Két rab vágja a fát a szibériai munkatáborban, kérdezi az egyik: - Nem tudod, mi lett a Szpasszkij–Fischer-sakkparti eredménye? – Vesztettem – mondja a másik. Ez a korabeli vicc hűen tükrözi, mit jelentett a Szovejtunió és az Egyesült Államok számára a hidegháború kellős közepén, 1972-ben megrendezett, a sportág történetének leghíresebb sakkjátszmája. A Reykjavíkban megrendezett vb-döntőben a címvédő Szpasszkij szerzett vezetést, a második partira az amerikai Bobby Fischer nem állt ki, mondván, zavarják a kamerák, így a szovjet világbajnok már 2–0-ra vezetett. Fischer visszatért, miután eltávolították a kamerákat, és utána megállíthatatlan volt, 12,5–8,5 arányban nyerte az évszázad sakkjátszmájának nevezett döntőt, elhódítva a világbajnoki címet és megszakítva a szovjet sakkozók 1948 óta tartó hegemóniáját. A vereséget követően Szpas­szkij kegyvesztetté vált, ezért 1976-ban Franciaországba költözött, miután feleségül vett egy orosz származású francia nőt. Két évvel később az állampolgárságot is megkapta. Évekkel később, 1992-ben Jugoszláviában egy Fischer elleni nem hivatalos visszavágón tért vissza a nyilvánosság elé, ezt a csatát szintén elveszítette (17,5-12,5).

Szpasszkij többnyire a nyilvánosságot kerülve élt. 2008-ban meglátogatta egykori riválisa, az abban az évben elhunyt Bobby Fischer sírját egy kis izlandi temetőben. – Gondolják, hogy szabad a szomszéd hely? – kérdezte könnyeivel küszködve az újságíróktól. Egyik utolsó páros meccsét minden idők legjobb női játékosával, az akkor még 17 éves Polgár Judittal játszotta, amin 5,5–4,5 arányban vereséget szenvedett a magyar nagymestertől.

Borisz Szpasszkij sakkpályafutásában csodagyerekként indult, mindössze tízévesen legyőzte az akkori világbajnok Mihail Botvinniket egy szimultánpartiban. A sakkozás történetének tizedik világbajnoka volt 1969 és 1972 között. Az örmény származású Tigran Petroszjan elleni győzelmével ült fel a trónra, ekkor egyszobás lakása helyett egy kétszobásat utaltak ki neki és feleségének Moszkvában. 18 évesen szerezte meg a nemzetközi nagymesteri címet. Először 1966-ban vívhatott meg a világbajnoki címért, de akkor Petroszjan még jobbnak bizonyult nála. Három évvel később azonban már Szpasszkij volt a jobb. Összesen hétszer volt tagja a szovjet válogatottnak a sakkolimpiákon 1962 és 1978 között, és hatszor szerzett aranyérmet.

Szpasszkij 2012-ben tért haza Oroszországba, egy 2010-es agyvérzés miatt már kerekesszékben. Utolsó évei­ben azzal viccelődött, hogy egy hosszú és elnyújtott végjátékot játszik a halállal.