Szerdán nagyszabású szakmai rendezvényre került sor Bukarestben: az erdők, a faipar és a zöld gazdaság fórumára. Annak szervezője a szakma egyik érdekképviselete, a Fordaq Románia volt, együttműködve az erdők és a vidékfejlesztés tanácsával. (Ez utóbbi múlt esztendő júniusában alakult meg, s az felölel egyes erdőgazdálkodási, fafeldolgozási és bútoripari érdekképviseleteket, illetve piaci szereplőket. A fórum során meglepetésszámba menő számadatok is terítékre kerültek. Az eszmecsere, az érdemi vita kiindulópontját a Fordaq Romániának az erdők és a faipar állapotára vonatkozó legfrissebb jelentése képezte. Túl a szakmát (beleértve az erdőgazdálkodást, a fakitermelést és -feldolgozást, valamint a bútoripart) érintő foglalkoztató kérdéseken, terítékre kerültek olyan tényadatok is, amelyek a hazai lakosság jelentős részét is érinthetik. Amikor ezt állítjuk, azt tartjuk szem előtt, hogy a szóban forgó jelentés szerint a 2011–2017-es időszakban országunkban a tűzifa ára erőteljes növekvő tendenciát mutatott, annak aránya elérve a mintegy 250%-ot. 2011-ben a tűzifa átlagára körülbelül 120 lej/m3 volt, az idei esztendőben az elérte a 300 lej/m3, ám az ország déli vidékein a maximális árszint megközelítette a 600 lej/m3-t is. Egy ilyen arányú áremelés a lakosság jelentős hányadát igen hátrányosan érinti/érintheti, mi több, sokak számára problematikusnak bizonyulhat ennek az árnak a megfizetése. Amúgy a Romsilva adataiból az derül ki, hogy országunkban jelenleg 3,5 millióra tehető azon háztartások száma, amelyek fűtésre tűzifát használnak. A Romsilva bár a hazai erdőalapnak mintegy 47%-át ügykezeli, azaz 3,14 millió hektárnyi erdő nem képes fedezni (illetve nem áll módjában fedezni) a lakosság tűzifa-szükségletét. Többek között annak okán, hogy a kitermelésre szánt, illetve engedélyezett fatömegből nemigen származhat elegendő mennyiségű tűzifa. A Romsilva vezérigazgatója, Ciprian Pahonțu azt hangoztatta, hogy a jövő esztendőben állítólag lehetőségük lesz az eddigieknél jóval nagyobb mennyiségű tűzifa kitermelésére, illetve kiszállítására. (Nem idetartozik, de egyes anyaországi sajtóértesülések szerint a határ mentén „élénk” tűzifa-kereskedés folyik, amelynek révén ottani „élelmes” fakereskedők Romániából állítólag illegális kanálisokon érkező fát értékesítenek a vásárlók szempontjából úgymond kedvező áron.) A szerdai fórumon az is kiderült, hogy a hazai faipar európai viszonylatban is majdhogynem a legmagasabb árakon vásárolja meg a számára szükséges nyersanyagot, azaz a fát. 2011-ben a fatömeg átlagára 71 lej/m3 volt, majd 2012-ben 85 lej/m3-re emelkedett, 2014-ben elérte a 114 lej/m3-t, egy évre rá a 155 lej/m3-t, a tavaly feljebb kúszott, megközelítve a 174 lej/m3-t, az idén pedig elérte a 181,29 lej/m3-t. A jelentés szerzői szerint a hazai faipar oda jutott, hogy európai bizonylatban is a legmagasabb áron jusson hozzá a „faforráshoz” például a bükk rönk esetében köbméterenként 85–90 euróért. Szerbiában ez az ár 45 euró/m3, Szlovákiában és Lengyelországban 60–65 euró/m3, Franciaországban 65 euró/m3, Németországban pedig 80 euró/m3. Ugyanakkor, míg Romániában úgy általában a faanyag ára az utóbbi hat esztendő során erőteljesen felfelé ívelt, addig az a nemzetközi piacokon plusz-mínusz 10%-os ingadozást mutatott. Ilyen körülmények között viszont nehezen magyarázható meg, hogy mi áll a hazai „kitartó” áremelkedés hátterében. Hecser Zoltán