A méhek fehérjeellátottságának fontossága és pótlásának jelentősége
Bár nem mindenki pótolja a fehérjéket, és ennek szükségessége vidéktől és az adott környezet méhekkel való terheltségétől függően erősen változó, a családok fehérjékkel való ellátottságának és a pótlás szükségességének ellenőrzését nem hanyagolhatjuk el, ha azt akarjuk, hogy a méhészkedésünk sikeres legyen.
A méhek természetes fehérjeforrása a virágpor, a behordott virágpor fajtától függően 20–35% körüli fehérjetartalmú, de esetenként ennél nagyobb vagy kisebb értékekkel is rendelkezhetnek. Pontosan meghatározni nehéz, hogy egy család mennyi virágport igényel évente, de a család méretétől és a virágportól, a kinevelt fiasítás, illetve a kiépített keretek mennyiségétől függően 20–35 kg-ra tehető, de esetenként akár ettől eltérő is lehet.
Ez a szükséglet a legtöbb esetben a jó legelő biztosításával megoldódik, így a családok egész évben jó ellátottságnak örvendhetnek, és ezáltal a téli tartalékaikat is biztosíthatják saját maguk számára. Viszont a tavaszi pótlás ebben az esetben is kifizetődő lehet.
Ahol nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű virágpor, a szegényes növényzet vagy a nagy családszám miatt, és a családok téli tartalékainak képzésére vagy az egyedek szervezetének megfelelő felkészülésére a téli időszak előtt nem biztosított a megfelelő mennyiségű fehérje, ott ezt a méhésznek valószínűleg pótolnia kell.
Vidékünkön inkább a nagy sűrűség okoz virágporhiányt, de a szárazabb nyarakon általános hiány is keletkezhet, melynek nehézségei az áttelelő egyedek életképességét és a következő évi indulást is jelentősen érinthetik.
Jelentős szerepe van a fehérjeellátottságnak
A tavaszi fejlődés alatt a külső hőmérséklet, a családméret, a tartalék táplálék mennyisége és más tényezők mellett jelentős szerepet játszik a fejlődésben a család számára elérhető fehérjeforrás mennyisége és minősége. Kora tavasszal előfordul, hogy amíg nem találnak a természetben virágport, addig számukra értéktelen anyagokat hordanak be, így az asztalosok fűrészporcsomóit kerülgetik és csomózzák a lábukra, vagy sertések etetői körül okoznak meglepetéseket. A bánáti részen végzett kísérletek alapján a kirepülés utáni kora tavaszi fehérjepótlás mindig pozitív eredményeket hozott a családok fejlődésében és a család népességének megőrzésében, de ezt meg kell előznie egy megfelelő ellátottságú betelelés előtti időszaknak.
A nyár végén telelésre készülő méhek sok virágport fogyasztanak és fehérjetartalékokat képeznek testükben, aminek köszönhetően a várható élethosszuk megnövekedik, emiatt jobb telelésre számíthatunk. Ez a tartalék a fiasítás megindulásakor a pempőt készítő garatmirigy működését támogatja, ezért a fiasítás megindulásakor jobb táplálóképességre is számíthatunk. Ezt tudva érdemes már nyár végén fokozott figyelmet szánni a virágporellátásra vagy annak pótlására, mivel egy gyenge fehérjetartalékkal betelelt családot sokkal nehezebb tavasszal az elfogadható mederbe terelgetni. A tavaszi pótlással, mint egy jó tartalékkal rendelkezőt, jobb szintre hozni fehérjés serkentéssel.
A fehérjék forrásaként szolgáló virágpor hiánya vagy a szükséglethez képest relatív hiánya esetén különböző módszerek vagy a virágpor nyújtotta fehérjék pótlására alkalmas anyagok is megfelelnek, de az erre a célra gyártott késztermékek szintén használhatók. Egyszerű megoldásként használható a méhkenyérrel teli keretek elvétele azokban az időszakokban, amikor nagy mennyiségű virágpor áll rendelkezésre, így serkentve a méhek virágporgyűjtését és raktározását. Mivel a méhcsaládok a virágpor gyűjtéséhez és raktározásához nem úgy viszonyulnak, mint a nektár gyűjtéséhez, és nem képeznek akkora tartalékokat még akkor sem, ha azok rendelkezésre állnak a természetben, így ezeknek a méhkenyérrel tele kereteknek a visszaadásával tudjuk az esetleg kimerülő tartalékokat pótolni külső hiány esetén. Bár ez egyszerű folyamat, érdemes odafigyelni, hogy ezeket a kereteket ne tároljuk évekig. Mindemellett arra is figyelmet kell fordítani, hogy az így raktározott keretekben ne frissen behordott virágporral teli sejtek legyenek, hanem a tartósított méhkenyérrel tele sejtek, mivel a tartósítás folyamatán nem átesett formában a méhcsaládon kívüli tárolás során megromlik és használhatatlanná válik.
Egy sejtben megközelítőleg 140 mg virágpor raktározódik el, így 1 kg virágpor raktározására 7000 körüli sejt szükséges. Egy dm2 felületen, gyártótól függően, 800 körüli sejt található, és egy szabványkeret lépfelülete mindkét oldalt számolva közel 21 dm2. Ezt alapul véve viszonylag megbecsülhető a keretekben levő vagy tárolt virágpor. A tavaszi cukorszörppel való etetés hatására a méhek testének fehérjetartalma nő abban az esetben, ha van megfelelő méhkenyértartalék. Ha nincs, csökken a testük fehérjetartalma, ami az egyed korai elhullásához is vezethet, tehát a fehérjeszükséglet arányos a fogyasztott cukrokkal a tavaszi fejlődés időtartama alatt.
Egyik lehetséges megoldás az, ha nyár végén virágban gazdagabb területre költözünk.
Mivel pótoljuk a virágport?
A virágport pótolni a méhek táplálkozásában az elmúlt időkben sok mindennel próbálták, a helyettesítés kidolgozása több mint száz éve kezdődött el. Ez idő alatt sikeresen vagy részleges sikerrel, több anyag felhasználásával, ezeknek a kísérleteknek köszönhetően több házi megoldás és néhány kereskedelmi termék is született, melyek hatékonysága a gyengétől a közepes virágpor táplálkozási értékéig rangsorolható, de esetenként jobb fehérjeminőség is biztosítható, viszont azért még mindig a jó virágpor a legalkalmasabb erre a célra. Ezeknek az anyagoknak a legfontosabb értékmérője, hogy alkalmazásukkal képes-e a család sikeresen kinevelni egy teljes értékű következő generációt úgy, hogy a meglévő generáció élethossza ne csökkenjen jelentősen. Ezenkívül az adott anyag helyettesítő értékét befolyásolja az, hogy mennyire vonzó a fogyasztása, mennyire emészthető, vagy mennyire hasznosítható a benne található fehérje a méhek számára. A számunkra elérhető és a helyettesítés céljával vizsgált anyagok közül a sörélesztő, szójaliszt, tejpor, tojás, aminosavas vitaminkészítmények állnak rendelkezésre. Ezek mellett nagyon jó kereskedelmi termékek is megjelentek, amelyek alkalmasak a virágpor pótlására, és megoldják, hogy ne nekünk kelljen egy kétes eredményű kísérletezésbe fognunk. Persze sokáig ezek nélkül próbáltuk több vagy kevesebb sikerrel segíteni a méheink fejlődését.
Kereskedelmi forgalomban használt neveket nem szeretnék említeni, de aki figyelte ezeket a készítményeket, az ismeri őket, és ha hihetünk az amerikai kísérleteknek, amelyek eredményei esetenként a termékek árában is tükröződnek, akkor saját magunk is kiválaszthatjuk a számunkra optimális irányt, amennyiben szükségesnek tartjuk a pótlást és érdemesnek tartjuk a befektetést.
A nem kereskedelmi termékek használata során jobb eredmények születtek, akkor, amikor a különböző anyagokat együtt használták, nem külön-külön, vagyis a szójaliszt, sörélesztő és tejpor együtt jobb eredményt hozott, míg külön-külön 40–80%-os eredményt hoznak a keverékhez viszonyítva. Ezekben a keverékekben a méhek általi fogyasztás és az elért hatás fokozására használható a virágpor, viszont méhegészségügyi kockázatát és annak enyhítési lehetőségeit mindenki saját maga kell hogy mérlegelje, ha fehérjés lepény készítésére adja fejét.
Fehérjetartalom szempontjából a sörélesztő 40–45%-os, a tejpor 25–33%-os, szójaalapú termékek 37–90%-os fehérjetartalommal rendelkeznek. Ezek a fehérjék aminosav-összetétele anyagonként változó, így alakulhat ki általuk egy teljesebb pótlás, mint külön-külön. Emészthetőségük ugyanúgy nem teljes, mint a virágporé, így ennek a fehérjének egy részét kiürítik.
A helyettesítők alkalmazásának több módja elterjedt, alkalmazásuk az évszaktól vagy a pótlóanyag tulajdonságaitól függ. A száraz por állagú anyagok a tavaszi időszakban a szabadban is felkínálhatók. Ennek előnye, hogy könnyű megoldás, hátránya, hogy időjárásfüggő, vagy a méhcsaládok tartalékokat képezhetnek belőle, ami nem cél, illetve a nyár végi időszakban nem működik. A cukorlepényben való használat célzottabb lehet, mivel a kaptáron belüli alkalmazás miatt bármikor használható és vonzóvá tehető a méhek számára, ezért a legelterjedtebb. Egyes esetekben a cukorszörppel is bejuttathatók ezek az anyagok, de mivel nagy részük leülepedik, ha nem gyors a fogyasztás, ezért ez a módszer inkább az aminosavas vitaminkészítmények használatára alkalmasabb, főleg tavasszal, kisebb hiány vagy serkentés céljából.
Saját recept összeállítása
Ha mégis saját recept összeállításában gondolkodunk, akkor az összeállításnál érdemes figyelembe venni, hogy a sörélesztő adta a legjobb eredményt abban az esetben, amikor a különféle anyagokat külön-külön használták fel. Ezért egyes szerzők ajánlották a telelésre való felkészülésben is, ami valószínűleg a magas vitamintartalomnak is köszönhető. A tejszármazékok használata korlátoltabb, és egyedül nem is képes a sörélesztőhöz hasonló eredményekre, de keverékben megtalálja a helyét kisebb arányban. A szója is sikeresen használható, bár itt is sok kérdés merül fel az alapanyag feldolgozottsági szintjét tekintve, így az otthoni használat esetén több buktató merül fel, mint a sörélesztő esetén. A tojást csak más anyagokkal keverve használták, kis mennyiségben, hozzáadva a recepthez pedig látványosan javította az eredményt. Így egy sörélesztő, tejpor, szójaliszt keverékre jó hatással van egy kevés tojás. A készített lepény pH-ja is meghatározó a fogyasztás szempontjából, kísérletek szerint a fehérjepótló lepények, amelyek 4,7 pH, 5,5 pH vagy 6,6 pH kémhatásúak voltak, hatékonyabbnak bizonyultak, mint a 4,1 pH vagy 8 pH kémhatásúak. A savas kémhatás segít a nozéma megelőzésében is, de erre a célra gyógynövényekkel is kiegészíthetjük. A lepények bruttó fehérjetartalmát 5–15%-ra szokás beállítani. Vegyük azonban figyelembe, hogy az az idő és energia, amit egy jó recept összeállítására fordítunk, nem kevés, és az olcsóbb fehérjepótló kereskedelmi készítmények is jobbak lehetnek. Valószínűleg olcsóbban is jövünk ki, ha nem a mi állományunkon kísérletezünk.
Kiss Miklós méhészeti szakember,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete