Borisz Vasziljevics
Szpasszkij
Borisz Vasziljevics Szpasszkij 1937. január 30-án Leningrádban született. Ötéves korában egy vonaton tanult meg sakkozni, amely a német csapatok fenyegette Leningrád (a mai Szentpétervár) lakóit menekítette ki. Az Uralban vészelte át a II. világháborút, sakktudását itt is fejlesztette. Mint sok más hasonló korú társa, ő is már kilencéves korában versenyzett. A leningrádi Úttörőházban az alapokat Vlagyimir Zaktól sajátította el, majd Alexander Tolush nagymester faragott belőle veszélyes taktikust, később a pozíciós stílusú Igor Bondarevszkij nagymester foglalkozott vele, akinek szakmai útmutatásai alapján módosította játékfelfogását, megnyitási repertoárját, és sakkszemlélete is gazdagodott. Szpasszkij azonban nemcsak a sakktáblán erősítette magát. Rendszeresen úszott, teniszezett és kirándult. „Nekünk sakkozóknak minél több fizikai munkát kell végezni, hogy a szervezetünk elfelejtse az előző napi szellemi munkáját” – mondta Szpasszkij. Háromszor nősült, harmadik felesége orosz származású francia állampolgár, akivel 1974-ben ismerkedett meg, és Franciaországba költözött. A szovjet–francia–orosz állampolgárságú Szpasszkij a legidősebb élő exvilágbajnok.

Sakkpályafutása
Szpasszkij mindig eredetien, könnyedén, elegánsan sakkozott, és ugyanilyen könnyedén és elegánsan építette fel sakk-karrierjét is. Első nagy sikerét 1953-ban Bukarestben érte el, a versenyt Tolush nyerte, Szpasszkij a 4–6. helyen végzett és megszerezte a nemzetközi mesteri címet. Az első fordulóban emlékezetes győzelmet aratott Szmiszlov felett, melyre így emlékszik vissza: „Nevetséges, de nekem a szovjet hatalom segített. A verseny a szovjet sakkozók közötti kíméletlen harccal kezdődött, aminek következtében a magyar Szabó László került az első helyre. Ekkor Moszkvából távirat érkezett: Fejezzék be a gyalázatos viselkedést, kezdjenek el remizni egymás ellen! Nekem, nyilvánvalóan jól jött, hogy már szereztem egy pontot Szmiszlov ellen, de úgy gondolom, hogy fiatal korom és tapasztalatlanságom miatt nehezen tudtam volna remizni Boleszlavszkijjal és Petroszjannal – mondta Szpasszkij, aki 1955-ben ifjúsági világbajnok lett, ezért 18 évesen nagymesteri címet kapott. Tíz alkalommal játszott a sakkolimpián, ebből háromszor a francia színekben.

Világbajnoki csaták
1966 tavaszán Moszkvában Petroszjan ellen játszott a világbajnoki címért, de a ravasz örmény sikerrel védte meg trónját (12,5–11,5). A következő világbajnoki döntőn, 1969-ben, éppen Petroszjan 40. születésnapján azonban 12,5–10,5 arányban már Szpasszkij győzött és a sakkozás tizedik hivatalos világbajnoka lett. Szpasszkij három évig uralkodott, aztán 1972-ben, az „Évszázad mérkőzésén”, Reykjavíkban Robert Fischer ellen a zaklatott, botrányos körülmények nem feküdtek a mindig úriember Szpasszkijnak, tudása alatt szerepelt, és vesztett (8,5–12,5). A szovjet, de sosem kommunista Szpasszkijt ezekben a hidegháborús időkben sok kritika érte, 1976-ban feleségével Franciaországba költözött, ahol igen sokat tett a nyugat-európai sakkozásért.

Idegek harca
Szpasszkij szívesen játszott a legerősebb vetélytársakkal. Bobby Fischert már kétszer is legyőzte (1960-ban Mar del Platában a Királycselt alkalmazva, majd 1966-ban is a Grünfeld-védelemben). Az 1970-es siegeni sakkolimpián nagy érdeklődés előzte meg a Szovjetunió–USA mérkőzést. Az első táblán Borisz Szpasszkij világossal játszott Robert Fischer ellen. Viktor Korcsnoj így eleveníti fel az akkor történteket: „Fischer rajongói nem kételkedtek kedvencük győzelmében, és előre megrendelték a bankettet Bobby tiszteletére. A szállodánk éttermében meg voltak terítve az asztalok, és már csak egyetlen apróságra, a játszma befejezésére vártak. Úgy tűnik, hogy maga Bobby is győzelemre számított, mindenesetre a kompromisszum fel sem vetődött benne, sőt inkább azt mondanám, hogy kerülte azt.” Kíméletlen összecsapás volt! Szpasszkij utolsó hatásos lépését a közönség óriási lelkesedéssel fogadta, és a Siegenlandhalleban, a verseny időszaka alatt először, mennydörgésszerű tapsvihar tört ki. A jélen levő nagymesterek közül sokan a kézjegyükkel látták el a sakktáblát, Fischer azonban nem volt hajlandó ilyen formában autogramot adni. A sápadt és tanácstalan Fischer azonban kénytelen volt aláírni a megadásról szóló játszmalapot. Szpasszkij mérlege Fischer ellen már három győzelemre duzzadt.

Szpasszkij játékstílusa
„Leegyszerűsítve, én a sakkozókat két nagy csoportra osztom: hívőkre és nem hívőkre, természetesen a sakk szempontjából. Vannak törvények, amelyek tiszteletet parancsolnak, és amelyeket a sakkozók igyekeznek betartani. Ők a hívők. Idetartozik Botvinnik, Szmiszlov, Petroszjan, Geller. Én magam is vallásos sakkozó vagyok. Korcsnoj és Larsen ateisták, akik csak nagyon ritkán tartják tiszteletben ezeket a törvényeket” – elmélkedett többek játékstílusáról Szpasszkij, aki sosem kerülte az erős ellenfeleket. „Mint világbajnok, kötelességemnek tartom, hogy rendszeresen találkozzam azokkal a nagymesterekkel, akik a sakkvilág trónusához a legközelebb állnak. Ezért eszembe sem jutott, hogy a sakkolimpián elkerüljem a találkozót Fischerrel. Ellenfelemnek minden alapja megvan ahhoz, hogy a világbajnoki címre pályázzon, és a személyes presztízsem szempontjából kötelességemnek éreztem, hogy lehetőséget adjak a számára” – nyilatkozta.

Sakkaforizma
Mihail Botvinnik véleménye a tizedik világbajnokról: „Szpasszkij nagy sakkozó. Lasker nyomdokain halad, őt kevéssé érdekli, hogy mások mit gondolnak, neki saját véleménye van. Szpasszkij irigylésre méltó egészségi állapotnak örvend, jó pszichológus, finoman értékeli a kialakult helyzetet, a saját illetve az ellenfél erejét. Ritkán kerül időzavarba. Kitűnő sportember, semmitől sem riad vissza. Szpasszkij mindig jó, életvidám hangulatban van. A Petroszjannal vívott második mérkőzésén egyszerűen ragyogóan játszott. Fischer ellen pedig ostobaság miatt veszített. Túlbecsülte saját játékerejét.”

Szpasszkij – Fischer
Grünfeld-védelem
1.d4 Hf6 2.c4 g6 3.Hc3 d5 4.cd5 Hd5 5.e4 Hc3 6.bc3 Fg7 7.Fc4 c5 8.He2 Hc6 9.Fe3 0–0 10.0–0 Vc7 11.Bc1 Bd8 12.h3 (Szmiszlov megnyitási rendszerét jól ismerte mindkét játékos. Santa Monicában 1966-ban a Szpasszkij – Fischer-partiban 12.Ve1 e6 13.f4 Ha5 14.Fd3 f5 15.Bd1 b6 16.Vf2 cd4?! 17.Fd4 Fd4 18.cd4 Fb7 19.Hg3Vf7 20.d5! fe4 21.de6 Ve6 22.f5! történt, és világos az 50. lépésben nyert. „Azt a játszmát elemezve, a 12…Va5! lépést kezdtem vizsgálni, mely jó kiegyenlítési esélyeket biztosított, mert világosnak nehéz megakadályoznia a cd4 lépést és a vezércserét. Lehetséges, hogy Fischer erre az állásra törekedett, és most arra kényszerült, hogy új utakat keressen. A 12.h3 lépésen elég sokat gondolkodtam, de mivel gyakorlati sakkozó voltam, és az időmet sem akartam elpazarolni, szabványos tervet választottam, amely nem adott előnyt számomra” – nyilatkozta Szpasszkij) b6 13.f4 e6 14.Ve1 Ha5 15.Fd3 f5! (Szmiszlov nyomán! „Ez a lépés tipikus a hasonló állásokban. Sötét nemcsak megelőzi az f4–f5 áttörést, hanem csökkenti az ellenfél futóinak aktivitását is. Az f4 gyalogot blokkolva, sötét korlátozza az e3 futó mozgásterét, a d3 futó pedig gyalogba ütközik”– mondta Bondarevszkij.) 16.g4! (Agresszív, de ugyanakkor kockázatos is, mert meggyengíti a saját királyállást.) fe4 17.Fe4 Fb7 18.Hg3 Hc4 19.Fb7?! Vb7 20.Ff2 Vc6 21.Ve2 cd4 22.cd4 b5 23.He4! („Világos sablonos játékának köszönhetően Fischernek sikerült jó távlatokat nyitni, és gyakorlatilag kénytelen vagyok gyalogot áldozni” – kommentálta Szpasszkij) Fd4 (Fischer a gyalognyerés mellett dönt. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert szereti a gyalogelőnyt. „Ezt az apró gyengeségét én már régóta ismerem” – vallott műhelytitkairól Szpasszkij.) 24.Hg5 Ff2+ 25.Bf2 Bd6 26.Be1 Vb6! 27.He4! Bd4 („Bobby szerencsétlenségére olyan állás jött létre, amelyben az egyes változatok kiszámítása rendkívül nehéz. Fischer egyébként is az egyértelmű állásokat kedveli, a konkrét módon nem elemezhető állásokban bizonytalannak érzi magát. 27…Bc6 után a játszma valószínűleg döntetlennel végződött volna, de Bobby megrettent, elveszítette a játszma fonalát, és elkezdett idegesen játszani” – mondta Szpasszkij.) 28.Hf6+ Kh8!? 29.Ve6!Bd6 (Úgy tűnik, Fischer elnézett valamit. A betervezett 29…Bd1?? után 30.Vf7!! Be1+ 31.Kg2 He3+ 32.Kf3 Vc6+ 33.Kg3 Bg1+ 34.Kh4 Bg4+ 35.hg4 Vh1+ 36.Kg5 nyer, de 31…Vc6+ után 32.Kg3 Be3+ 33.Kh4 Bh3+ 34.Kh3 Vh1+ 35.Bh2, és a matt nem védhető.) 30.Ve4 Bf8?! (30…Bad8 kellett.) 31.g5 Bd2 32.Bef1 Vc7? (32…Kg7! még tartaná az egyensúlyt. Lásd az ábrát!) 33.Bd2! Hd2 34.Vd4! Bd8?? (34…Vb6 35.Vb6 ab6 36.Bd1! Bd8 37.Bc1! Hc4 38.Be1! után behatol a 7. sorra.) 35.Hd5+ Kg8 36.Bf2 Hc4 37.Be2! Bd6 (37…Vd6 38.Be7 Vb6 39.Be8+!! nyer.) 38.Be8+ Kf7 39.Bf8+!! és a vezérvesztés láttán (39…Kf8 40.Vh8+ Kf7 41.Vh7+) sötét feladta (1–0).

Biró Sándor