A baromfifajaink öröklött keltethetőségének kihasználása sok tényező függvénye. Ezek két csoportra oszthatók: a keltetőtojások minőségét érintő, annak keletkezése közben ható faktorok, amelyek a keltetőtojás-termelő tyúkok tartásával, takarmányozásával és egészségi állapotával kapcsolatosak. Illetve a tenyésztőtojásokat a tojásrakást követően érő behatások, amelyek a keltetés előtti és alatti kezelésük módjától függnek. A szaporítási céllal termelt tenyész­tojás az élet csíráját hordozza magában. Ahhoz azonban, hogy ebből valóban életképes napos baromfi keljen ki, rendkívül gondos és szakszerű kezelés szükséges, már a kotló, illetve a keltetőgépbe rakást megelőzően a tojásrakás helyén, továbbá a raktározás alatt is. A keltethetőség fenntartásának legfontosabb feltételei közé sorolható a tyúktojások fokozatos lehűtése a sejtosztódás megállításáig, nedvességtartalmának megőrzése és a sziknek a tojás központjához közeli helyzetben tartása. Tojáskezelés a tyúkólban A tojás elsőként a tojófészekanyaggal érintkezik. Ha ez nem kielégítően rugalmas, akkor a tojások megrepedhetnek, összetörhetnek. A szennyezett és nedves fészekanyag a foltos és piszkos tojások számát gyarapítja. A jó fészekanyag tulajdonságai közé sorolható a jó nedvszívó képesség, amelynek anyaga és szerkezete tartós, ne lehessen könnyen kitúrni a fészekből, por- és penészmentes, az ütést jól tompítja, valamint télen jó hőszigetelő. A jó tojásminőség megőrzése céljából alapvető fontosságú a megfelelő fészekhely. 4-5 tojótyúkra egy tojófészek, fontos a tojófészkek tisztán tartása, az anyaguk gondos kezelése. Ez utóbbit (tojófészek) hetente kétszer tanácsos frissíteni, újraalmozni. A tyúkól, a tyúkudvar higiéniai állapota meghatározza a fészkek tisztaságát is. A tyúkól padozatára, tyúkudvarba, más helyekre tojt tojások keltetésre alkalmatlanok. Az ilyen helyekre való tojás néhány intézkedéssel megelőzhető. A tojófészkeket idejében, a tojástermelés megkezdése előtt legalább egy héttel fel kell állítani. A fészekbe helyezett alomanyagot tartsuk tisztán a tojástermelés megkezdése előtt is, mert a tyúkok a piszkos, poros vagy trágyás tojófészkeket elkerülik. Használjunk megfelelő fészekalmot, ha ugyanis azt a fészekből könnyű kitúrni, és a padozat csupasz, a tyúkok nem szívesen használják az ilyen fészkeket. Gondoskodjunk arról, hogy a fészekanyag száraz maradjon és a tojók közérzete megfelelő legyen, a tojástermelés elején naponta több alkalommal gyűjtsük össze a nem tojófészkekbe rakott tojásokat, hogy látványuk ne alakítsa ki a többi tojóban ezt a rossz szokást. Néhány tojást hagyjunk a tojófészekben, de csak a kezdeti időszakban, amíg 3-4 tojás lerakása után ragaszkodásuk ki nem alakul. A megfelelő számú tojófészek és a kotló egyedek rendszeres eltávolítása biztosítja, hogy a fészkelőhelyet kereső tojó a tojófészket elfoglalók miatt ne az udvarba, padozatra tojjon. A keltetőtojásokat naponta legalább négyszer össze kell szedni. Nagyon meleg vagy hideg időben azonban szükség lehet a gyakoribb, napi öt-hatszori gyűjtésre is. Minél többször szedjük össze a tojásokat, annál kevésbé szennyeződnek, kisebb a törésük és a fertőzöttségük veszélye. A tyúktojások hőmérsékletének csökkentése a tojásrakást követően azonban ne legyen túlságosan gyors, mert így idő előtt megáll a tojásban a sejtosztódás, ami hátrányos a keltethetőségre. Ezért az összegyűjtött tojásokat ne tegyük hideg, huzatos helyre, és hideg időben gondoskodjunk arról, hogy azok a tojás után hat-hét órán belül még ne hűljenek 20-21 Celsius-fok alá. A lehűlés visszafogása egyben a tojás beltartalmának összehúzódását is lassítja, így időt ad a tojáshéjra tapadt mikroorganizmusok megsemmisítésére, mielőtt azok a kialakuló szívóhatás segítségével a tojásba jutnának. Fontos, hogy a későn tojt tojásokat még aznap összegyűjtsük, mert a következő reggel a héj fertőtlenítése már nem olyan hatásos, és a fészekben a kedvezőtlen tárolási feltételek is rontják a kelthetőséget. A tojásokat összegyűjtésük után azonnal fertőtlenítjük, majd a keltetésre alkalmatlan (extra nagy és kicsi, repedt, deformált, nem megfelelő forma indexű, héjhibás, földről, alomból gyűjtött, piszkos) tojások kiválogatása következik. Tojásválogatás és a keltethetőség A keltetőtojás minősége a keltethetőség meghatározója. A fizikai jellemzők közül a tojások nagysága, alakja bírálható el, a tojáshéj állapotát annak épsége, színe, minősége jelzi, a tojásbelsőre pedig a légkamra jellemzői, a tojássárgája és a fehérje egymáshoz viszonyított aránya, a vér- és húsfolt előfordulásának gyakorisága után következtethetünk. A keltetőtojások nagysága és alakja A tyúktojások keltethetősége szempontjából az optimális tojástömeg ugyan a tojótyúkok fajtájától és korától is függ, a keltetésre általában az 52–65 grammos tojások a legalkalmasabbak. A túlságosan kicsi és nagy tojásokat nem célszerű keltetni. Nem megfelelő beltartalmi összetételüknél fogva keltethetőségük rosszabb. Nem jelentéktelen a tojás alakjának hatása sem a keltethetőségre. A tojás formája válogatáskor szemmel is megítélhető, de pontosan a formaindexszel jellemezhető. A tojás formaindexe a tojás legnagyobb hossz- és keresztirányú méretének a hányadosa. A keltetésre alkalmas tyúktojások formaindexe az 1,23 és 1,40 értékek közé esik. A szabálytalan alakú, túlzottan hosszú, vékony vagy gömbölyű, a hegyes, az oldalán lapított vagy a bordás tojásokat a keltetésből ki kell zárni. A tojáshéj minősége A tenyésztojás héjának épnek, szennyeződéstől mentesnek kell lennie, vastagsága 0,30 és 0,37 milliméter között optimális. A repedt, törött, a földről, alomból gyűjtött, piszkos (idegen anyagokkal, elsősorban trágyával, esetenként tojássárgájával erősen szennyezett) tojásokat ki kell selejtezni. A tojáshéj színét mint fajtajelleget kell figyelembe venni a tenyésztojások válogatásakor. A porózus, vékony, réteges vagy krétás héjú tojások nem alkalmasak keltetésre, egyrészt rosszabb keltethetőségük, másrészt nagyobb törési veszély miatt. A tojáshéj minőségével kapcsolatos probléma az úgynevezett márványozottság is. Az ilyen héjban megváltozik a szerves és szervetlen anyagok aránya és eloszlása, ami átvilágítva világos és sötét foltok jelenlétében mutatkozik meg. A tenyésztojások leggyakoribb rendellenességei Szabálytalan alaknak számít a körteforma, megnyúlt vagy gömb alakú, az oldalán lapított, kidomborodó alakú tojások. Héjhibák közé soroljuk a vékony, a márványozott, esetleg lágy vagy éppen ellenkezőleg, a túlzottan elmeszesedett (kalciumlerakódás) héjat. A tojáshéj állapota részben örökletes faktor, másrészt a tartási és takarmányozási körülmények függvénye. Az ólban a zsúfoltság, magas ammóniaszint, túlméretezett kakaslétszám, a hőstressz, a szokatlan környezeti hatások a tojókat nyugtalanná teszik, ami növeli a rendellenes tojások gyakoriságát. Ha a tojóknak túlságosan magasat kell ugraniuk vagy repülniük a fészek eléréséhez és vissza a padozatra, az a belső héjrepedést segíti elő. A takarmányozási hibák, mint például a fehérje, a kalcium, a foszfor és a vitaminellátás (különösen a D-vitamin-ellátás) hiányosságai ugyancsak okai lehetnek a rendellenes tojások termelésének. A tojások belső minősége A tenyésztojások belső minőségével kapcsolatos legfőbb probléma a mozgó légkamra. A tojások egy része eleve így képződik, a másik részüknél azonban ez a helytelen tárolás, rakodás következménye. A mozgó légkamra egyike a keltethetőséget legjobban rontó tényezőknek. A keltetőtojások tisztítása A tojáshéj tisztaságának megőrzésére elsősorban tenyésztojást termelő helyen (tyúkól, istálló, tyúkudvar) kell törekedni, mert a tojások szennyeződése mindenképpen rontja a naposállat-előállítás gazdaságosságát. A nagyon piszkos, trágyás tojásokat nem szabad keltetni. Az enyhén vagy közepesen szennyezettek sem kerülhetnek tisztítás nélkül keltetésre, mert a héjra tapadt piszok (trágya, alom) a tojás és az egész keltetőgép fertőzésének forrása lehet, azonkívül a pórusok elzárásával gátolja az embrionális légcserét, tehát csökkenti a tojások keltethetőségét. A tenyésztojások tárolása A megtermelt tojásokat egy vagy több napig tárolni kell. Egy napig mindenképpen pihentetni kell a tojásokat, mert a tojáslerakástól számított körülbelül 24 órán belül megkezdett inkubáció rontja a keltethetőséget. A tenyésztojások hét napnál rövidebb tárolása esetén a tárolótér optimális hőmérséklete 18 Celsius-fok, 14 napig való tároláskor 16–17 Celsius-fok, míg ennél hosszabb ideig tartó tároláskor 10-11 Celsius-fok. A fentieknél alacsonyabb tárolási hőmérsékleten is romlik a keltethetőség. Felhasznált irodalom: Baromfihús és tojástermelők kézikönyve, szerkesztette dr. Zoltán Péter, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó Kft., Budapest, 1997. Általános állattenyésztés, szerkesztette dr. Szabó Ferenc, Mezőgazda Kiadó, 2004.

Dr. Suba Kálmán állattenyésztő mérnök,falugazdász, Székely Gazdaszervezetek Egyesülete