2015 derekán indult el egy olyan folyamat, amelyről Európa-szerte sokan azt feltételezték (és részben ma is feltételezik), hogy egyre nagyobb arányokat fog ölteni, és esetleg megállíthatatlanná is válik. A migrációs hullámról, egy olyan bevándorlási folyamatról volt, van szó, amely Európa, annak országai túlnyomó többsége számára komoly kockázatot, sőt veszélyt jelenthetett volna, és bizonyos értelemben jelent ma is. Nem menekültekről, hanem a jobb élet reményében elvándoroltakról van szó, egy olyan bonyolult gazdasági-társadalmi és nem utolsósorban demográfiai folyamatról, amely továbbra is foglalkoztatja az uniós tagállamokat, de a különböző nemzetközi szervezeteket, beleértve az ENSZ-et is. [caption id="attachment_73973" align="aligncenter" width="760"] Nőtt a lakosságszám az Európai Unió legtöbb országában. Demográfiai változások[/caption] Európa több tízmilliós bevándorló általi elözönlése szerencsére nem következett be, a migráció már nem ver olyan hullámokat, mint 2015-ben vagy 2016-ban, s a jelek arra mutatnak, hogy amolyan apály mutatkozik. Erről tanúskodnak közvetve hivatalos statisztikai adatok is, nevezetesen az Eurostatnak az Európai Unió tagállamai lakosságszámának alakulására vonatkozóak. Nemrégiben hozták nyilvánosságra a 2017. január 1-jei és a 2018. január 1-jei lakosságszámra vonatkozó adatokat. Részben meglepő adatokkal szembesülhettünk. Kezdenénk azzal, hogy az Európai Unió összlakossága 2017. január 1-jén 511 521 700 volt, ez esztendő elején pedig 512 596 400. Ezek szerint egy év leforgása alatt 1,07 millió fős gyarapodás következett be. Honnan ez a plusz? Uniós szinten ki kell zárnunk a természetes szaporulatot, mert az negatív előjelűnek bizonyult (azaz az elhalálozottak száma nagyobb volt, mint a születésszám). A következtetés egyértelmű és egyszerű: a lakosságszám-gyarapodás kizárólag a bevándorlás számlájára írandó. Igen ám, de a kivándorlás/bevándorlás tekintetében is indokolt az árnyaltabb megközelítés, az aprólékosabb elemzés… Körön belül Áttekintve a számadatokat az derül ki, hogy egy év leforgása alatt az Unió 28 tagállama közül csak 9 esetében csökkent a lakosságszám. Összesen 449 000 fővel. Ez szinte a fele az uniós viszonylatban bekövetkezett szaporulatnak. Szakértői becslések szerint a szóban forgó 449 000 személy közül kevés azok száma, akik kimentek a „körből”, azaz elhagyták az Unió területét. (Bár voltak ilyenek, és lesznek a jövőben is!) Ebben a tekintetben talán a legérdekesebb tendencia Olaszország esetében mutatkozott meg: sok éven át egyes közép- és kelet-európai országok lakói számára valóságos mágnest jelentett az olasz csizma, aminek folytán annak népességszáma a 90-es években s a jelenlegi évszázad első éveiben iramosan növekedett, 2016-tól viszont már kevésbé bizonyult a szóban forgó országok lakói számára célországnak Olaszország, sőt megindult az onnan történő kivándorlás, illetve elvándorlás. (Tudni például arról, hogy hazánkbeliek az elmúlt két-három év során Olaszországból áttelepedtek Belgiumba, Spanyolországba vagy éppenséggel az Egyesült Királyságba.) Visszatérve a már említett 9 országra feltétlenül utalni kell arra, hogy a kivándorlási hullám tekintetében 2017-ben is Románia volt a listavezető, igen, mert lakosai­nak száma 120 800-zal csökkent. (Egyébként félhivatalos adatok szerint az utóbbi két évtized során több mint 3,4 millió romániai lakos vándorolt, illetve telepedett ki, legtöbben Spanyolországba és Olaszországba, de amint már említettük, ez utóbbi esetében az érdeklődés hovatovább lanyhul.) A második helyet Olaszország foglalta el, amely lakosságszáma az elmúlt esztendő során 105 400-zal csökkent, a harmadik helyet pedig Bulgária, amely esetében 51 900 kitelepedett lakosról „tud” a hivatalos statisztika. Van még egy érdekesnek tűnő jelenség, a balti országok vonatkozásában: Litvánia népessége a 2017-es esztendő során 39 000 fővel csökkent, Lettországé pedig 15 700-zal, ugyanakkor a legkisebb balti állam, nevezetesen Észtország lakosainak száma 3500 fővel gyarapodott. Azért tartjuk érdekesnek ezt a népmozgást, mert a balti államok a gazdasági-társadalmi fejlettségi szint tekintetében igen-igen közel állnak egymáshoz (mindhárman tagjai az eurozónának), az életszínvonal tekintetében sincs sok különbség köztük, s mindhármukat egyformán „aggasztja” Oroszország szomszédsága. Amikor az uniós szintű lakosságszám-gyarapodásról beszélünk, azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a „körön kívülről” érkezők egy része ugyancsak európai országokból indul útnak, például Ukrajnából, Szerbiából, Albániából, Törökországból. Arra vonatkozóan, hogy az Unión kívülről melyik európai országokból érkeztek a tagállamokba, az Eurostat nem hozott nyilvánosságra számadatokat. Ettől függetlenül semmiképp sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezekből az országokból is érkeznek, s nem is kevesen, mindenekelőtt Ukrajnából és Szerbiából, de Moldáviából is. (Ez utóbbi ország esetében némileg bonyolult a helyzet, mert a román–moldáv, azaz a kettős állampolgárság „birtoklói” esetében a kitelepedők jelentős hányada a román állampolgárságot tartja „előnyösebbnek” a letelepedés szempontjából. Célországok… Azt eddig is tudni lehetett, hogy legyen Unión belüli lakhelyváltoztatásról szó vagy éppenséggel az afrikai országokból érkező „valós” migránsokról, majd mindeniknek meg van a maga célországa, s azok között mindenekelőtt a fejlett nyugat-európai tagállamok. Ezt igazolja az Eurostat szóban forgó statisztikája is: az elmúlt esztendő folyamán legiramosabban az Egyesült Királyság népessége gyarapodott, szám szerint 377 800 fővel. A második helyet Németország foglalta el, amely esetében a lakosságszám 328 300 fővel bővült. Harmadik helyre Franciaország került 232 800 lakosságszám-gyarapodással. Több mint 100 000-en választották Spanyolországot, amely lakosainak száma 132 300-zal gyarapodott. Hasonlóképpen alakult Svédország lakosságszámának növekedése is, ami szám szerint 125 000 főt jelentett. Jó két éve egyre többet hallani arról, hogy Szlovákia és Csehország esetében egyre akutabbá válik a munkaerőhiány. Feltételezhető, hogy a növekvő kereslet váltotta ki az érdeklődés fokozódását is: Szlovákia lakossága a 2017-es esztendő során 7800 fővel gyarapodott, Csehországé pedig 31 300 fővel. Az Unió két legkisebb tagállama esetében is lakosságszám-gyarapodás következett be: Málta lakossága 2018. január 8-án 15 400 fővel többet számláltatott, mint 2017 januárjában, Luxembourgé pedig 11 300 fővel. (Egyébként Málta lakossága január 1-jén 475 700 volt, Luxembourgé pedig 602 000.) Messzemenő következtetéseket nem kívánunk (de nem is áll módunkban) levonni, de a felvázolt számadatokból mégiscsak az olvasható ki, hogy a tagállamok népességszáma alakulása szempontjából nem jelentett „elözönlést” a migráció. Ugyanakkor az is hangsúlyozandó, hogy a migránsok bizonyos hányada nem szerepel, nem is szerepelhet (már csak módszertani és lakosság nyilvántartási okokból sem) az adott tagállam demográfiai statisztikájában. Hecser Zoltán