A rendezők a soha nem tapasztalt, 2250 méteres tengerszint fölötti magasság miatt féltették az olimpiát. Az eredmények teljesen rácáfoltak az előzetes várakozásokra. Atlétikában szinte csak világrekorddal lehetett nyerni. A távolugrás győztese, Robert (Bob) Beamon 890 centis ugrásával (a világrekord 835 cm volt, az elektromos mérő 850 cm-ig mért) átugrott a XXI. századba. Már a selejtezőkben az egyetlen sportoló volt, aki túlugrotta a nyolcméteres határt. A versenyen elsőre ugrotta ezt a hihetetlen eredményt. A második helyezettre hetvenegy centit vert.
A magyar csapat tíz arany-, tíz ezüst- és tizenkét bronzéremmel és 194 ponttal negyedikként zárta mind az érem-, mind a ponttáblázatot. Itt tette le névjegyét első ízben ötkarikás játékokon a legnagyobb Hargita-alji sportoló, a Gyergyószentmiklóson született Molnár Endre vízilabdakapus. Ő világversenyen összesen kilenc érmet nyert. Molnár Endre 1945. július 23-án a gyergyószentmiklósi Arany János utca 16-os számú házában született. Itt töltötte gyermekéveit. Ám amikor kiderült, hogy a II. bécsi döntés után az ország határait ismét eltolja a történelem, a szülei úgy döntöttek, Budapesten telepednek le. 1960-ban, 15 évesen a Budapesti Építők csapatában kezdett vízilabdázni.

A kezdetekről így vall az olimpikon Molnár Endre: „Én nagyon sok sportot végigcsináltam: futball, kézilabda, úszás – ezt nem nagyon szerettem –, vívás, birkózás. S mikor az uszodába lekerültem másodszorra, egy nagyon jó társaságba kerültem, nagyon rendes edző keze alá, és ott ragadtam. Mondták nekem, hogy álljál kapuba, mert úszni nem is nagyon tudsz, és úgysem szeretsz, a kezed az meg elég hosszú. S mikor már nemcsak eltaláltak a labdával, hanem néha én is bele tudtam érni, volt kapus-sikerélményem, magától ment tovább a dolog.” 1966-ban a Budapesti Spartakus sportolója lesz. Tehetségére hamar felfigyelnek a válogatott irányítói is, s bár nem a fővárosi sztárolt együttesek tagja, 15 évig helye megkérdőjelezhetetlen lesz a válogatottnál.
Az ugyancsak erdélyi Jeney Lászlót „Pierre” és a legendás Boros Ottó „Api” klasszis hálóőröket kellett helyettesítenie a magyar szempontból legeredményesebb olimpiai csapatsportban. Amikor a válogatott egyes számú sapka gazdájaként első ízben szállt vízbe, még Kárpáti György „Kuka” és Rusorán Péter voltak a csapattársak, 1980-ban pedig Szívóssal és Faragóval vonult vissza. Válogatottként 189 alkalommal védte a magyar kaput.
A hihetetlen éremeső a mexikóvárosi olimpiai bronz­zal kezdődött, Molnár End­re mindegyik mérkőzést végig védte. Egyetlen találkozót veszítettek el, a Jugoszlávia elleni elődöntőt, úgy hogy még a negyedik negyed elején is vezettek 5-4-re. Sandici-ék fordítottak és nyertek 8-6-ra.

Tizenöt román érem

Kalapácsvetésben bronzérmet nyert az 1942-ben Isten­segítsen (Szucseava megye) született Lovász Lázár. A román csapat négy arany-, hat ezüst- és öt bronzérmet szerzett, ezzel a tizenkettedik helyen zárta az éremtáblázatot.
A Kolozsváron született Silay Ilona második lett a 800 méteres síkfutásban. Balkán-bajnokként érkezett az azték stadionba, ahol 2.04.05 perces idővel második lett a selejtező és az elődöntős csoportban is. A döntőben csak az olimpiai és világcsúcsot szaladó amerikai Manning előzte meg. „Meglepetés volt az ezüstérmem – mondta Áros Károlynak egy interjúban -, ám az is, hogy a dobogóról leszállva a győztes amerikai néger lány magyarul gratulált nekem.”
A női tőrválogatott bronzérmes lett. A franciákat 13-3-ra, Lengyelországot 10-6-ra, az amerikaiakat 9-7-re verték. Az elődöntőben 8-8 a magyar csapattal, de jobb tusaránnyal (52-49) a magyar csapat került a döntőbe. A kisdöntőben is 8-8-ra végeztek, de itt már nekik segített a 47-45-ös tusarány.
Gyulai (Drimba) Ilona és Szabó Olga mind az öt mérkőzésen szerepelt, Stahl-Jencsik Katalint (Clara a hivatalos jegyzőkönyvben) az első, a leggyengébb ellenfél ellen tartalékolták, míg Maria Vicol és Ene Ana egy-egy mérkőzésen jutott epizódszerephez. A Lovrenszky László, Papp Ferenc, Ceapura Petre, Tudor Stefan alkotta kormányos négyes a hetedik lett. A kormányos a jegyzőkönyvben Reinhold Batschi néven szerepel. A Nagyváradon született Sándor Péter sportlövő Balkán-bajnoki címe után az ötkarikás játékokon is letette névjegyét. A nagyöbű sportpuska 3 x 40 lövéses számában az előkelő nyolcadik helyen végzett.

Kudarc Mexikóban is

Balla Ferenc csíkcsomortáni birkózónak nem jött össze a tokiói olimpia. Már az első két fordulóban a súlycsoport két legnehezebb ellenfelét kapta és kiesett a további küzdelmekből.
De a csomortáni székelyt nem keserítette el a kudarc, fanatikusan edzett, készült. Az 1968-as mexikóvárosi olimpia számára viszont máig is fájó emlék maradt. „Majdnem könnyezik a szemem, mikor rágondolok, hogy a sportdiplomácia áldozata lettem. Kirobbanó formában érkeztem. Az első ellenfelem a sokszoros világbajnok iráni Mehdizadeh volt (az 1961-es, 1962-es, 1965-ös vébék győztese). Nagyon jól ismertem. Az a típusú birkózó volt, aki várta, hogy támadják, és kontrából építette fel az akcióit. Levittem a szőnyegre, rámentem erővel, és az első akcióm után feladta, a mentők vitték el. A második mérkőzésemen pedig életem legnagyobb csalását követte el ellenem a versenyzsűri. Az ellenfél egy Hollósi Géza nevű sportoló volt. Végig menekült előttem – azelőtt többször birkóztunk, mindig megvertem -, végig szaladt, menekült a semleges részre, ahol az akciókat már nem pontozzák. Mindig a vonalon volt, és látta, hogy nem intik meg, így futott tovább. Nem sikerült pontozható akciót csinálnom a szőnyegen.” A zsűri pedig kettős leléptetést ítélt, így összeszedte első négy büntetőpontját. A harmadik fordulóban a zsűri 4-2-re a bolgár Gardejevet hozta ki győztesnek, így nem jutott az elődöntőbe. Számára végleg befejeződött az olimpia.