Anyás dajkacsalád
Az anyanevelési fogások szempontjából kiemelkedő szerepük van a dajkacsaládoknak. Az alábbiakban kitérek arra, hogy milyen szempontok alapján válasszuk ki őket, mikor és hogyan készítsük elő, vagy hogy mire figyeljünk a tenyészkeretek beadásakor.
Az előző két részben igyekeztem részletesen leírni azokat a szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni az álcázásnál, a starter előkészítésénél és indításánál. Ha gondosan figyeltünk minden részletre, akkor az álcázás után huszonnégy órával a bölcsőkezdemények alján bőséges pempő található. Ekkor a bölcsőket további gondozásra anyás dajkacsaládba helyezzük át. Ha az időjárás nem megfelelő, akkor még tizenkét órát bent tarthatjuk őket a startercsaládban. Ennél tovább tartani őket kompromisszummal jár, mivel az intenzív dajkálásban, új dajkaméhek hiányában, a pempő mennyisége csökken.
Milyen szempontok alapján válasszuk ki a dajkacsaládokat?
A dajkacsalád kiválasztásnál is az első szempont a szelídség. Az anyák minőségében ez a tulajdonság nem játszik szerepet, a méhésznek viszont fontos szempont. Az anyanevelés egyik nehézsége az, hogy az egyes fázisokat napra pontosan kell elvégezni. Minden lépésnél van egy kis rugalmasság, de ez egy egyhetes esős időben nem segít. Így előfordul az, hogy csepergő esőben kell a tenyészkereteket a dajkacsaládba helyezni, illetve onnan kivenni, vagy olyan időben kell a dajkával dolgozni, amikor a méhek általános hangulata nem jó. Ilyenkor egy vadabb család kezelhetetlensége megnehezíti a dolgunkat. Ezért azokat a családokat, amelyek rossz időben nem hajlandók együttműködni, zárjuk ki a dajkák soraiból.
A szakirodalom szerint – amit tapasztaltam is – azok a méhcsaládok teljesítenek legjobban dajkaként, amelyek tavasszal a legjobban fejlődnek, leghamarabb jönnek fel, sok fiasítást gondoznak, mivel a bölcsők neveléséhez sok pempőre van szükség. Ha nem avatkoznánk be, az erősségüknél fogva ezek a méhcsaládok rajzanának ki leghamarabb. Ez azért fontos szempont, mert a starter-dajka-keltető technológia a rajzást utánozza le. A rajzás pillanatában rengeteg a fiatal, álcákat gondozó dajkaméh, ami a bölcsők gondozásánál fontos szempont. Ezért azokat a családokat válasszuk ki dajkának, amelyek erősítés nélkül az élvonalban vannak, rajzásra érettek. Természetesen mindig vannak kivételek. Előfordul, hogy egy dajka teljesítménye elmarad a többiekétől a gondozott bölcsők számában és a pempő mennyiségében. A szezon során folyamatosan jegyezzük a befedett bölcsők számát, illetve szúrópróba-szerűen törjünk le egy bölcsőt minden tenyészkeretről, nézzük meg, mennyi pempő van a bölcső alján. Ha nem megfelelően teljesít, akkor cseréljük le másik családra.
Mikor és hogyan készítsük elő?
A dajkacsaládnak serkentett állapotban kell lennie akkor, amikor megkapja az első sorozat anyabölcsőt. Ezért egy héttel előtte kezdjük el a serkentésüket napi 5-6 deci, 1:1 arányú cukorsziruppal, illetve ha nem megfelelő a virágporhordás, akkor fehérjés lepénnyel is. A dajkacsalád esetében a virágporkészlet akkor megfelelő, ha van legalább két táblás virágporos/méhkenyeres keret. Ezt a mennyiséget mindenképp kapják meg, akár más családoktól is. Ha ezt kiegészítjük fehérjés lepénnyel, a dajkaméhek bőségesen el lesznek látva a pempő termeléséhez és bölcsők gondozásához szükséges virágporral. Minőségi anyák neveléséhez a dajkacsalád rendelkezésére álló fehérje meghatározó. Ezért ne spóroljunk a fehérjés lepényeken, minden sorozatnál kapjanak fél kilót.
A dajkacsaládokat az álcázás napján készítem elő, ami javarészt fészekrendezésből áll. Én tízkeretes Dadant kaptárokkal dolgozom. Azért, hogy a méhcsaládok érezzék a zsúfoltságot, kizárólag a fészekfiókban vannak, nem kapnak pluszfiókot. A fészek a következőképpen van elrendezve:*
Mv F F f Tk f F F Mv Ke
*Mv – mézes-virágporos
F – Fedett fiasítás
f – nyílt fiasítás
Ke – keretetető
A fészekrendezés során, ha a méhcsalád nem rendelkezne táblás mézes-virágporos keretekkel, adjunk neki más családtól. Azért, hogy a dajkaméheket ne terheljük túl, illetve ne vonjuk el a bölcsők gondozásától, csak két keret nyílt fiasítása legyen, és ne kapjon építtetőkeretet (erre később még visszatérek). A nyílt fiasítás ne fedés előtt álljon, hanem fiatal álcákból, hogy ezt a fiasítást és az anyabölcsőket nagyjából egyszerre fedjék. A nyílt fiasítás jelenléte (fiasítás feromon) fokozza a méhek pempőtermelését, illetve azért, hogy a tenyészkerethez vonzzuk a dajkaméheket, a nyílt fiasítás a tenyészkeret két oldalára kerüljön. Ha kettőnél több nyílt fiasítása van a méhcsaládnak, akkor cseréljük ki őket fedettre más családoktól. Ezzel a dajkacsaládot előkészítettük, de mi legyen a tenyészkeret helyével? Ha üresen hagyjuk, másnapra jó eséllyel egy zugépítményt találunk a helyén, ezért inkább egy műlépes keretet tegyünk oda. A nyílt fiasítás mellett ez is a tenyészkeret helyére csalogatja a dajkaméheket.
A dajkacsaládnál is fontos a nyári, vastag takarás. A kaptár szigetelése nemcsak hideg időjárás esetén hasznos, hanem nagy melegben is. A méhek még a nyári hőségben sem tódulnak a kijáróra, nyugodtan végzik a dolgukat. Emellett az is fontos, hogy árnyékban legyenek. Megfelelő méretű kijárónál nem fogunk sokkal több szellőztető méhet látni a kijárónál, mint más napokon. Így a kaptár hűtése nem von el méheket a bölcső gondozásától.
Mire figyeljünk a tenyészkeretek beadásakor?
A tenyészkeretek beadása előtt ne füstöljük a dajkacsaládot, illetve nem szeretnénk mással sem felzaklatni őket. A beadás előtt 5-10 perccel vegyük ki a műlépes keretet, a rajta lévő méheket óvatosan rázzuk a keret helyére. A két nyílt fias keret között hagyjuk ki a tenyészkeret helyét. A startercsaládnál is füst nélkül dolgozzunk, a tenyészkerettel óvatosan bánjunk. Ne koppanjon, ne rázódjon, nehogy lecsússzanak vagy megmozduljanak az anyaálcák, mert ezeket a méhek később kiszórják. A tenyészkereteket a rajtuk ülő méhekkel együtt a dajkacsaládba tesszük, ne zavarjuk őket füsttel vagy kefével, hogy ne szakadjon meg a bölcsők gondozása. Ezzel együtt berakunk egy újabb fehérjés lepényt is. Innentől kezdve a bölcsők fedéséig ne zavarjuk a családot, csak a szirup betöltése miatt bontsunk kaptárt.
A bölcsőket anyaráccsal kell védeni, hogy az anya ne mehessen be a bölcsők közé. Ezzel kiküszöbölhetjük a bölcsők lerágását. Én nem zárom le anyaráccsal a kaptár egyik részét, hanem a tenyészkeretet mindkét oldalról anyaráccsal védem. Ezek az álcázás után, a starterbe helyezés előtt kerülnek rá, így a starterből dajkába történő mozgatás során ezzel nem kell foglalkozni, mivel már rajta van. Időt nyerünk vele, a méheket sem zavarjuk meg.
Mi a teendő folyamatos dajkáltatásnál?
A bölcsők fedése után a tenyészkereteket kivesszük, a bölcsőket keltetőcsaládba vagy keltetőszekrénybe tesszük. A dajkacsalád fészkét rendezzük a fent leírt módon, majd másnap kaphatja a következő sorozatot. Az anyás dajkacsaládot az egész szezon során használhatjuk, viszont minden sorozat után táblás fedett fiasítással kell erősíteni, hogy folyamatosan legyen bőven dajkaméhe. Ha szükséges, nyílt fiasítást is adjunk neki más családtól, ha nincs meg a két lép, vagy már idősebbek bennük az álcák. Figyeljünk a méz- és virágporkészletre is. Egyszóval minden sorozat után ugyanazt kell elvégezni, amit a dajkacsalád első előkészítésekor tettünk. A dajkacsaládot folyamatosan serkentett állapotban kell tartani, a bőség érzetét kell kelteni bennük, ezért a napi 5-6 deci szirupot minden este kapják meg, illetve sorozatonként fél kiló lepényt. Jó hordás esetében csökkentsük az adagot, vagy álljunk le az élelem pótlásával.
Ahogyan azt már fent is említettem, ez a típusú dajkáltatás a rajzásra készülődést utánozza. A méhcsaládban sok a fiatal méh, zsúfolt a fészek. Ha az első sorozat előtt nem kezdett bölcsőket építeni a lépekre, a második sorozat alatt már szinte biztos, hogy fog. Ezért minden sorozat után alaposan nézzük át a lépeket és romboljuk le a bölcsőket. Innentől kezdve az anya is egyre kevesebbet kezd petézni, a méhek gyengébben etetik, veszít a súlyából – vagyis pontosan az történik, ami a rajzásra készülő családdal. Ezért is fontos folyamatosan fedett fiasítással ellátni, hogy az anya petézésének visszaesése miatt ne gyengüljön meg a dajka.
A folyamatos lebölcsőzés ellenére is előfordulhat az, hogy a dajka megrajzik. Az is előfordul, hogy a bölcsők fedése körül ez már megtörténik. Heteken át zsúfolt fészekben vannak, egyre sürgősebbé válik a rajzás számukra. Ez a harmadik-negyedik sorozatnál jellemző. Azért, hogy ne kelljen fára mászni, az a legjobb, ha az anya szárnyát már az első sorozat előtt 1-2 milliméteresre vágjuk. Ez jelentősen leegyszerűsíti a rajzás megoldását. A méhek kirajzanak, a méhanya a földre pottyan, a méhek rövid idő után visszarepülnek a kaptárba. Ha a rajzás pillanatában nem is vagyunk ott, az anyát meg fogjuk találni a fűben, általában ökölnyi méh kíséretében. Ezt az anyát már ne tegyük vissza a dajkába. Többször előfordult, hogy másodjára is kirajzott. Adjunk neki új, idei anyát. Ezzel le is zártuk a rajzást arra az évre, mivel a méhek nem fognak több zugbölcsőt építeni a lépekre. Ezt a legjobb tervszerűen végezni. Előre neveljünk annyi anyát, amennyi dajkacsaláddal dolgozunk, a párzásuk után cseréljük le a dajkák anyját. Az anyarács továbbra is maradjon a tenyészkereten.
Milyen előnyei és hátrányai vannak az anyátlan dajkához képest?
Előnyök
Az anyás dajka legfontosabb előnye az anyák minőségében mutatkozik meg. Rendszerint nagyobb testűek, mint az anyátlan dajkából neveltek, a petézőszerveik is fejlettebbek. Ez a petézési teljesítményben fog megmutatkozni.
A méhcsalád számára ez a legtermészetesebb dajkálás, mivel a rajzást, a természetes szaporodásukat utánozza le. Az első bölcsők beadásakor a család rajzásra érett, rengeteg fiatal méhhel. Jelen van az anya, van nyílt fiasítása, ezért a dajkaméhek minőségi munkát végeznek.
Nem kell annyira erősíteni, mint az anyátlan dajkát, mivel az anya folyamatosan petézik, emellett az elfogadott bölcsők száma sem fogyatkozik meg sorozatról sorozatra, a pempő sem lesz kevesebb benne.
Hátrányok
Csak startercsaláddal és keltetőcsaláddal/szekrénnyel működik. Az anyás dajkacsaládnak beadott frissen álcázott bölcsőket a méhek csak későn kezdik gondozni, amire a legtöbbjük kiszárad vagy elpusztul a gondozás hiánya miatt. Ezenkívül a bölcsőket csak a fedésig tarthatjuk benne. Nem lehet benne keltetni, mert a méhcsalád megrajzik.
Anyarácsra van szükség a bölcsők lerágásának elkerülése érdekében.
Minden sorozat után le kell rombolni a lépre épített bölcsőket. Ez nagy figyelmet igénylő munka, mert ha egyet ottfelejtünk, a méhcsalád a dajkálás során fog megrajzani, ami miatt egy időre nem megfelelően lesznek gondozva a bölcsők, illetve a zuganyát is keresni kell, ha kikelt. A nagy zsúfoltságban néha ez elég nehézkes.
Egy-két sorozatra nem gazdaságos, mivel startercsaládra és keltetőre is szükség van.
Mivel védjük ki a bölcsők összeépítését?
Nagy hordáskor előfordul, hogy a méhek a bölcsőket megvastagítják, zugépítményeket kezdenek építeni rájuk, illetve össze is építik. Ez kellemetlen, mert utána ezt le kell faragni róluk, a bölcsők sérülhetnek. Ebben is segít az, ha a tenyészkeret anyaráccsal van védve. Később kezdődik a zugolás. Emellett műlépet vagy építtetőkeretet is beadhatunk, de vigyázzunk arra, hogy csak annyi építenivalót kapjanak, amennyivel elvesszük a kedvüket a zugolástól. Ha túl sok az építenivaló, dajkaméheket vonhatunk el a bölcsőktől. Ebben az esetben nyilván a serkentést is abbahagyjuk, ilyenkor a fias keretek amúgy is elmézesedhetnek. Ezeket az egyes sorozatok között (ne alatt) cseréljük táblás fedett fiasokra. Közben folyamatosan figyeljük a mérleget. Amint visszaesik a hordás, az építtetőkeretet vagy a műlépet vegyük ki.
Fontosnak tartom ennél a résznél megjegyezni azt, hogy a bölcsők zugolását ne próbáljuk megelőzni folyamatos építtetéssel, mert ezzel szükségtelenül vonnánk el a dajkaméheket az anyaneveléstől. Mindig figyeljük a mérleget, és az alapján döntsünk.
A dajkacsaládtól elvett anyabölcsőket keltetőszekrénybe, anyátlan dajkacsaládba tesszük.
Varró Levente méhész, anyanevelő