Egy régi slágerrel kezdem, amit Kiss Manyi is számtalanszor sikerre vitt: „A 46-os sárga villamoson kalauz az anyósom.” Manapság már elavult a rigmus, mivel a kedves rokon már csak ellenőrként dolgozhatna.
A napokban szokás szerint a 2-es villamosra vártam, s feltűnt, hogy egy kis csoport, két ellenőr, egy rendőrhölgy és két – láthatóan külföldi – leszállított utas tereferélt a járdán széles gesztusokkal. Úgy tűnt, a vita a BKV győzelmével ért véget, s a kontrollőrök megelégedéssel kommentálták egymás között a történteket. A következő villamos még nem jött, így odamentem hozzájuk, s megkérdeztem, milyen arányban van a bliccelők között a hazai huncut és a külföldi utas. Jókedvükben találtam a megkérdezetteket, így bőséges választ kaptam kérdésemre: 60-40 százalék a külföldiek javára. A vendégek között is nagy a különbség, amíg a németek, angolok és japánok jogkövetők, addig az olaszok, spanyolok és portugálok igencsak szeretnek „lógni”. Általában kemény vita követi mulasztásukat, de ebben már a köztéri felügyelők és a rendőrök segítségére is számíthatnak. Igen, az azzurrik feledékenyek. Olasz barátom szerint Rómában csak a turisták vesznek jegyet, a helyiek szívesen kihagyják e kötelezettséget. Ezt megerősíthetem, az Örök Városban az ellenőrök igencsak toleránsan viselkedtek honfitársaikkal.

Nem túl vonzó szakma a BKV ellenőri státusz. Állandó viták, veszekedések tarkítják munkájukat és borzolják kedélyüket. Az utóbbi időben viszont egyre több termetes, díjbirkózó alkatú ellenőr jelent meg a piacon, velük szembeszegülni nem éppen perspektivikus.
Külföldi utazásaim példáit számba véve, a legérdekesebb „potyautas” egy nyugat-berlini kerületi polgármester volt. Egy fogadáson találkoztunk, ahol szimpatikusan nyilatkozott az általa képviselt közösségről és korrupcióellenes munkájáról. Elismeréssel ittuk szavait, s irigyeltük azt a városrészt, ahol ilyen igaz emberek őrzik a polgárok biztonságát, erősítik hitét. Másnap viszont a metrón összeakadtunk, éppen az ellenőrök gyűrűjében perkálta le a büntetést.
Párizsban is igen érdekes a fizetési morál: a forgalmasabb állomásokon nehéz felszállni a szerelvényre jegy nélkül, a kisebb megállóknál viszont mindenki átugrotta a kordont, s a fülkében ülő alkalmazott sem tett lépéseket a mulasztókkal szemben. Megjegyzem, egy népes bevándorlócsapat ellen fellépni ugyancsak bátorság kell, s rendőr ritka vendég azon a környéken.
Londonban, New Yorkban, Stockholmban és Ausztráliában sem találkoztam bliccelőkkel, lehet, hogy a migrációs helyzettel ez is változott. A szegényebb államokban, Tunéziában, Thaiföldön, Malajziában is mindenki megvette a jegyét becsülettel, s egyik helyen sem kellett olyan vállas ellenőröket alkalmazni, mint Budapesten.