 60 × 60-as hőszigetelő anyaggal oldom meg, amit a kaptártetőre teszek, téglával rögzítem), illetve a megfelelő páratartalom. A páratartalmat úgy tudjuk biztosítani, hogy vízbe áztatott szivacsot teszünk a keretek alá. Ha a keretek alatt nincs elég hely a szivacsnak, akkor az utolsó keret után is lehet tenni (én is ide rakom). Innen a méhek vizet is hordhatnak, de a páratartalmat is magas szinten tartja. A megfelelő páratartalom biztosítása nemcsak az elfogadott bölcsők számban, hanem a pempő mennyiségében is látszani fog. Ezt a módszert egyébként számos elismert francia anyanevelő használja. Amióta kipróbáltam, én is ta­pasztaltam az előnyét. 
Ha a fent leírtakat elvégeztük, 24–36 óra múlva a te­nyészkereteket áttesszük a dajkacsaládokba.

Varró Levente
méhész, anyanevelő