Kényes porcelán,
És itt áll a zongorán,
Egy fényes régi-régi-régi-régi lámpa.
Talpán zöld betűk:
Én vagyok a fény, a tűz,
Hogy láss az éjszakában

– énekelte az Omega együttes 1969-es, 10000 lépés című lemezén. A dalt generációk fújják azóta is, de az elektromosság széles körű elterjedésével a petróleumlámpa kiszorult a mindennapokból. Pedig nem akármilyen fényforrásról van szó!
Nyers olajjal működő őséről már a 9. századból vannak írásbeli emlékeink. Az ezeregy éjszaka csodalámpásától a házban gyertyákat felváltók mellett, vihar- és istállólámpákon keresztül vezetett a hordozható világítótest útja. Európában tömeges elterjedése a 19. századra tehető, de méltán megállja helyét egy modern otthonban is. Az olajat, illetve petróleumot mára felváltották a különböző lámpaolajok, ezek már illatos, finomított üzemanyagot biztosítanak a kanóc átitatásához.

Ennek a kül- és beltéren egyaránt használható, romantikus és díszes használati tárgynak lelkes gyűjtője a székelyudvarhelyi Takács János. Méltán büszke több tucat különböző korú, méretű 
és stílusú lámpására. Hangulatos otthonában járva, egy pohár bort ráérősen elkortyolgatva a meleg lámpafényben meg is értettük, hogy miért: képesek visszaadni a békeidők nyugalmát.

Izgalmasan mutat a királykék függőlámpa a méregzöld fal előtt. Termetes méreténél fogva kizárólag nagy terekben érvényesül jól. Olajjal működik, a mai napig kifogástalanul. 
A díszes, sötét színű fémszerkezet segítségével lehet függőlegesen mozgatni. A fehér színű lámpabúra tompított fényt szórva teremt romantikus hangulatot.

A lépcsőfordulóban található konzolasztalra irányítja a tekintetet ez a vörösrézből készült, domborművekkel díszített petróleumlámpa. Orosz­lán­fejet és pajzsot figyelhetünk meg rajta, talapzatán kis angyalok járják körtáncukat. A készítő kis párkányt hozott létre, ami nem csupán díszes, de praktikus is, ha az ember a meggyújtást követően szeretné lerakni az elhasznált gyufaszálat.

Az antik dohányzóasztalon áll ez a gyönyörű motívumokkal díszített, ónból és rézből készült lámpa, úgynevezett spiáter. Tekintélyes magassága és súlya ellenére kecsesen ható dísztárgy.  Pontos kora ismeretlen, mint az oly gyakori a különböző ócskapiacokon, vásárokon beszerzett portékánál.

Egy erdélyi kastélyból származik ez a több szempontból is nagyon különleges darab. Az ötvözet, amelyből a lámpa készült, a sárgaréz mellett aranyat és ezüstöt is tartalmaz. A lámpacső körül finom dróthálót figyelhetünk meg, mely feltehetően az egykori javítás emlékét őrzi.

Kisebb mérete ellenére is látványos ez az ónból készült, míves spiáter, a díszes üvegbúra eredeti darab. Nőies, finom megmunkálású, kisebb terekben tud érvényesülni. Jól mutat alatta az antik csipketerítő és mellette a filigrán szobor.

A kisszalon ékessége ez a sárgarézzel ötvözött, finom megmunkálású majolika lámpa. A fehér alapon látványos kontrasztot ad a vörös és az arany színek használata. A kecses üvegkémény csak még törékenyebbé teszi az összhatást.  Az antik darabot a híres Pécsi Vásáron találta János.