Az elmúlt héten sem csillapodtak le egyes szakszervezeti tömörülések tiltakozásai a közszférai bérezési kerettörvény előírásainak „felfuttatásával” kapcsolatosan. De kiérződött a „csendháborítás” zaja a kormánypárt berkeiből is, mármint a március 10-én megtartott rendkívüli kongresszus előkészületei során megmutatkozott nézeteltérések okán. A hét közepén megjelentek az Európai Bizottságnak az Unió minden tagállamára vonatkozó szokásos évi országjelentései. „Lázas” tevékenységet fejtett ki a kormányfő is, aki túl azon, hogy a szerdai kormányülésen hosszúlére eresztett expozét tartott, 17 olyan döntést hozott nyilvánosságra, amelyek államtitkárok kinevezésére vagy visszahívására vonatkozott. Az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) február 28-i évértékelő ülését követően szerdán, március 7-én hasonló jellegű eseményre került sor a Legfelsőbb Ügyészségnél is. A részvétel tekintetében megismétlődött egy dolog: egyiken sem volt jelen az egyik legilletékesebb, nevezetesen Tudorel Toader igazságügy-miniszter, de mindkettőn ott volt és beszédet mondott Klaus Johannis államelnök. Furcsállandó a tárcavezető indokolatlan távolmaradása, de ettől függetlenül üzent neki az államelnök, aki többek között azt nyomatékolta, hogy az ügyészek a tevékenységüket „az igazságügy-miniszter fennhatósága alatt” és nem az „igazságügy-miniszter alárendeltségében” fejtik ki. Érvelése tekintetében az Alkotmányra hivatkozott, s ugyancsak az Alkotmányt emlegette, akkor is, amikor azt hangoztatta, hogy az alaptörvény „sehol sem beszél azok csendhez való jogáról, akik áthágják a törvényt”. Egyébként tömör expozéjában méltányolta és dicsérte az ügyészi szervek tevékenységét. A hozzá intézett üzenetre még aznap megpróbált válaszolni Tudorel Toader, aki azt állította, hogy ő sosem tekintette alárendeltjeinek az ügyészeket, s úgy általában az ügyészségi intézményt. Összeférhetetlenség... Nem idetartozik, de érdemes megemlíteni azt is, hogy március 6-án elégtételt szolgáltatott az államelnöknek az Alkotmánybíróság, mármint arra a beadványára vonatkozóan, amelyben alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg ama törvénymódosítás tekintetében, miszerint a szenátorok, a képviselők, a polgármesterek, az alpolgármesterek, a megyei tanácselnökök és alelnökök egy és ugyanazon időben rendelkezhetnek magánszemélyi kereskedői minőséggel, azaz az egyéni vállalati, a családi vállalkozási és az engedélyezett magánszemélyi jogállással. Tulajdonképpen arról a törvényről van szó, amely révén módosítani kívánták a közfunkciók, közméltósági funkciók gyakorlásában az átláthatóság biztosításának egyes intézkedéseire vonatkozó 2003/161-es törvényt. Helyet adva az államelnök alkotmányossági aggályainak a taláros testület úgy értékelte, hogy alkotmányellenes a megválasztott tisztségviselők összeférhetetlenségi rendszerének módosítása. Egy szakjogász szerint az Alkotmánybíróság döntése azt is jelenti, hogy egy tisztségviselőnek az általános érdekek szolgálatát kell előtérbe helyeznie és nem a saját érdekeit. Volt, lesz, amit olvasni Akit érdekelnek különböző hivatalos és tárgyilagosként értékelhető jelentések, azoknak volt mit olvasniuk az elmúlt héten: az Európai Bizottság, ahogy szokott lenni március elején, nyilvánosságra hozta az uniós tagállamokra vonatkozó éves országjelentéseit. Ebben egyébként nincs semmi különös, mert egy hagyományos, évi rendszerességgel közölt jelentésről van szó, s annak gyakorlatilag nemigen van köze az egyik vagy a másik tagállamban bekövetkezett vagy esedékes belpolitikai eseményeihez, történéseihez. (Például ahhoz, hogy az anyaországban küszöbön állnak a parlamenti választások vagy ahhoz, hogy rendkívüli kongresszust tart(ott) a kormánypárt, a szociáldemokrata párt.) Romániát illetően az Európai Bizottság 2017–2018-as évre vonatkozóan újabb vészjelzést adott. Ezt pedig mindenekelőtt annak okán, hogy a három sajátos ajánlás véghezvitele tekintetében Románia csak korlátozott előrehaladásnak adta tanúbizonyságát. Ilyen összefüggésben többek között utalás van arra, hogy az utóbbi időben a korrupcióellenes harc veszélybe került, az abban illetékes igazságügyi intézmények súlyos nyomás alá kerülve. Ugyanakkor utalás van arra is, hogy az igazságügyi törvények megreformálása olyan kockázatokat is jelenthet, amelyek alááshatják az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét. A bizottság egyértelműen elmarasztalta országunkat azért, hogy a minimálbér megállapítása tekintetében nem sikerült kidolgozni egy átlátható mechanizmust, akárcsak a nyugdíjazási korhatár egységesítése tekintetében. Nem tartják megfelelőnek a fiskalitás keretét sem, s ebben a vonatkozásban utalás van arra is, hogy a fiskális kötelezettségek tiszteletben tartása és az adók beszedése tekintetében csak korlátolt előrehaladás tapasztalható. Ez érvényes a tanügyre, a járóbeteg-ellátásra, a közigazgatásra és a közberuházások sürgősségi sorrendjének megállapítására vonatkozóan is. A tekintetben, hogy miként valósul meg az állami érdekeltségű cégek testületi vezetése, éppenséggel visszalépésről számol be a bizottság jelentése. A rosszallás hangja érződik ki a jelentés ama szövegrészéből is, amely a roma gyermekek és úgy általában a falusi övezetekben élő gyermekek iskolai felzárkóztatására vonatkozik. A jelentést tevők úgymond fájlalják azt is, hogy Romániában továbbra sem sikerült biztosítani a professzionista és független köztisztviselői testület létrehozását. A jövőre nézve az ajánlásait az Európai Bizottság a tavasz vége felé, azaz az elkövetkező hetek során fogja megfogalmazni. Az anyaország esetében is egyaránt tartalmaz dicséretet és bírálatot az EB jelentése. Érdemleges tényként könyveli el például, hogy Magyarországon adott a lehetőség a fenntartható gazdasági növekedésre. Ilyen összefüggésben utalás van arra, hogy a kedvező külső környezetnek és a gazdaságpolitikai döntéseknek köszönhetően a növekedés a potenciális szintnél jobban alakult 2017-ben. A jelentésben elismerik, hogy csökkent Magyarország gazdasági sérülékenysége, s ezzel egyidejűleg rekordszintre került a foglalkoztatás és növekedett a banki hitelezés is. Az Európai Bizottság szakértői szerint viszont nem csökkent az alacsony keresetűek adóterhe, kevés javulás mutatkozik a közbeszerzések esetében, akárcsak a korrupcióellenes intézkedések tekintetében. A jelentés továbbá bírálja az igazságszolgáltatást is, ugyanakkor felhívva a figyelmet a korrupciós kockázatokra is. (A jelentés kapcsán egyébként a FIDESZ vezető politikusai komoly fenntartásokat, bírálatokat fogalmaztak meg.) Romániai viszonylatban elhangzott egy másabb (és tárgyilagosnak nemigen nevezhető) igen terjedelmes jelentés is. Arról az igen bőbeszédű és „sokoldalú” expozéról van szó, amely szombaton hangzott el a kormánypárt elnökének, Liviu Dragneának a szájából. Több mint egyórás beszédében megelégedésének adott hangot a kormányprogram véghezvitele tekintetében, azt hangoztatva, hogy az eddig esedékes előirányzataik, célkitűzéseik majd mindegyike jó körülmények között valósult meg, valósul meg. Lehet, hogy így van, legalábbis a pártelnök szerint. Nekünk csak azzal van gondunk, hogy ez a kormányprogram nem az a kormányprogram, ugyanis azt 2016 decemberétől errefelé háromszor is átdolgozták, s abban olyasmi is van, ami túlnő a jelenlegi, 2017–2020-as parlamenti mandátumon. Ha minden olyan jól menne, ahogy vélekedik a pártelnök, akkor nem lett volna szükséges, nem lenne szükség például a 2017 januárjában színre lépett új kormánykoalíció által meghozott különböző jogszabályok módosítására és kiegészítésére, sem pedig a sürgősségi kormányrendeletek gyakorlatának „felfokozására”. Arról nem is beszélve, hogy 13 hónap leforgása alatt három kormány cserélődött le, s annak megvolt, megvan a maga nemkívánatos hozadéka is. Egyébként a kormányprogram(ok) labilitása tekintetében mindennél többet mond az, hogy abban (azokban) soha nem szerepelt a társadalombiztosítási hozzájárulások átruházásának „ügye”, de arra úgymond soron kívül sort kerítettek… Liviu Dragnea ékesszólóan felvázolta országunk jövőképét is. Meglátásunk szerint túlontúl magabiztosan és talán elhamarkodottan is, de ez egy más ügy. A fényes jövőt ecsetelő szavait hallgatva lelki szemeinkkel már magunk előtt láttuk a kolbászból font kerítéseket, még az ország legelmaradottabb megyéjében is, Teleorman megyében is (amely történetesen a pártelnök szülőföldje is), akárcsak az országszerte kacsalábon forgó családi otthonokat, az évenként rendszeresen külföldön nyaraló békés öregkort megért nyugdíjasainkat, s nem utolsósorban azt, hogy ellepik országunkat azok a külföldről érkezők, akik tanulmányozni és elsajátítani kívánják, illetve hazájukban is felépíteni azt a gazdasági-társadalmi rendszert, amelyet megálmodott és véghez vitt a jelenlegi kormánypárt. Lelki szemeinkkel ezt láthattuk, de amúgy azt látjuk, hogy a kormánypárt elnöke túl azon, hogy nagy tekintélynek örvend, legalábbis pártján belül, ugyancsak „megáldott” jövőbelátó képességgel. Egyébként: álmodni lehet… Van, aki azt is megkockáztatná: álmodik a nyomor. Árnyfolt és szócsata Volt egy kellemetlen és kínos előzménye is a rendkívüli kongresszusnak. A Rise Project olyan információkat hozott nyilvánosságra, amelyeket állítólag megerősítettek brazíliai hatóságok is, s amelyek szerint a dél-amerikai országban folyamatban van egy olyan kivizsgálás, amelynek érintettje Liviu Dragnea. Brazília főügyésze, Carlos W. B. Guimaraes állítólagos nyilatkozata szerint Dragneát, valamint Mugurel Gheorghiașt egy pénzmosási ügyben gyanúsították meg. Dragnea azt nyilatkozta, hogy egy mondvacsinált ügyről van szó, s valakiknek érdekük „a csorba felmelegítése, fel is melegítették, de én nem eszek”. Időközben olyan értesülések is napvilágot láttak, miszerint az ügyben a tulajdonképpeni érintett Gheorghiaș, aki egykor kollégája és jó barátja volt Liviu Dragneának, ez utóbbi pedig esetleg tanúként szerepel(het) a brazíliai „csínytevésben”. Amúgy Dragnea mindig is tagadta állítólagos brazíliai útjait és kapcsolatait, de nemrégiben az arra vonatkozó információkat megerősítette a Romániából ezelőtt jó három évvel eltávozott neves izraeli üzletember, Elan Schwartzenberg. Amúgy a rendkívüli kongresszust a párton belül heves viták, szócsaták és kölcsönös vádaskodások is megelőzték, legalábbis ilyen jellegű értesülések szivárogtak ki. Állítólag létezett, létezik egy disszidens csoport is, amely tagjai között találtatott Ecaterina Andronescu, Nicolae Banicioiu, de a párt „heves vérmérsékletű” és agresszív főtitkára, Codrin Ștefănescu is, aki ismét szembement a pártelnökkel, mert szerinte nem tették lehetővé egyesek számára, hogy jelöltként mérettethessék meg magukat az alelnöki tisztségek egyike-másika elnyeréséért. A dörzsölt politikus, a párt egyik alelnöke, Marian Oprișan az elvtelen viták leplezése végett azt hangoztatta, hogy a szociáldemokrata párt „egy élő párt, amely berkeiben lehetséges a nyílt vita, a szabad véleménynyilvánítás, s annak nyomán kialakulhat a konszenzus”. Gabriela Firea, Bukarest főpolgármestere pedig sajnálatosnak és szerencsésnek nem nevezhetőnek tartotta az elvtelen szócsatát (Firea egyébként szerdán még azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben a kormány ténylegesen nem támogatja projektjei véghez vitelében, lemond mindennemű tisztségéből). A rendkívüli kongresszus kapcsán érdemes utalni arra, hogy úgymond fokozódott a nők szerepvállalása, a 18 alelnök fele nő, ugyanakkor a párt ügyvezető elnöke Viorica Dăncilă. A potenciális ellenjelöltek a velük szembe tanúsított magatartás okán szó nélkül, de tüntetően kivonultak a kongresszusról, Nicolae Banicioiuról és Ecaterina Andronescuról van szó. Bizakodó hangvételű kongresszus ide vagy oda, a párt népszerűsége egy minapi felmérés szerint meredeken csökken, ugyanakkor nem a támogatóik üdvrivalgásától volt zajos a kongresszus színhelyének környéke, hanem a kormánypárt ténykedése ellen tiltakozó több száz főt számláló tömeg bekiáltásaitól. Dinasztiák… Nemrégiben írtunk arról, hogy mifelénk is felütötte a fejét a politikusi dinasztiák kialakulása. Férje vagy felesége, fia vagy testvére útjait egyengeti, politikai karrierjét kövezi ki az egykori vagy jelenlegi többé-kevésbé neves politikus, honatya vagy pártvezetői tisztséget betöltő személy. Mikor több, mikor kevesebb sikerrel. Van példa ilyenre és olyanra is, sőt olyanra is, amikor a dinasztia „befuccsolt” (lásd a Hrebenciuc és fia politikai hátterű üzleti ügyleteit). A nemrégiben kinevezett kormányfő is esetenként „besegít”: nemrégiben hozzá igen közel álló személyeket nevezett ki ilyen vagy olyan államigazgatási tisztségekbe, most pedig két párttársa fiai juthattak pártvonalon politikai örökséghez: a kormánypárt Vaslui megyei elnökének, Tudor Buzatunak a fiát nevezte ki a március 7-én megjelent 2018/95-ös döntésével Ana Birchall kormányfő-helyettes saját apparátusának államtitkári tisztségébe. A gondos atya azt nyilatkozta, hogy szerinte megilleti fiát ez a tisztség, mert azt tartja róla, hogy jól felkészült, tevékenyen részt vett pártja életében és több nyelvet is beszél. Kellene-e ennél jobb ajánlás, beajánlás?... Ugyanaznap a 2018/94-es döntésével a sport- és ifjúságügyi minisztérium államtitkárává nevezte ki Ioan Munteanu szociáldemokrata képviselő, a párt Neamț megyei elnöke (akivel szemben egyébként bűnvádi kivizsgálás van folyamatban) fiát, Remus Munteanut. Feltételezhető, hogy a labdarúgásban elért érdemeire való tekintettel, lévén, hogy évekkel ezelőtt a Ceahlăul Piatra Neamț III. ligás labdarúgócsapatának kapusa volt, majd azt követően egy franciaországi IV. ligás csapat kapusa volt. Aki el tudott jutni a franciaországi IV. ligába, az igazán megérdemli, hogy Romániában sport- és ifjúságügyi minisztériumi államtitkár legyen. Kell-e annál jobb ajánlás, mint a franciaországi IV. ligában való egykori leigazolás másolata?... Hecser Zoltán A cikk a Hargita Népe március 12-i számában jelent meg.