Zsigmond Botond-Dávid szinte vele született dologként tekint a testépítésre. Minden reggel, ébredéskor látja magam előtt a célt és vizualizálja. Számára ez a mindennapokban is egy stratégia. Sose feledjük el, honnan indultunk, az embereket, akik utunk során segítettek, és legyünk hálásak azért, amink van – hangzott el a beszélgetés alkalmával. Zsigmond Botond-Dávid szinte vele született dologként tekint a testépítésre. Beszélgetésünk helyszínéül is a város egyik edzőterme szolgált, ami jelzi a fiatal sportoló elszántságát és kitartását. – Visszaemlékszem, már négy-, ötéves koromban is súlyzókat kértem a Mikulásól ajándékba – idézte fel a kezdeteket a fiatal testépítő. A testépítés iránti szenvedélye mélyen kiskorában gyökerezik, mégis néhány évnek el kellett telnie, elmondása szerint, hogy mentálisan és életvitelében is odaérjen teljesen. – Az biztos, hogy egész életemben része voltam a súlyzók világának – hangsúlyozta Botond, aki a testépítésen belül két évvel ezelőtt kezdett komolyabb célokat kitűzni. – Kijelenthetem, ébredéstől lefekvésig az egész napom erről szól, és e köré szerveződik minden. Előtte is sajáttestsúlyos-edzéseket végeztem, rövid ideig bokszoltam, de a súlyzóedzések ez idő alatt is végigkísérték az életemet. Az edzésekért való rajongásom édesapámnak köszönhető, hiszen gyerekkoromban mindig edzett, hogyha fekvőtámaszozott, olyankor mindig felültem a hátára. A gyakorlatokat, felüléseket, fekvenyomásokat vele együtt végeztem. Egyik ünnep alkalmából kaptam két kis kézi súlyzót, és gyakorlatilag onnantól szerelem volt az egész sport – mondta Zsigmond. A fiúban végérvényesen elindult az, amit mindig is magáénak érzett, bár elmondása alapján sokáig nem volt meg a várva várt eredmény. Külsőre mindig átlagosnak látszott, de bízott magában, érezte, hogy több rejlik benne. Amit nem felejt, és amiért hálás – Szüleim a kezdetektől teljes mértékben mellettem álltak és támogattak. Minden, amit elértem – természetesen az egyéni hozzáálláson és befektetett munkán túl, nekik köszönhető. Gyakorlatilag a sikerem mögött az én néhány tagot számláló csapatom is mindig ott van és támogat. A csapat összetétele: szüleim, a családom – rokonok –, a párom és igazából még a kedvesem családja is. Természetes, van a szüleimben egy enyhe féltés, ez minden szülőben megvan az elején, azt hiszem. Az első gondolata a testépítéssel kapcsolatban mindenkinek a szteroidok és tiltott teljesítményfokozók használata. Azonban egyik dolog az esetemben, hogy naturál kategóriában versenyzem. Majd következnek azok az elképzelések, hogy jönnek az edzőtermi sérülések, vagy a súlyzós edzések következtében nem fog megnőni a gyerek, ettől engem is mindig féltettek a szüleim – világított rá a testépítő. Botond elmondása szerint a sportnak van „tiszta” része, nehezebb és hosszú idő, de számos sportoló van, aki bebizonyította, hogy szép eredményeket lehet elérni naturál testépítőként is. Ezekhez nincs szükség semmiféle szer használatára, mondta Zsigmond. Zsigmond Botond-Dávid szülőfaluja, Csíkdánfalva a várostól nagyjából húsz kilométerre található. Korábban említette, előbb a szűk családi környezetben kezdett el edzeni. Botond az egyik szomszéd falusi ismerőse edzőteremmé átalakított garázsában edzett. – Falun a városi lehetőségekkel szemben kicsit másabb. A városban, hogyha valaki elhatározza, hogy mától edzeni szeretne, akkor számos lehetőség közül választhat, jól felszerelt termek várják – mutatott rá a különbségre Botond, majd folytatta: – Kezdetben azt éreztem, még ahhoz is kevés vagyok, hogy egyáltalán edzőterembe járhassak. Nem igazán tudtam, hogyan is működnek a csíki edzőtermek, ezért a szülőfalumban másoktól hallottak, illetve az olvasottak alapján fogtam hozzá edzeni – jegyezte meg a fiatal sportoló. Egy idő után természetesen az otthoni edzést felváltotta a városi edzőtermek világa, ám Botond egy érdekes történetbe avatott be az ezt megelőző periódus kapcsán. – A garázs-edzőterem felszerelése minimális eszközökből állt. A végén már egyedül jártam oda. Édasapám egy idő után mondogatta: „fiam, kevés a súly, már nem lesz elég neked”. Igaza volt, de nemsokára bekerültem a városba, az új közegbe. Középiskolai tanárai megértők, amikor a versenyek miatt kimarad az iskolából, sőt az osztálytársai közül néhányan részben a testépítő fiú hatására kezdtek el edzeni. – Jóérzéssel tölt el, amikor visszajelzésként ilyet hallok, hogy „Na, Zsigmond, mától én is járok edzeni,” ilyenkor azt érzem, van értelme tényleg csinálni, és engem is visz előre utamon. A testépítő életforma A testépítésben is általában két időszakot lehet elkülöníteni. Napjai kapcsán korábban említette, e köré épülnek, kíváncsi voltam, hogyan is néz ki a versenyt megelőző alapozó és a versenyre készülés időszaka. Botond szerint a lényeges különbség a két időszakban a táplálkozás terén jelentkezik leginkább. – Nyilvánvaló, az edzésben is van némi különbség, viszont a táplálkozás a legmeghatározóbb a versenyekre készüléskor. Megvannak a stratégiák a minél jobb eredmény eléréséért. Fontos a jó forma, ami alacsony testzsírszázalékban kell megjelenjen. A végére már a vizet is ki kell szorítani a bőr alól. Igazából a verseny napját megelőző néhány nap előtt a versenydiéta szerepe értékelődik fel. Természetesen ez relatív, kinek mennyire nehéz betartani a diétát. Ilyenkor viszont alig van néhány étel – rizs, hús és zöldség –, amit fogyasztani szabad, és persze azok is grammra ki vannak számolva. Ebben az időszakban búcsút kell inteni a csokoládénak. A versenyen kívüli időszakban ehet bármit. Az edzésen túl otthon is akad munka, mint falun általában mindig. Emellett a Kós Károly Szakközépiskola végzős diákja. Sőt a saját edzése végén, másoknak tart edzést, ugyanis szeretne a későbbiekben ezzel is foglalkozni. Mindennapjaiban fontos az időbeosztás, mindemellett folyamatosan képezi magát, hogy minél jobbá váljon abban, amit csinál. A versenyek A kemény munka gyümölcse kezdett beérni, és egyre több bátorítást kapott a környezetében élőktől, hogy induljon versenyeken, ő viszont nem érezte magát felkészültnek ehhez a lépéshez. Pedig lehetősége lett volna tinédzser kategóriában indulni. Amire azonban ténylegesen elhatározta magát, hogy indul a tizennyolc év alattiak versenyén, addigra kitört a járvány, és áthúzta egy időre terveit. A második versenye is az elsőhöz hasonlóan alakult – nem lehetett elutazni külföldre –, a járvány miatt meghiúsult. A legutóbbi világbajnokságára egyedüliként készült fel edző nélkül, fontosnak tartja, hogy képezze magát nem csupán sportolóként, de edzőként is. – Fontos számomra, hogy egyedül is képes legyek elérni azt, amit esetenként mások csak edző segítségével tudnak megvalósítani. Az emberek általában leginkább a vége felé adják fel. A motiváció forrásaként kiemelte, hogy valami belső erő hajtja mindig. – Ezt most mondom el először, eddig sehol nem beszéltem róla, hogyha versenyem vagy célom van, azt mindig felírom egy nagy lapra, és kiteszem a szobámba, az emberméretű Arnold Schwarzenegger-festményem mellé. Minden reggel, ébredéskor látom a célt magam előtt és vizualizálom, nekem ez egy stratégia is a mindennapokban. Hogyha ránézek a lapra, és látom a verseny dátumát, akkor bármennyire is rossz napom van, elvégzem az edzést – mondta a testépítő. A regeneráció kapcsán a pihenést, a hidegterápiás eljárásokat és ismét csak az ételt emelte ki elengedhetetlen tényezőként. A tizennyolc éves fiatal testépítőnek ez az első versenyéve. Rögtön egy éven belül két szezont tudhat maga mögött. Tavasszal és ősszel voltak a versenyek. A tavaszi magyarországi versenyről a junior kategória győzteseként térhetett haza. Az újonc kategóriában negyedik lett. – Nagyon örültem a juniorban elért eredménynek, nemzetközi szinten közel húsz ember közül első helyen végeztem. Juniorként huszonhárom évesen is versenyezhetek, amíg a huszonnégyet be nem töltöm. Gyakorlatilag elsőéves versenyző vagyok, még van öt évem ebben a kategóriában. Az őszi versenyt egy táplálék-kiegészítőket forgalmazó cég rendezi meg minden évben. Nemzetközi verseny, bár többnyire román versenyzőkből állt a mezőny, nyolcadik lettem, ami azért sokat elmond a versenyről, az egyik döntős, aki előttem végzett, a világbajnokságon be sem került a döntőbe – hívta fel a figyelmet Botond. Azonban ez nem naturál verseny volt, tette hozzá. Célok és motiváció A hosszú távú céljai közé tartozik egyrészt minél több ideig sportolni, másrészt pedig bebizonyítani az embereknek, hogy megéri naturálban versenyezni, és nem naturál versenyeken is jó eredményeket lehet elérni. – Sokan dobálóznak, hogy vannak genetikai határok, amiket nem lehet túllépni. Nyilván vannak, viszont leginkább idő és türelem kérdése a dolog, éppen ezért kevesen hisznek a naturál sportban. Van is egy mondás, gondolkodj globálisan, de cselekedj lokálisan. Hiába mondom, hogy szeretnék egyszer Miszter Olimpia versenyen részt venni, tudom, hogy még hosszú út vár rám, addig erre nem is szabad gondolnom – mondta Zsigmond Botond-Dávid. Kitartásra és akaraterőre van szükség. Botond állítása szerint azonban valami lényegesebb is kell. – A hit a legfontosabb. Az, hogy a legutóbbi versenyemen harmadik helyezést értem el, ennek is köszönhető. Nagyobb volt a hitem, mint a többieknek, akik mögöttem végeztek. Nem vagyok sokkal jobb másoknál, de nagyobb a hitem. Sokszor volt, hogy edzés végén hazasétáltam a húsz kilométere fekvő szülőfalumba – mondta a testépítő. – Picit sajnálkozva gratuláltak a harmadik helyért, azonban a verseny legfiatalabbjaként többszörös világbajnokokkal versenyeztem, tehát nincs okom sajnálkozásra. Magamhoz képest jó és tökéletes eredményt értem el. A testépítés mellett az erőfejlesztésre is próbál figyelni, ugyanis további tervei között szerepel, hogy amikor épp nem testépítésben versenyzik, erőemeléssel foglalkozik majd, avatott be a jövőt érintő terveibe Botond. – A testépítésnek nincs titka, ára van, tartja a mondás. Munka, munka és munka, fontos a nyitott szemmel járás. Sose feledjük el, honnan is indultunk el. Ne feledkezzünk el az emberekről, akik utunk során segítettek, és legyünk hálásak azért, amink van – zárta beszélgetésünket Zsigmond Botond-Dávid.

Vlaicu Lajos